Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-01-12 / 1. szám

1994. január 12. 5 PAKSI HÍRNÖK Hajtok és vadászok- Tizenöt éve harminc tagja volt a társaságnak, viszont so­kan jöttek hajtónak. Úgy gondol­tuk, a vadmennyiség és a terület megkívánja, hogy emeljük a ta­gok számát. Sajnos a vad keve­sebb, mint akkoriban.- Miért kerül sor bérvadá­szokra?- Ezekre azért van szükség, mert ezenkívül csak a vadhúsból van bevételünk, ami elenyésző. A bérvadászat a bevételnek kö­rülbelül kilencven százalékát ad­ja. Az őzbak vadászata májusban indul, ide főleg németek jönnek, bár újabban az olaszok is érdek­lődnek. Természetesen itt is csak a trófea illeti meg a vad elejtőjét. A nyúlvadászat is szép bevétel­nek számít, egy külföldi vadász hetven-hetvenöt márkát fizet a nyúl darabjáért, amiért el is vi­heti. Szarvast évente tízet-hú­­szat lövünk, a golyóérettség függvényében. Ezek bevételt je­lentenek számunkra. Megjegyez­ném, hogy az így befolyt össze­gek csak arra elegendők, hogy a társaság megőrizze működőké­pességét.- Hogyan látja a társaság jövőjét?- Várjuk az új földtörvényt, amely magába foglalja maid a vadászati törvényt is. Ennek is­meretében kell majd döntenünk. Horváth Béla ugyancsak szenvedélyes vadász, őt arra kér­tük, szóljon néhány szót az idényt záró vadászatról.- Az utolsó fácánvadászattal ér véget az idény január végén­­február elején. Ilyenkor tartjuk az ünnepélyes évzáróval egybe­kötött gyűlést, amire február első szombatján azért kerül sor, hogy megbeszéljük az év gond­jait, eredményeit. A vadászbálon természetesen jelen lesznek a feleségek, akik egész évben elvi­selték a nem minden gond nél­kül járó szenvedélyünket, végre ők is jól érezhetik magukat. Fi­nom menük követik egymást a vadászbálon, melyen nagyon jól szoktuk érezni magunkat.- Wolf Ferenc ejtett-e ebben az évben nagyvadat?- Rengeteg nagyvadat láttam, de legnagyobb bánatomra egyik sem volt golyóérett. Tavaly vi­szont jó évet zártam, három szarvast és öt vaddisznót sikerült puskavégre kapnom. Balogh Ferenc, a vadászmes­ter megbízott helyettese, fiatalon szeretett a vadászatba, ami szin­te életelemévé vált.- Amikor bezárul a kör, a va­dászok elvileg egymásra is lő­hetnek. Ilyenkor mi a teendő?- Amikor a bal és a jobb szárny összeér, tartanunk kell egymás között a biztonságos tá­volságot. A fővadász kiadja az utasítást, hogy befelé nem lö­vünk. Ilyenkor előre még szabad lőni. A biztonságos távolság álta­lában háromszázötven méter, amin kívül a sörét már nem ké­pes komolyabb sérülést okozni. Télen különösen vigyázni kell, hiszen a fagyos földön is meg­pattanhat a sörét. A második kerítés Indul a második kerítés. A va­dászok újra rendezik soraikat, és indulnak vissza, a kiindulási pont felé. Mi a terepjáróban ke­resünk menedéket a hideg, az eső elől. Itt beszélgetünk idősebb Miszlai Gyulával, aki a legöre­gebb vadászok közé tartozik és elismert kutyatenyésztő is. E na­pon is három szép magyar vizs­lával érkezett.- Gyula bácsi mióta vadá­szik?- Negyvenöt éve, ami együtt járt az ebtenyésztéssel. Vadász dinasztiában nőttem fel, beleszü­­lettem e nemes sportba. Elvégez­tem a vadgazdálkodási, a vizsla­képző, és a vízügyi középfokú is­kolát. A vizsláknak köszönhetem az egzisztenciámat. A dél-dunán­túli, szombathelyi és más verse­nyeken kilencszer részesültem komoly elismerésben, második harmadik helyezések alapján.- Mi is hallottunk a Lili nevű vizsláról...- Ezt a kutyát nagyon szeret­tem. Egyik feledhetetlenül emlé­kezetes cselekedete volt, amikor a jeges vízből hozta vissza az ele­ven vadat, és átadta élve, a köve­telményeknek megfelelően...- Negyvenöt évet nem lehe­tett könnyű átvészelni egy va­dásznak.- A Rákosi-éra alatt elvették a fegyveremet. Becsülettel végez­tem a munkámat, mégis politi­kailag megbízhatatlannak ítél­tek. Néhány tisztességes bará­tomnak köszönhetően 1957 óta zavartalanul vadászok. Közeledünk a kiindulási hely­hez, a terepjáró megáll. Gyula bácsi is vállára veti puskáját és arra indul, ahol újra bezárul a kör. A nehéz terepet megjárt em­bereken nyoma sincs a fáradt­ságnak. Puskaropogás és kutyák csaholása jelzi, akad még zsák­mánynak való. Mi is arra tar­tunk, ahol már a teríték készül. Pap Lajos legidősebb vadásztár­sasági tag érkezik nyugodt, ki­mért léptekkel.- Mi a véleménye a mai zsákmányról?- Nem számítottam ilyen si­kerre. A második kör nenezebb terep, meglátásom szerint itt több nyúl elment, mint az első­nél. Viszont szépen volt fácán. Biczi László lőtt egy gyönyörű fácánkakast, s a többiek is lőttek. S ahogy látom a vendégek is jól érzik magukat - teszi hozzá mo­solyogva.- És akinek nem sikerült semmit elejteni?- Ilyen a vadászszerencse - mondja és indul a teríték felé. Kalap nélküli főhajtás A zsákmány: ötvenkét nyúl és nyolc fácán. A vadászmester ösz­­szeszámolja a vadakat, és kéri vadásztársait, jöjjenek a teríték­hez. Fegyvertelenül sorakoznak megadva a végső tiszteletet az elejtett vadaknak. A vadászok kalapot emelnek, többen főt hajtanak. OLÁH ZOLTÁN SZARKA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents