Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-08-05 / 24. szám

Paksi Hírnök 1994. augusztus 5. (5 Kitalálni a spanyol­­viaszt! Rákosi Gusztáv Nem oly régen két cég ural­ta a paksi élelmiszer­kereskedelmi piacot: az Áfész és a Népbolt. A helyzet alaposan megváltozott: az áfész a kis egyszemélyes bolt­jaitól megszabadult, csak a nagy üzleteket tartotta meg, a Népbolt pedig kivonult a vá­rosból. Egyéni vállalkozói igazol­ványt mintegy ezer paksi vál­tott, ezek csaknem fele - négy­­száznyolcvannégy - kereske­dő. Nagyobb részük persze nem boltot nyit, és nem is fő­­foglalkozásban vállalkozik, ők ügynökök. Ötven körül van a városban az örvendetes mó­don szaporodó, kis élelmi­­szer-vegyesáru boltok száma. Többségük kellemes, tiszta körülmények között fogadja a vásárlókat, áruválasztékuk, nyitvatartási rendjük a vevők­höz igazodik, legfeljebb egy­­egy eladót alkalmaznak. A tu­lajdonos szívesen áll a pult mögé, ezért a vásárló érzi, hogy a bolt érte van - szíve­sen tér vissza. Kialakul a törzsvásárlói kör a kis üzlet közelében la­kókból - így ezek a vállalkozások stabilak, a leg­ritkább esetben fordul elő, hogy az élelmiszerkereskedők közül valaki visszaadja vállal­kozói engedélyét, bezárja üz­letét. Van ennek persze más titka is: a kis árukészlet gyor­san forog, ezért a viszonylag alacsony árrés (10-12 száza­lék) tisztes hasznot, ha nem is meséset, de elfogadható jöve­delmet biztosít. Van ugyan még néhány te­rülete a városnak - első­sorban a külterületek -, ahol nincs élelmiszerbolt, de látva mások sikerét biztos, hogy e helyekre is hamarosan akad vállalkozó. FORRÓN! A kenyér, a pékség illa­ta... Ma már csak a nagyik, dédik emlékezhetnek me­zítlábas gyermekkorukra, amint a pékség ajtajában lesték, lestük a „mestert", ahogy a hatalmas lapátján 4-6 kenyeret - veknit - hú­zott ki a kemence gyom­rából... És azon forrón kap­kodtuk, futottunk vele ha­záig. Leginkább azért is, mert a kenyér forrósága égette a tenyerünket, meg azért is, hogy a sercli a mi­énk legyen. Ha ugyan ha­záig el nem „fogyott”... Ak­kor még bűn volt a tízórai­val a szemetes kosarat „etetni”... Megérkezett a friss kenyér. De ki dönt a vá­lasztékról? MINDENNAPI KENYERÜNK HÉTKÖZNAPI VÁLASZTÉKA A Tolna Megyei Sütőipari Rt. hasznosításra felajánlja több, így a paksi sütőipari üzemét is. Tavaly júniusban készített utoljára kenyeret a pak­si üzem. A sütőüzem mintegy száz mázsa ke­nyér sütésére alkalmas, a leállást megelőző időszakban azonban csak öt-hat mázsára volt megrendelés. Ezt a meny­­nyiséget ekkora kapacitással előállítani csak nagy veszte­séggel lehetett. Ez a fő oka, hogy felajánlották az üzemet. Tény, hogy Pakson és környé­kén gomba módra szaporod­tak a magánpékségek. Ugyan­csak gond volt, hogy ezek „el­szívták” a jó szakembergárdát. Kenyér azonban van az üz­letekben: bölcskei, madocsai, németkéri, tengelici - ez olvasr ható a címkéken. Itt-ott még a Sütőipari Rt. kenyere, péksü­teményei is megtalálhatók. E kenyerek minősége, formája, külleme eltér egymástól, ami nem is lenne baj. A gond az, hogy a kenyerek megjelenése egyes boltokban rapszodikus. Nem biztos, hogy ugyanazon kenyérfajtát másnap-harmad­nap ugyanabban a boltban le­het megkapni. A lakótelepen szinte körmenetszerűen, egyik ABC-ből a másik-harmadik ABC-be mennek a vásárlók, kenyérre „vadászni”. Tény, hogy nem a vásárló, hanem a bolti megrendelő dönti el, ma milyen kenyeret fog hazavinni a családnak. Paks és környékét három na­gyobb és két kisebb pékség lát­ja el kenyérrel. A bolt pedig a számára kedvezőbb, előnyö­sebb helyről rendeli meg a kenyeret. Ezért van az, hogy a lakótelepről is jönnek a Fe­hérvári úti üzletbe kenyeret, péksüteményt vásárolni. De hát ezt nem tudja mindenki naponta megtenni. A boltok nem rendelkeznek megfelelő ámbemutató polcrendszerrel, sok helyen a műanyag szállító­kosárból kínálják a kenyeret. A kereslet eltolódott a ha­gyományos sütéstechnológiá­val készülő, a kalács minőségét megközelítő kenyerek irányá­ba. Ezeket a kenyereket a né­metkéri pékségben, míg a spe­ciális, olasz technológiával ké­szülő kenyereket, péksütemé­nyeket a Fehérvári úti pékség­ben állítják elő. Termékeik kö­zel negyven százalékát Szek­­szárdtól-Dunaújvárosig terje­dően lehet az üzletekben meg­kapni. Kenyérválasztékuk: öt­ven- és kilencvendekás Erzsé­bet kenyér, egy kiló nyolcde­­kás házi parasztkenyér, fehér kenyér, tartós barna kenyér, magoskenyér, tepsi formában sütött kenyér. Ezenkívül készí­tenek kuglófot, pizzatésztát és többfajta süteményt. Terveik között szerepel, hogy készül olyan kenyér is, amelyben különböző magok vannak, így például naprafor­gómag, vagy ünnepi alkalmak­ra úgynevezett gyümölcsös ke­nyér is kerülhet az asztalokra. Pékségeikben a fizetés ma már azonos szinten van a más pékségekben dolgo­zókéval, csak a technoló­gia korszerűbb, a körül­mények jobbak. MÁRMAROSl

Next

/
Thumbnails
Contents