Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-02-09 / 3. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1994. február 9-A dunakömlődi Halászcsárda a Hiltonba készül Sokan azt mondják: felvirágzóban a vendéglátás. Ki, hogyan ítéli meg. Egy biztos, a vele szemben támasztott egyre szigorúbb elvárásoknak meg kell felelnie. Budapesten hosszú éveken át öregbítette Paks jó hírét a Halászcsárda. Legyenek erre tanúim azok, akik jártak ott és megízlelték. Tény viszont az is, hogy a dunakömlődi halételek elismerést vívtak ki maguknak szerte az országban és a kömlődi Halászcsárdába betérő külföldiek körében is. vállalják ezt a közel két hétig tartó „kalandot”, sőt, reményeket is fűznek hozzá. László János, az üzletvezetője válaszolt kérdéseimre.- Mikor mutatkoznak be Budapesten?- Március 4-én nyitunk a Hilton Szálló egyik éttermében. A vendégeket 11-tol 23 óráig várjuk és 10-11 napra tervezzük a vállalkozást. Természetesen a saját tájjellegű ételeinket szolgáljuk fel. Magunkkal viszszük zenekarunkat és olyan rendezvényeket is tervezünk, melyeken ismert művészek állnak a közönség elé.- Ezek szerint saját szakácsokat visznek magukkal?- Természetesen. Említeném például Futó Ferencnét, aki igazán mestere a szakmájának. Biztos vagyok abban, hogy munkája ismét kivívja az elismerést.- Mit vár ettől a 10-11 naptól?-Természetesen a sikert, de bízom abban, hogy ez ismertebbé teszi Dunakömlőaot is.- Én ezt vendégcsalogatásnak nevezném. Azt akarja mondani, hogy ez nem egyszerűen csak reklám?- Nem tagadom, elsősorban reklámnak szánjuk, de szerintem a csárda látogatása egyben a település meglátogatása is. Igaz, hogy a mi vendégeink elsősorban az úton lévő emberek közül kerülnek ki, mégis azt tapasztalom, hogy közülük többen tesznek hosszabb-rövidebb sétát a környéken. Sok osztrák, német, angol vendég látogat meg minket, biztos vagyok abban, hogy ez csak jó a településnek. A halászcsárdát nemcsak egy halászcsárdának tekintem, hanem a „dunakömlődi Halászcsárdának”. Biztos vagyok abban, hogy dunakömlődi Halászcsárdaként marad meg a vendégek emlékezetében.- Hol tartanak az előkészületek?-Jelenleg Galambos Józsefet, a Hilton éttermének vezetőiét várom, akivel összeállítjuk az étlapot, egyben meghallgatja zenekarunkat, kidolgozzuk a részleteket.- Végül hadd kérdezzem meg: ez egyfajta vetélkedés a paksi Halászcsárdával?- Én ezt egy természetes, egészséges versenynek tartom, ma már az élet nagyon sok területén találkozunk ilyennel. - sz. j. -„Tiszteltük, becsültük egymást” Aki a vízimalmok árnyékában halászott Nagyon sok paksi polgár emlékszik még a két világháború közötti, illetve a második háború alatti település halászaira. Ezek közé tartozik idősebb Kovács Ferenc is, aki Pakson született 1930-ban. Nagy családban nőtt fel, mint mondja, tízen voltak testvérek, nagyapja, édesapja is halászatból élt.- Hogyan telt a gyermekkor?- Szüleim jószívű, derék emberek voltak, testvéreimmel is nagyon szerettük egymást. Magamról elmondhatom, hogy szinte csónakban születtem. Egészen fiatalon, már gyermekfejjel halásztam. Akkoriban a Dunafoldvártól Bajáig húzódó Duna-szakaszon csak a Kalocsai Érsekség engedélyével szabadott halászni. A zsákmány harminc százalékát kellett beszolgáltatni a hatóságoknak. Pakson sokan éltek kishalászaiból, sok családnak ez volt az egyetlen kenyérkereseti forrása.- Nagyon fiatalon élte meg a háborút. Tudom, a Dunán is állt a harc, ön másokkal együtt ebben a veszélyes helyzetben is többször csónakba szállt. - Igen, mint minden paksinak, nekem is szörnyű emlékeim maradtak. Amikor ideért a front, sebesültszállító hajók érkeztek, négy napig álltak a paksi szakaszon. Háromszintes, hoszszú monstrumok voltak. Stukák védték őket. Tizennégy éves voltam, de vízen, ladikban talált engem is egy hirtelen robbanás. Abban a pillanatban fel sem fogtam, mi is történt, amikor hazaértem, akkor jött ki rajtam az ijedtség igazán.-Mi történt a háború után?- Amikor 1945-ben megalakult a Paksi Halászati Termelőszövetkezet, sokakkal együtt én is beléptem. Kilenc elnöknél „dolgoztam”, ezután jöttem nyugdíjba, 1992-ben.- Paks híres a vizafogásokról. Ön fogott-e vizát?- Feil János és én 1951-ben fogtunk egy kisebbet, ennek súlya 56 kilogramm volt. Igaz, a valódi nagy vizákat halásztársaim fogták, ennek is nagyon örültem. A 60-as évek elején Bölcskénél fogtunk még egy 134 kilósat is. Ezt a budapesti Paksi halászcsárdába szállítottak, preparálva.- Tudok arról, hogy a vadászattal is barátságot kötött.- Nagyapám és édesanyám is vadászott, ez többnyire családi hagyománynak számít. Magam is nagyon megszerettem.- Ön még látta a vízimalmokat, hogyan emlékezik rájuk?- Pakson ma is élnek olyan családok, akik vízimalom-tulajdonosok voltak, itt van például a Blatt család. Id. Walter Ferenc bátyám kiváló malomépítő mester hírében állott. Egyébként a téglagyár előtti mesterséges Duna-ág, az ott telelő malmokról kapta a nevét, télvíz idején ide vontatták ezeket, akkoriban nagyon kemény telek jártak errefelé, a Duna úgy befagyott, hogy nemcsak emberek, de szekerek, autók is közlekedtek rajta egyik parttól a másikig. Rendes időben pallók kötötték össze a parttal a malmokat, ezeken hordták be az őrölni valót.- Sok régi fotón láthatók ön és munkatársai. Ezekben a nehéz időkben milyen volt az egymás közti viszony?- Tiszteltük, becsültük egymást, sajnos sokan elmentek közülünk.- A hajózással milyen kapcsolatban állott?- Soha nem voltam hajós, a bátyám viszont hajóskapitány volt. Ő 1952-ben elhagyta az országot, Nyugatra távozott, ma már szintén nyugdíjas, nagyon jó kapcsolatot tartunlc fenn egymással. SZARKA JÓZSEF Most újabb megméretés előtt állnak a dunakömlodiek, hiszen hamarosan ismét bizonyítaniuk kell a fővárosban. Úgy tűnik, örömmel
