Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-09 / 29. szám
Paksi Hírnök 1994. szeptember 9. A bor és kezelése BUBOR GYULA Borkezelési munkálatokat kedvelő férfi (lehet nyugdíjas is) jelentkezését várjuk. Optimista és előrelátó apróhirdetés a Paksi Hírnökben. Optimista a hirdetés feladója, aki a jelentkezést váija, mert ha nincs is túl messze a szüret, azért még beüthet a krach. Emberünk azonban mit sem törődik holmi veszélyekkel, ő bizony már most gondol - időben! - a még előttünk álló, de várhatóan megtermő új borra, aminek kezelésében munkálkodni mindenképpen szükséges. Ipropó, kezelés. A bor melj\ lett ugyebár ez-is abszolút döntő szempont. Mert csupán megtermelni a bort egyáltalán nem elegendő, ehhez hozzáértő, ebben jártas, mindezt végezni, szeretni képes szakember nem nélkülözhető. Talán nem is megfelelő kifejezés e tevékenységre az apróhirdetésben szereplő „munkálat” kitétel, szerintem sokkal többről van szó. Ez már művészet, tapasztalat, ihletettség és ki tudja mi minden. Hiszen a hírneves paksi domboldali szőlők levének, hírnevének ápolása, megőrzése olyan közügy errefelé, ami iránt senki nem lehet közömbös. Es itt van az a fontos, a munkaköri leírást frappánsan összefoglaló kitétele, ami szerint kedvelnie is kell a borkezelési munkálatokat a tisztelt jelöltnek. Ez megint olyan kritérium, ami nagyon fontos, és most már csak egy olyan státus nélküli szakembert kell találni, aki valóban kedvvel töltené be a szóban forgó munkakört. Csak az a kérdés: vajon sikerül-e? 4 Sági Istvánnak, a nagydorogi tyúkfarm tulajdonosának háromezer tyúkja közel százezer tojást tojik havonta. A kereskedő ugyanannyit keres a tojásokon mint én, csak annyi a különbség, ő den automatikusan működik. - A fészekhagyók - folytatja - az első mozgó élőlényt tekintik szülőnek. Csak én mehetek be hozzájuk, rárepülnek a fejemre, a vállamra ülnek. Én is szeretem őket! Karácsony táján az állovőmre - meséli. - Két éve olvastam, hogy Németkéren tésztaüzem épült magánvállalkozásban. Felhívtam őket, s azóta mi vagyunk a Lavina Kft. tojásszállítói, ahogy ők fejlődtek, úgy nőtt a tojásgyáram. MILLIOMOS NEM LESZEK DE JÓL MEGÉLÜNK A tulajdonos már ötezres farmban gondolkozik nem csinál velük semmit - vélekedik, s keze közben boszorkányos gyorsasággal szortírozza a barnás héjú tojásokat. Napjában többször etetnek, tojást szednek, elképzelhető hányszor kell benyúlni a fészekbe, hogy napi háromezer darab tojás osztályozásra kerüljön. A harmincéves Sági István édesapja is tyúkokkal foglalkozott, igaz csak kétszázzal, de a nagydorogi fiatalember mindig ezt látta maga körül. Ez volt a szülei életformája, s feleségével ők is ezt választották. A tyúkoknak én vagyok az anyjuk - neveti el magát, miközben beindítja az automata etetőt. A tyúkfarmon minmányt Sági István értékesíti, még mindig tojnak ugyan, de ő már az új állománynak készíti elő a tyúkfarmot. Külön érdekesség, hogy miként akadtam rá a legjobb veA fejlődésről is szó esik, mert Sági István még nagyobb farmban gondolkodik - ötezresben. El is készültek a tervek egy pályázatra, melyet a Földművelésügyi Minisztérium a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból hirdetett meg, hitelt és vissza nem térítendő támogatást ígérve. Ságiék ezt a pályázatot itt Nagydorogon komolyan vették, gondolták így megvalósulhat a kettő és fél milliós beruházás. Ehelyett kaptak egy levelet az FM helyettes államtitkárától, hogy a pályázat jó ugyan, de elfogyott a pénz! így aztán nincs más út, saját tőkéből kell megvalósítani a fejlesztést - igaz kicsit később.
