Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-12 / 25. szám
Paksi Hírnök 1994. augusztus 12. 1]S AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN OTTHONBA KÉPVISELŐI PAKSON A paksi reformált egyházak képviselői kérésére a Paksi Hírnök az alábbi közleményt hozza nyilvánosságra: Megint önnek, ropogtatnak Evangéliumot minden otthonba, rövidített mozaiknevén az EMO munkatársai ezen a héten járják, járták a paksi lakásokat, hogy beköszönjenek; beszéljenek Jézusról. Kétségtelen: hit nélkül nem élhet az ember, valamiben vagy valakiben hinni feltétlenül kell. Az is valószínű, hogy előbb-utóbb erre magától is rájön, rátalál az ember. A rávezetésnek azonban ez a módszere kicsit még didaktikusnak tűnik számomra, hiszen, akik bekopogtatnak hozzám végtére idegenek, és a hit, a hitem, mégis csak belső magánügyem. Ugyancsak visszatetsző számomra, ha hasonló ügyekben az utcán szólítanak meg, már pedig egyre több - nem is találom a megfelelő szót - egyház, kisegyház, felekezet, szekta - képviselői próbálnak meggyőzni a saját, különálló és helyes utat jelentő igazukról, meggyőződésükről, hitükről. Az EMO munkatársai szándékuk szerint tíz percet kívánnak eltölteni egy-egy otthonban, oda ahová beengedik őket és beszélgetnek. Mire elegendő vajon tíz perc? Talán sok, talán kevés, csupán nézőpont dolga. Ott, ahol senki sem kopogtat és magány a mindennapi vendég, biztos, jót tesz. De miként fogadják őket azok a családok, akik más vallások követői? Mint a felhívásban is olvasható, az EMO munkatársai elhatárolják magukat az erőszakos módszerektől. Ez így is van rendjén. Mert figyelmet felhívni, emlékeztetni jó szándékkal lehet és ezért köszönet jár. A többi pedig már a lelkiismeret dolga. Szeretnénk előre bejelenteni, hogy Paks minden lakosának 1994. augusztus 7-14. között látogatója volt vagy lesz. Ebben az időszakban az „Evangéliumot minden otthonba” (EMO) Alapítvány munkatársai fognak hozzánk becsengetni, megajándékozva mindenkit egy-egy rövid írással Jézus Krisztusról, és az ő életeket megújító hatalmáról. Felkínálva egyben a lehetőséget az alapítvánnyal való kapcsolatfelvételre. Mivel az alapítvány elveivel is ellenkezik az, ahogy egyesek visszataszító, erőszakos módon a nézeteiket másokra erőltetik, ezért előre is elhatárolják magukat ettől a módszertől. Természetesen készségesen beszélgetnek mindazokkal, akiknek kérdéseik vannak Istenről, Jézusról, s arról a boldog életről, amit tőle kaptak. Megkívántaim szeretnék az evangélium (örömhír) urát, nem pedig megutáltatni. Hasonló céllal a világ mintegy hetven országában működnek alapítványok, baráti köreikhez azok tartoznak, akik a Bibliát komolyan veszik. Nem kívánnak sem új egyházat, sem szektát alapítani. Jézushoz hívnak, aki sokak reménytelen, bűnös életét változtatta meg. Szeremének kovászként a megújulás miszsziói munkájában részt venni. Hazánkban 1992 óta dolgoznak az EMO Alapítvány munkatársai. Két éve a Kossuth Rádió is bemutatta őket. Az alapítótagok a történelmi egyházak hívei közül valók. Fogadják olyan szeretettel az EMO-jelvényes hozzánk becsengetőket, amilyen szeretettel ők jönnek hozzánk! További információkért a lelkészi hivatalokban érdeklődjenek. Brebovszky János Kővári László evangélikus lelkész református lelkész Grajzel András baptista prédikátor ÉGI ORSZÁGÚTON Baleset következtében tragikus hirtelenséggel a szekszárdi kórházban elhunyt Kuminka Ibolya. A Hírnök olvasói már két évvel ezelőtt olvashattak, képet láthattak róla: a paksi motorosklub egyetlen lány tagjáról. * * * Elment egy huszonnégy éves kislány, itthagyva szüleit, bátyját, számtalan barátját. A fénykép őrzi mosolyát, hisz ő ilyen volt: szeretett mindenkit - és cserébe mindenki szerette. Nem értette, ha ellenségeskedést tapasztalt, nem is érthette, hisz az ő leikétől ez távol állt. Dolgozott jó kedvvel, vidáman az üzlet pultja mögött állva, és ha tehette, kedvenc Hondájára pattant. A motorozás volt számára minden: örömöt-bánatot a motoron ünnepelt, felejtett. A motoron tette meg utolsó útját is.
