Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-16 / 30. szám
Paksi Hírnök 1994. szeptember 16. Adandó adó---------o MINDENNAPI GAZDASÁG MÁRMAROSI MIKLÓS TEHERVISELÉS: LEHET-E ARÁNYOS-IGAZSÁGOS? Horn Gyula miniszterelnök Iváncsán „kiszivárogtatta” egy új adónem esetleges bevezetésének lehetőségét. Fizetni nem szeretünk, pláne adót. Szinte nincs is ismerőseim között olyan, aki ne küzdene álmatlan éjszakákkal az adóbevallások beküldésének idején. Mondhatnánk erre, hogy nem szoktunk még hozzá, majd eljön az idő, amikor rutinosabbak leszünk, s nyugtatok nélkül fizetjük be az államnak, ami jár. Mert persze, hogy jár neki, hiszen ebből él. Nem is felejtem el soha, hogy pont adóbevallás idején érkezett meg egyik Németországban élő ismerősöm. Nem értette a lázas számolgatást, a pusmogást. Majd mikor felfedtük a titkot, magából kikelve, dühödten magyarázta, hogy ne ügyeskedjünk, mert az államot lopjuk meg, s különben is... Elmondta, hogy ők Németországban nem csalnak és lám szépek az utak, gondozottak a pázsitok és a többségnekO) van lakása és szép autóval jár. Megértettük és szégyelltük is magunkat. A napokban megint eszembe jutott ez a kis inzultus, amikor azon tanakodtam, hogy új kormányunk újabb adóztatási ötletei hova fognak vezetni. Mert egyet tudok: megint nem azok fogják a közterhet viselni, akikre ők gondolnak. Mert azok olyan „fajták”, hogy nem szeretnek terhet cipelni - ők mással cipeltetik (ezért tartanak többnyire inasokat és bejárónőket is mint régen). De akkor mi lesz az „alsóbb rétegekkel”, vagy a sokat emlegetett és igencsak megtépázott középosztállyal (bár sokak szerint ilyen kategória sincsen)? Szerintem egy út áll előttünk, s ezt talán fenn is tudják (erre számítanak), hogy mi fizetni fogunk, mint a katonatiszt, vagy mint az említett jólnevelt német polgár. Bárcsak ott tarthatnánk... íz APEH egyik prominens /■ személyisége pár nap múltán napilapok hali JL sábjain sietett kijelenteni, hogy szervezetük a majdani törvények alapján a végrehajtói szerepet kívánja csak betölteni. Mások szerint fizessenek a gazdagok, nekik van miből, vagy: úgysem lehet a be nem vallott jövedelmeket „megcsípni”, ez az adó nem ösztönzi a befektetőket, a rendszer működtetése jelentős összegeket emészt fel, miközben alig hoz valamit a költségvetésnek... Az APEH elnöke - Minarik György - úgy fogalmazott, hogy több nyugati példa is van arra, hogy is kell a vagyont megadóztatni és ez nálunk is előbb-utóbb terítékre kerül. Ám, e dilemma közepette sem feledkeztek meg az illetékesek gyorsan kipostázni a helyi adók felszólító leveleit, hogy szeptember 15-ig adjuk postára a csekkeket. Ilyeneket mint például: súlyadó, kommunális adó... Visszatérve Horn Gyula miniszterelnök véleményére - amit szeptember 2-án, a bányásznapon, Tatabányán is megerősített - mármint az arányos-igazságos teherviselés mindenki részéről - jó szándékához nem férhet kétség. És mi lesz azután? Ezek a kétségek fogalmazódnak meg a következő paksi véleményekben is: B. Zs. három gyermekes családapa, autóbuszvezető: A pénzügyi kormányzat ismét a kisebb ellenállás irányába indult el. Azokat sarcolják megint, akiktől egyszerű eszközzel lehet az ilyen-olyan adókat a fizetési borítékból kierőszakolni. A vagyonadóban nem hiszek, egyszer már megbuktak vele. Nincs olyan „széles” rokonság, mely fel ne szívná a „fekete” forintokat. A kísérletezésre rámegy a pénz, egy-két év és megint a bérbőlfizetésből élőket fogják sanyargatni. Közben közeledünk ahhoz a korszakhoz, melyet a hárommilliós koldussal szoktak jellemezni... Sok helyen viszont elnézik, ha túlfogyasztás van... K. Gy. villanyszerelő kisiparos: Abban a vállalkozási szférában, amelyhez én is tartozom, nem gyarapszik annyi eltitkolt jövedelem, melyet vagyonba lehetne fektetni. A befolyt pénz csak arra elég, hogy a forgótőkét „összehozzam”. Ha nincs meg, hitelekkel pótolni lehetetlen és túl kockázatos is. A titkolni érdemes vagyonok ott vannak, ahol a kártyapénzt százezrekben, milliókban számolják. Érdekes, hogy ezeken a helyeken nem járnak az APEH ellenőrei... Az ötven-százmilliókat érő villák tulajdonosait kellene „fejre állítani”, ehhez nem is kellene ellenőrző-nyilvántartó rendszereket kitalálni. Azok ott sorakoznak a budai domboldalakon, csak be kellene csengetni... Aztán csak óvatosan, mert az őrzővédő kutyák akár nyolc napon túl gyógyuló „balesetet” is okozhatnak... J. K. adószakértő, egy könyvelő betéti társaság vezetője: Amíg a pénzügyi szabályozók dzsungelével kell kínlódnunk, hozhatnak akármilyen megszorító intézkedést. A pénzügyi szabályzók számának növekedésével arányosan szaporodnak a kiskapuk is... E szabályozók nincsenek egymással összhangban, összeegyeztetetlenség és joghézagok gazdagon díszítik e rendszert. Ami az értelmezést illeti: két APEH-szakértőnek is más a véleménye ugyanarról a paragrafusról. Ezeket kellene elsősorban rendbe tenni. * * * Már az elmúlt években sorra keltek életre a különböző alapítványok, állami pénzzel dobálva, dotálva. Az alapítványokból meg különféle egyesületek, kft.-k húztak hasznot. A pénzek meg a magánszférába szívódtak fel. A pénz ÁRAINK ÉS ADÓINK már megközelítik a nyugati színvonalat, a kérdés, hogy a „miből”, mikor fogja ezt a színvonalat megközelíteni. A félő azonban, hogy miközben dúl a vita - legyen, ne legyen - addig a vagyon kivándorol, átalakul, vagy akár állampolgárságot változtat...
