Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-26 / 27. szám
Paksi Hírnök 1994. augusztus 26. író Amíg asszony lesz a lányból Minden kislány arról álmodik, hogy egyszer menyasszony lesz, s szépséges hófehér ruhában, fátyollal a fején, apró fehér cipőkben az oltár elé vezetik. Aztán ahogy nő a lány, s kis idő múlva már nemcsak az oltárig (értsd orráig) lát, hanem figyelve a felnőttek életét, a környező házasságokat, egyre több dolgot felfedez. Ilyenkor elhatározza, hogy sosem fekszik csavarokkal, pakolásokkal a fején a hitvesi ágyba, mindig meleg vacsora várja a munkában megfáradt embert, mindig lesz egy üveg hideg sör a hűtőben, gyertyafény az illatos, andalító fürdő mellett. Majd eljön a nap. Bekötik a lány fejét, s a szürke hétköznapok alantas eszközeikkel megölik az álmokat. Előbb az illatos fürdők, a gőzölgő vacsora marad el, aztán csak idő kérdése s jönnek a csavarók, az arcpakolások, s az esténkénti fejfájások. Miért? A válaszra nem kell sokat várni, s szinte minden nő pontosan tudja is. A mai nő társadalmi rangját nem az adja meg, ha szül tíz gyereket, sorakoznak a vasalt ingek a szekrényben, s mindig csillognak az ablakok. A mai nő pénzt keres. A mai nő le akarja főzni a férjét, s megmutatni: én is annyit teszek le az asztalra, mint te. Vállalkozik, szervez, rohan; s közben elfelejt NŐNEK lenni. Nem őrzi a családi tűzhely melegét, nem akar gyerekeket, s mi több nem esik teherbe, mert annyira elférfiasodik, hogy ezt az alapvetően női szerepet képtelen felvállalni. S'hogy ez ne következzék be, hogy a házasság ne váljon sivár rutinná, hinni kell az álmokban, a gyertyafényes vacsorákban és halk szerelmes suttogásokban. Amíg felhangzik a polgármesteri hivatal házasságkötő termében a Lohengrin nászinduló és az ifjú ara édesapja karján, uszályát felcsippentve, elindul, hogy a boldogító igent kimondja, mindezt sok-sok teendő előzi meg és sok-sok pénz is szükséges.
