Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-08-19 / 26. szám

Paksi Hírnök

1994. augusztus 19.

Romantika

Fehér sziklák, tenger és magányos ház - nos igazi jelképei a romantikának, ám az élet néha rácáfol a klasszikusokra. Mert legalább lehet ennyire romantikus a paksi részen a Duna is, ahol érdemes sátrat verni, ahol simogató a folyó vize, ahol árnyat adnak a fák, lombjukon ott susog a szél, sima, majdnem hogy selymes a homok. És persze, ami a legfontosabb: a fiatalság. És a szerelem.

Mennyi szerelem vagy házasság kötődött ezen a parton? Bizony se szeri, se száma annak, kétségtelen hogy része van számtalan paksi, Paks környéki család életében. Nincs a dolog folytatás nélkül, hiszen a szülők később ugyanide hozzák gyermekeiket, és ez így öröklődik szinte generációról generációra.

Nyilván sokat tudnának itt mesélni ezek a fák, ez a part, ez a paksi partszakasz. Az is kétségtelen, hogy sok víz folyt már le a Dunán és még sok is folyik le, amíg ez így volt és így lesz. Sokan mondják, a huszadik század végén már túl lépett az idő a romantikán. Úgy vélem, nincs igazuk azoknak, akik ezt így tartják. A romantikának ma is megvan a megfelelő helye és ideje.

Paksiaknak akár itt a túlparton is. És természetesen itt a Dunánál. Hol is lehetne másutt?

Sátrak a régi strandon, a Duna túloldalán:

mesei, azért jönnek még utazók, még mindig tart a nyár, még mindig össze lehet hozni egy-egy szép estét.

A vízi hatóságok többször jelentették, a rádió is beharangozta, hogy fertőzött a Duna. Nem félnek, hogy összeszednek valami betegséget? - kérdezem Pólyák Pált, aki Kalocsáról látogatott a „strandra”.- Nézze, mi már tíz napja itt vagyunk, eddig semmi baj nem történt. Bár Kalocsához közelebb esik a Szeli di-tó, az

zsúfolt és drága. Az emberek alig férnek el egymástól a vízben. Itt a parton jól megvagyunk. Segítünk egymásnak amiben csak tudunk.

Nyaralók jönnek ide az ország minden részéről, de akadnak külföldiek is. Sok paksi jön át, a környező települések lakói is szívesen ellátogatnak ide. Az éjszakák kellemesek, sokáig fenn vagyunk, ülünk a tűz mellett, szalonnát sütünk, beszélgetünk, énekelünk.

Paksról sokan kelnek át a folyón, kempingeznek, jobb híján itt próbálják átvészelni a hőség okozta megpróbáltatásokat. Barátságok szövődnek itt, meghitt beszélgetések zajlanak. Sok „túlsóféli” ember cseréli ki gondolatait itt a „túlparton” városunk polgáraival a hatalmas nyárfák alatt.

Mondják: nem minden a Duna-túra, igaz, hogy elmentek a víz - az evező paksiak részéről is ünnepelt - szerelNYARALÓK JÖNNEK IDE AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBŐL