Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-09-02 / 28. szám

Paksi Hírnök 1994. szeptember 2. Magányos párbeszéd---------*-------a AZ ERŐMŰVES SZAKSZERVEZETEK A PÁRBESZÉDRE TÖREKEDNEK A Paksi Hírnök augusztus 26-i száma bő terjedelemben foglalkozik a villamosenergia-ipar magánosítási elképze­léseivel és az ehhez kapcsolódó várható döntésekkel. Szükségesnek tartjuk, hogy az érintett munkavállalók szempontjából, az őket képviselő szakszervezetek részéről is elhangozzék egy-két észrevétel, vélemény Tekintsük át röviden a közelmúlt eseményeit. HORVÁTH MARGIT j/|gy tűnik, hogy Kalocsának II is megvan a maga Dobre Lászlója. A Duna túlpart­ján fekvő település nyugdíja­sainak egy csoportja - talán a paksi példán fellelkesülve - aláírásgyűjtésbe kezdett az átmeneti kiégett fűtőelem-tá­roló megépítése ellen. A kez­deményező Zámbó Mihályt telefonon kereste lapunk. Feltett kérdéseinkre - van-e kapcsolata a tiltakozó kalocsai nyugdíjasoknak a paksi Szarkofág Nélküli Jövőért Egyesülettel, illetve, hogy hol tart ezen nyugdíjasok kezde­ményezése, programjukat mi­lyen fórumok elé kívánják ter­jeszteni, nem kaptunk választ. Zámbó Mihály a riporter és riportalany szerepét fel­cserélve kérdezte, hogy vajon mi az újságíró véle­ménye a „halálkriptáról”, azaz elfogadja vagy nem. Az újság­író pártatlanságára vonatkozó válasza nem elégítette ki Zám­bó urat, ezért megtagadta a felvilágosítást. Mint mondta: Ő csak olyan személlyel haj­landó beszélgetni, aki elítéli a hulladéktárolót. — Ha mások megtehetik, hogy a fejem fe­lett intézkednek, akkor ezt én is megtehetem - közölte inge­rült hangon. A beszélgetés itt megsza­kadt. Nem is csoda. Hiszen beszélgetést folytatni csak az­zal lehet, aki hajlandó a pár­beszédre. A kezdeményezők ugyanis - ha ez jól érthető - hallatni szeretnék hangjukat és való­színűleg azt is szeretnék, hogy azt illetékes helyen meghall­ják. Emberi szóra: emberi hangot. Tartani kell azonban attól, hogy amit szeretnének, az reájuk nem vonat­kozik. Csak azt hallják, amit ők mondanak. íz Állami Vagyonügynök- M ség (ÁVÜ) 1993-ban pá­­lyázatot írt ki az áram- JL m szolgáltató rt.-k priva­tizációjára. Ez a kísérlet kudarcba fulladt. (Az okokat itt, most nem taglaljuk.) Ez év tavaszán kormányzati döntéssel megszüntették az ÁVÜ érdekeltségét a villamos­­energia-iparban. Az ÁVÜ részvényei az Állami Vagyon­kezelő Rt. (ÁV Rt.) birtokába kerültek. Az ÁV Rt. megbízta a Schröder céget a privati­zációs koncepció kidolgozás sával. Erről a koncepcióról némi információ kiszivárgott, mielőtt a kormány elé került volna és komoly ellenállást váltott ki úgy a szakmában, mint a politika különböző szintjein. Ennek kapcsán a Villamosenergia-ipari Dolgo­zók Szakszervezete (VDSZSZ) - melynek a Paksi Atomerő­mű Dolgozóinak Szakszerve­zete (PADOSZ) is tagja - köz­zé tette álláspontját a privati­zációval kapcsolatosan. Ezen a témán a VDSZSZ szakértői több mint egy éve fo­lyamatosan dolgoztak. Ennek lényege a következő: Szüksé­gesnek tartjuk, hogy a mun­kavállalók sorsát érintő bármi­lyen döntés előtt kikérjék a szakszervezetek véleményét. A privatizáció e tekintetben fokozott figyelmet igényel. Leegyszerűsítve: rólunk, nél­külünk döntés ne szülessen. A privatizáció technikájára vonatkozóan is megfogalmaz­tuk véleményünket. Nem értünk egyet a kivá­sárlásos privatizációval, mert ez csak az állami költségvetés hiányát csökkenti, de műkö­dő tőkét nem hoz be az ipar­ágba, amire elengedhetetlenül szükség lenne. Ezért az úgy­nevezett tőkeemeléses privati­zációt tartjuk elfogadhatónak. Szükségesnek tartjuk, hogy a privatizáció során a munka­­vállalók is tulajdonhoz jus­sanak, valamint bizonyos mértékben a Társadalombiz­tosítást is vagyonhoz kellene juttatni. Az ÁV Rt. és az MVM ve­zetése között komoly össze­ütközésre került sor. Ezt a fe­szültséget úgy oldották fel, hogy Csépi Lajos, az ÁV Rt. vezérigazgatója megbízta Hol­ló Vilmost, hogy vezérigaz­gatói biztosként, az MVM szakembereire támaszkodva dolgozza ki a privatizációs stratégiát. A fenti munka egy hónappal ezelőtt elindult és gőzerővel folyik. Ebbe a folya­matba a szakszervezeteket is bekapcsolták. Augusztus 24- én az iparági szakszervezeti vezetőknek és üzemitanács­elnököknek tartott tájékoz­tató már a második volt e sor­ban. Ezen a tanácskozáson - melyen részt vett Kiss Mihály PADOSZ-elnök, Vajnai Attila ATISZ-elnökhelyettes, Bara­nyai József ÜT-elnök - több oldalról nyert információkból arra a következtetésre jutot­tunk, hogy az ÁV Rt.-nek és a kormányzatnak továbbra is más elképzelései vannak az iparág jövőjét illetően. A VDSZSZ rendelkezik két írásos ígérettel - a pénzügy­­miniszter és az ipari és ke­reskedelmi miniszter részéről - arra vonatkozóan, hogy a döntések előtt kikérik a szak­­szervezetek véleményét és együtt kívánnak működni velük. Ez a fajta ígéret általános formában a kormánypártok programjában is jelen van. Nincs okunk egyelőre feltéte­lezni, hogy ez nem így fog tör­ténni, de mindenesetre egy pár kérdést felvet bennünk a várható döntések ütemezé­séről nyert információ. Hogyan akarnak érdemi eszmecserét folytatni, amikor még kezdeményezés sem történt? Meghozhatók-e ilyen záros határidőn belül az iparág egé­szét érintő strukturális válto­zások, az érintettekkel lefoly­tatott eszmecsere nélkül?... stb. Mi a magunk részéről ké­szek vagyunk az eszmecseré­re, ahol következetesen kép­viselni kívánjuk a munka­­vállalók érdekeit. Kiss Mihály Vajnai Attila PADOSZ-elnök ATISZ-elnökh. Baranyai József ÜT-elnök

Next

/
Thumbnails
Contents