Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-26 / 27. szám
Paksi Hírnök 1994. augusztus 26. A pletyka természete HORVÁTH MARGIT Kisvárosban gyorsan teljed a pletyka és mire a harmadik-negyedik emberhez ér elmondhatjuk, hogy a fele sem igaz. így történt, hogy az elmúlt héten szájról szájra járt a hír, miszerint a lakótelepi strandon meghalt egy kislány. Nos, örömmel közölhetem a tisztelt olvasóval, hogy a hír nem igaz. Baleset valóban történt, és egy kis nyomozás után sikerült a részletekre is fényt deríteni. Augusztus 8-án, hétfőn a tizerikét éves Jordán Mónika barátaival és édesapjával a lakótelepi strandon fürdött. Négy óra tájban, már éppen hazafelé készülődött a társaság, amikor Mónika úgy döntött, még egyszer beugrik a nagy medencébe, s mivel a hőségben, felhevült testtel ugrott, lent maradt a medence alján. A vízben lévő gyerekek húzták fel a felszínre. Ezen a kritikus ponton viszszatérek egy kicsit a pletykához. Ugyanis abban az szerepel, hogy a kislányra „ráugrott egy nagydarab ember” és azért sérült meg. Igen, valóban ugrott egy „nagydarab ember”, ő volt Benedeczky Csaba, az úszómester, aki a partra emelte a kislányt és társával együtt újraélesztette. Mónika semmilyen életjelet nem adott, légzése és szívműködése leállt. A mentők tizenhat óra hat perckor érkeztek a helyszínre, súlyos fulladásom tünetekkel szállították a szekszárdi kórházba a kislányt. Életben maradása még másnap is csak hajszálon függött. Augusztus 16-án, telefonon érdeklődtünk a szekszárdi kórház gyermekosztályán Jordán Mónika állapota felől. Orvosa tájékoztatása szerint a kislány jól van, elhagyhatja a kórházat. Mire az önök kezébe jut lapunk Mónika már ismét családi körben lehet. A Paksi Hírnök POSTÁJÁBÓL Elfelejtik azt az aprócska tényt, hogy Budapest nem fél Magyarország. Nyár van. Augusztus 9. Meleg. Nagyon meleg. 34-36 fok. Árnyékban! Otthon teszem a dolgom. Közben megy a tv Napközben műsora Horvát Jánossal. 11.30, itt a játék ideje. Rex. Egyik hang a másik után. Jobbra kérem, balra kérem, most jó, négyes, hármas, ötös erősség. Pottyant, koccant, nem talált, gratulálok, sajnálom, majd legközelebb. A műsorvezető statisztikát is egyenlített arányok. Egál. Négy-négy. Itt mégis valami hiba van. Talán ott van a baj, hogy „odafönn” Budapesten nagyvonalúak egy kicsit. Sem területileg, sem a lakosság arányát tekintve, sem semmilyen más szempontból. Vidéken él az ország lakosságának körülbelül nyolcvan százaléka - ebből fele városokban, fele községekben. Négy-négy. Egál? Persze ez szót sem érdemelne, hiszen csak egy játékról van szó. Nem is lenne fejlődhet. Budapest az ország része. Nem is csak része, központja. De Budapest nem az ország! Pedig sokan még most is így gondolják. Láthatjuk, hallhatjuk ennek a szemléletnek a bizonyítékait mostanság is szép számmal. Vezető párt elnökhelyettese mondta nem is olyan régen, nem szereti ezt a szót: vidék, vidéki és nem is szeretné a jövőben használni. Kíváncsian füleltem milyen korszakalkotó, új szó kerül be a közhasználatba. Nem ugrálA VIDÉKI „NEM BUDAPESTI”, A BUDAPESTI NEM VIDÉKI készít. Budapesti és vidéki játékosok aránya. Mert vád érte a műsort: több a fővárosi játékos. A műsor készítői nem így látják és most, adás közben készül a bizonyíték. Egynulla, egy-egy, kettő-egy vidékjavára, Budapest egyenlít. A játékra szánt idő lejárt, az eredmény, vidék-Budapest: négy-négy A műsorvezető szemlátomást elégedett, mondja is, hogy lám most is minden rendben, az arányok kiegyenlítettek. Egál. Valami nekem mégsem tetszik, valami motoszkál. Kiértelme erre szót vesztegetni, ha... ha csupán erről lenne szó. De ez csak ártadan megnyilvánulása egy, cseppet sem mai keletű szemléletnek. A sokat emlegetett fővároscentrikusság jut itt is kifejezésre. Ezzel a szemlélettel sokfelé találkozni nap mint nap. Sok szempontból érthető beállítódásról van szó. Biztosan az elmúlt évek, a történelmi helyzet vagy más tehet róla. Lehet. De jó lenne már tenni is ellene. Jó lenne látni azt, hogy mindenki felismeri, Magyarország egységes és csak együtt tam örömömben, amikor meghallottam, hogy a vidéki helyett a „nem budapesti” kifejezést kívánja alkalmazni a politikus. Az uralkodó szemléletet jól tükrözi ez a szóválasztás. De talán nem kell magyaráznom, hogy mennyire rossz, mennyire egybemos mindent és mindenkit, aki „nem budapesti”. Itt érhető igazán tetten a gondolat, hogy Budapest: fél Magyarország. Egál. Vagy itt van az EXPO. Vagy már nincs is itt. De ne aggódjunk, kár nem ér bennünket, hiszen valamennyi infrastrukturális (nem semmi szó!) beruházást megvalósítják EXPO- tól függetlenül is. Lesz új út, híd, egyetemi városrész stb. Természetesen mindez a fővárosban. Vidékről szó sem esik. Vidék örüljön annak, hogy legalább Budapest fejlődik. Kemény pénzből. A mi pénzünkből. Egál. Huhh, de meleg van. Nyár. Augusztus. Megyek zuhanyozom egyet. Lehűtöm magam. Magyarországon, „nem Budapesten . komáromijános Paks, Szőlőhegy u. 9.
