Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-26 / 27. szám
Paksi Hírnök 1994. augusztus 26. Farmer-e a paraszt? KEREKES MELINDA Ma újra sikk parasztnak lenni. Volt idő, amikor ezt a szót csupán pejoratív jelzőként használták a „pesti” vagányok, s szégyenkezett az, akire rásütötték, mint bélyeget. Persze parasztnak lenni nem könnyű, nem elég hozzá csupán a földet megszerezni. Kemény, fáradságos munkát, hajnali kelést, egész napos gömyedést jelent. Nem hiába legyintgettek az öregek az el-, múlt években. Nem hiába adták el kárpótlási jegyeiket, mondtak le az ősi, atyai örökségekről, s hagyták: vigye a földet, akinek kell. Tudták ők mit tesznek. Tudták, mit jelent parasztnak lenni, a földet megművelni. A fiatalabbak olykor erősködtek, bizonygatták érettségüket, traktorokkal, modem vetőmagokkal, újabbnál újabb növényvédő szerekkel dobálóztak, ám az öregek csak ingatták fejüket. Ok tudják hiába minden úri furfang, modernizálás, a földet, a természetet kell ismemi, mi több együtt élni vele. 'A csontok mélyén kell érezni azt, amit tanulni sosem elég, tudni mikor kell vetni, aratni, hogyan kell metszeni, s kaszálni. Ők ebbe beleszülettek, süldő gyerek komk óta lesték az idősebbek fogásait. Az „iskola” soká tartott, s csak a kiházasított legény kezdett önálló gazdálkodásba, addig otthon, az idősebbek útmutatása szerint dolgozott. Az öregek tudják, hogy a paraszti munkából meggazdagodni sosem lehetett. Ennek ellenére vannak néhányan, akik hisznek a földben, az emberfeletti munkában, s megpróbálkoznak a szinte lehetetlennel. Őket azonban már nem parasztoknak hívják, hanem gazdálkodóknak, vagy farmereknek. (5 CSALÁDI VÁLLALKOZÁSOK SZARKAJÓZSEF A SZÁZHEKTÁROS GAZDA KORÁN KEL ÉS NEM NEVET Niedert Imre és családja a legmerészebb vállalkozók egyikének számít Pakson. Jelenleg száztizenkét hektár szántóterület van a tulajdonukban. Egyre több gazdálkodó keresi boldogulását a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kapuin kívül. Naponta hallunk a mezőgazdaság súlyos gondjairól, sokan mégis próbálkoznak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel. Egyelőre szerény eredményeket értek el, sok gonddal kell megküzdeniük, az alacsony felvásárlási áraktól a géppark hiányán keresztül, a drága vegyszereken át, az igencsak szerény állami támogatásig.- Imre bátyám, ön már nem fiatalember. Nem lehet könnyű megművelniük ezt a hatalmas területet.- Valóban, hatvannyolc éves vagyok. Feleségemmel dolgozunk a földeken, de az idén más gazdálkodó is segít a művelésben, közösen termelünk burgonyát és fűszerpaprikát. Van húsz hektár napraforgónk is, ezt az állami gazdaság vetette. Mi fizetjük az elvégzett munkát. Az átlaghozamnak megfelelő arányban részesülünk a magból.- Korábban is foglalkoztak mezőgazdasággal?-A feleségem és jómagam mezőgazdasági technikumot végeztünk. Mindketten földművelő családból származunk.-Sokat hallani manapság a mezőgazdaság problémáiról.-Sajnos az idei aszályos nyár súlyosbítja az amúgy sem rózsás helyzetet. Nekem például körülbelül hat-nyolcszázezer forintom van kint. Igencsak kérdéses, hogy megtérül-e a befektetett pénz. Nagyon bízom abban, hogy a jelenlegi kormány nemcsak a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat fogja támogatni, hanem minket, magántermelőket is. Jelenleg egy hektár bérbe adott földért tizenöt kilogramm búzát kapunk. Ez egyszerűen nevetséges. Van gabonám, el kellene adnom, de olyan alacsony árat kínálnak érte - nyolcszáznegyven forintot hogy egyszerűen nem térül meg az önköltsége, a tárolás pedig csak viszi a pénzt. Minket is sújtanak az adóterhek. Nem kívánunk tisztességtelen előnyökhöz jutni, egyszerűen némi hasznot szeretne kigazdálkodni az ember. *-Hogyan tettek szert a földterületre?- Minket is a kárpótlás juttatott a földhöz. Nagyon sokan vannak olyanok, akiket korábbi földtulajdonuknak köszönhetően kárpótoltak, ám a föld megművelését nem vállalják. Mi az egész tulajdonunkban lévő területen szeretnénk gazdálkodni. Egy, a Földművelésügyi Minisztérium által kiírt pályázatot is elnyertünk, így sikerült néhány gépet beszereznünk.-Gondolja, hogy a farmergazdaságé ajövő?-A Magyar-Német Gazda Szövetségnek köszönhetően magam is jártam Németországban, beszélgettem az ottani gazdálkodókkal. Véleményem szerint legalább negyven évvel le vagyunk maradva. Nálunk még nem alakultak ki a mezőgazdaság számára megfelelő gazdasági feltételek, nincsenek meg a szükséges gépeink sem. Nagyon nehéz az öt, tíz hektárt művelő kis gazdáknak. Nincs a termékeinknek ára, alulfizetik. Gondolja meg: 1986-ban több mint ötszáz termelőszövetkezet csak az állami támogatásnak köszönhette fennmaradását. Ha mi új gazdák megkapnánk ugyanezt a támogatást, természetesen a művelt terület nagyságának megfelelően, biztosan néhány éven belül talpra állnánk. Ápolni, erősíteni kell a falugazda-mozgalmat, hogy a termelő ügyes-bajos dolgai megfelelő elintézést nyerjenek. Szerintem a holnap mezőgazdaságának gerincét mindenképpen a kis- és középgazdálkodó réteg fogja adni. A gazdálkodó nyáridőben Korán kelő emberek vagyunk, reggeltől többnyire a földeken dolgozunk. Ebédelni ugyan hazajövünk, kora délután azonban tovább folytatjuk a munkát. Sötétedés után térünk haza.
