Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-01-12 / 1. szám
1994. január 12. 5 PAKSI HÍRNÖK Hajtok és vadászok- Tizenöt éve harminc tagja volt a társaságnak, viszont sokan jöttek hajtónak. Úgy gondoltuk, a vadmennyiség és a terület megkívánja, hogy emeljük a tagok számát. Sajnos a vad kevesebb, mint akkoriban.- Miért kerül sor bérvadászokra?- Ezekre azért van szükség, mert ezenkívül csak a vadhúsból van bevételünk, ami elenyésző. A bérvadászat a bevételnek körülbelül kilencven százalékát adja. Az őzbak vadászata májusban indul, ide főleg németek jönnek, bár újabban az olaszok is érdeklődnek. Természetesen itt is csak a trófea illeti meg a vad elejtőjét. A nyúlvadászat is szép bevételnek számít, egy külföldi vadász hetven-hetvenöt márkát fizet a nyúl darabjáért, amiért el is viheti. Szarvast évente tízet-húszat lövünk, a golyóérettség függvényében. Ezek bevételt jelentenek számunkra. Megjegyezném, hogy az így befolyt összegek csak arra elegendők, hogy a társaság megőrizze működőképességét.- Hogyan látja a társaság jövőjét?- Várjuk az új földtörvényt, amely magába foglalja maid a vadászati törvényt is. Ennek ismeretében kell majd döntenünk. Horváth Béla ugyancsak szenvedélyes vadász, őt arra kértük, szóljon néhány szót az idényt záró vadászatról.- Az utolsó fácánvadászattal ér véget az idény január végénfebruár elején. Ilyenkor tartjuk az ünnepélyes évzáróval egybekötött gyűlést, amire február első szombatján azért kerül sor, hogy megbeszéljük az év gondjait, eredményeit. A vadászbálon természetesen jelen lesznek a feleségek, akik egész évben elviselték a nem minden gond nélkül járó szenvedélyünket, végre ők is jól érezhetik magukat. Finom menük követik egymást a vadászbálon, melyen nagyon jól szoktuk érezni magunkat.- Wolf Ferenc ejtett-e ebben az évben nagyvadat?- Rengeteg nagyvadat láttam, de legnagyobb bánatomra egyik sem volt golyóérett. Tavaly viszont jó évet zártam, három szarvast és öt vaddisznót sikerült puskavégre kapnom. Balogh Ferenc, a vadászmester megbízott helyettese, fiatalon szeretett a vadászatba, ami szinte életelemévé vált.- Amikor bezárul a kör, a vadászok elvileg egymásra is lőhetnek. Ilyenkor mi a teendő?- Amikor a bal és a jobb szárny összeér, tartanunk kell egymás között a biztonságos távolságot. A fővadász kiadja az utasítást, hogy befelé nem lövünk. Ilyenkor előre még szabad lőni. A biztonságos távolság általában háromszázötven méter, amin kívül a sörét már nem képes komolyabb sérülést okozni. Télen különösen vigyázni kell, hiszen a fagyos földön is megpattanhat a sörét. A második kerítés Indul a második kerítés. A vadászok újra rendezik soraikat, és indulnak vissza, a kiindulási pont felé. Mi a terepjáróban keresünk menedéket a hideg, az eső elől. Itt beszélgetünk idősebb Miszlai Gyulával, aki a legöregebb vadászok közé tartozik és elismert kutyatenyésztő is. E napon is három szép magyar vizslával érkezett.- Gyula bácsi mióta vadászik?- Negyvenöt éve, ami együtt járt az ebtenyésztéssel. Vadász dinasztiában nőttem fel, beleszülettem e nemes sportba. Elvégeztem a vadgazdálkodási, a vizslaképző, és a vízügyi középfokú iskolát. A vizsláknak köszönhetem az egzisztenciámat. A dél-dunántúli, szombathelyi és más versenyeken kilencszer részesültem komoly elismerésben, második harmadik helyezések alapján.- Mi is hallottunk a Lili nevű vizsláról...- Ezt a kutyát nagyon szerettem. Egyik feledhetetlenül emlékezetes cselekedete volt, amikor a jeges vízből hozta vissza az eleven vadat, és átadta élve, a követelményeknek megfelelően...- Negyvenöt évet nem lehetett könnyű átvészelni egy vadásznak.- A Rákosi-éra alatt elvették a fegyveremet. Becsülettel végeztem a munkámat, mégis politikailag megbízhatatlannak ítéltek. Néhány tisztességes barátomnak köszönhetően 1957 óta zavartalanul vadászok. Közeledünk a kiindulási helyhez, a terepjáró megáll. Gyula bácsi is vállára veti puskáját és arra indul, ahol újra bezárul a kör. A nehéz terepet megjárt embereken nyoma sincs a fáradtságnak. Puskaropogás és kutyák csaholása jelzi, akad még zsákmánynak való. Mi is arra tartunk, ahol már a teríték készül. Pap Lajos legidősebb vadásztársasági tag érkezik nyugodt, kimért léptekkel.- Mi a véleménye a mai zsákmányról?- Nem számítottam ilyen sikerre. A második kör nenezebb terep, meglátásom szerint itt több nyúl elment, mint az elsőnél. Viszont szépen volt fácán. Biczi László lőtt egy gyönyörű fácánkakast, s a többiek is lőttek. S ahogy látom a vendégek is jól érzik magukat - teszi hozzá mosolyogva.- És akinek nem sikerült semmit elejteni?- Ilyen a vadászszerencse - mondja és indul a teríték felé. Kalap nélküli főhajtás A zsákmány: ötvenkét nyúl és nyolc fácán. A vadászmester öszszeszámolja a vadakat, és kéri vadásztársait, jöjjenek a terítékhez. Fegyvertelenül sorakoznak megadva a végső tiszteletet az elejtett vadaknak. A vadászok kalapot emelnek, többen főt hajtanak. OLÁH ZOLTÁN SZARKA JÓZSEF
