Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-24 / 18. szám
1994. június 24. 3 PAKSI HÍRNÖK Az idő sürget, de várj és nézz körül Itthon kell megoldást találni A Paksi Atomerőmű Rt.-ben kutatással is foglalkoznak: keresve a már meglevő hulladékok feldolgozásának, kezelésének lehetőségeit. A közelmúltban, június 9-én az e kérdésekkel foglalkozó team egyik tagja, Buday Gábor vezető fizikus, Budapesten előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottsága Nukleáris Albizottsága előtt a kiégett iutőelemek átmeneti és végleges tárolásának kérdéseiről. Az előadásban elhangzottak hátteréről kérdeztem Buday Gábort.-Ön az akadémiai bizottság részére tartott előadását az üzemanyagciklus leírásával kezdte, kezdjük most is ezzel a beszélgetést.- Az üzemanyagciklus az atomenergetikában az a kérdéskör, ami körül a legtöbb pénz forog, másrészt a lakosság részéről a legtöbb nyugtalanság várható. Maga az üzemanyagciklus az a folyamat, amely kezdődik az üzemanyag létrehozásával és befejeződik az elhasznált üzemanyaggal kapcsolatos tevékenységek elvégzésével. A keletkezés - a szakmai terminológia ezt az angol Front End kifejezéssel jelöli - az uránérc bányászatával indul, folytatódik az ércfeldolgozással, mindez Magyarországon zajlik. A Front End további szakaszai - a dúsítás és a gyártás - jelenleg Oroszországban történnek, egy egész iparág áll e rendkívül bonyolult, eszközigényes procedúra mögött. A ciklus következő része a felhasználás, a kiégetés. Ez az erőmű reaktoraiban az üzemeltetés során megy végbe, beindítják a láncreakciót, kinyerik az energiát és egy idő után eljutnak addig a pontig, hogy tovább már nem használhatóak a kazetták - kiégett kazettákká váltak. Ezeket a kazettákat a reaktor közelében öt éven keresztül pihentetik vízzel töltött medencékben. A pihentetés célja a kazetták hűtése és aktivitásuk csökkentése, hogy kezelhetővé váljanak. A ciklus befejezése - a Back End - a kiégett kötegek végső kezelése igen fontos, hiszen megjelenik a kötegekben egy csomó nem kívánatos, veszélyes sugárzó anyag, amelyekről gondoskodni kell annak érdekében, hogy az emberiség jövőjét károsan ne befolyásolják.- Nos, eddig az elmélet. De miképpen alakul mindez a gyakorlatban?-A gyakorlatban a feldolgozott - por halmazállapotú - urán Oroszországba kerül, ahol a kazettákat gyártják. Ezek az orosz kazetták nagyon jó minőségűek, eddig több mint háromezer darabot használtunk fel, mindössze öt darab akadt, ahol azzal a gyanúval éltünk - hangsúlyozom csak gyanúval, bizonyítani nem tudtuk -, hogy szivároghatnak. A kiégett kazettákat az ötéves pihentetés után visszaszállítják Oroszországba, ahol további pihentetés után kerül sor az újrafeldolgozásra, a reprocesszálásra, ami legalább annyira bonyolult folyamat, mint a gyártás - annyival bonyolultabb, hogy súlyosan aktív anyagok mozgatásáról és feldolgozásáról van szó. A reprocesszálás egyébként az üzemanyagciklus lezárásának egyik ismert módja. Ennek során a pasztillákat egy bonyolult vegyészeti eljárással savval feloldják, az oldatot szétválasztják - kinyerve belőle a maradék urániumot, valamint a reaktorban lezajlott folyamatok során keletkezett plutóniumot A jelen lévő egyéb izotópokat leválasztva nyerik a nagy aktivitású hulladékot, amit üvegeznek és így kerül végső elhelyezésre. Az uránium és a plutónium visszavezethető a ciklus elejére, a gyártási folyamatba, friss urániummal vegyítve újra üzemanyagként használható, mivel a plutónium maga is hasadóanyag. Itt fontos ponthoz érkeztünk: a Magyarországra érkező új kazettákban plutónium nyomokban sincs!- Ebből az következik, hogy a plutóniumot egyéb célokra használják fel Oroszországban?- Oroszország - a volt Szovjetunió - nagy katonai potenciált tartott fenn hosszú ideig. A kinyert plutónium ilyen célokra használható volt, ma már valószínűleg inkább csak problémát jelent az oroszok számára a plutónium elhelyezése, hiszen a világban plutóniumfelesleg van. Kérdés, mit kezdünk vele, fel tudjuk-e használni előnyösen, vagy tehertétellé válik. Ez a reproceszszálást végző ország számára nagy felelősséget és műszaki kihívástjelent. A kis, a közepes és a nagy aktivitású hulladék mind Oroszországban marad, és az elmondottak alapján gondolhatnánk, hogy a ciklus lezárása után Magyarországnak nincsenek gondjai, mi csak termeljük a „szemetet”, a megoldásról más gondoskodik.- Látszólag így van, csakhogy ez függőséget jelent Oroszországtól.-Pontosan, és ezt ők is tudják. Pakson évente és blokkonként keletkezik 100-120 kiégett kazetta. A pihentetőmedencékben az alsó szinten 650+65, a felső szinten 296+50 kazettahely van. Ha nincs biztos, folyamatos kiszállítás, ezek a helyek hamar megtelnek. Érzékeny az egyensúly, az alsó szint telített, a felső szint -amely azért épült, hogy üzemzavar esetén itt helyezzük el a reaktorból kikerülő kazettákat - is részben foglalt, ehhez külön engedélyt kellett kérni a felügyelő hatóságunktól. Tehát mi nem zsarolunk, mikor a kiégett kazetták átmeneti tárolója megépítése mellett érvelünk, mert ha ez nem történik meg, előfordulhat, hogy a reaktorokat le kell állítani.- Van-e a reprocesszálás mellett más módszer a kiégett kazetták kezelésére?-Az üzemanyagciklus lezárásának másik lehetséges módja a kiégett kazetták közvetlen mélygeológiai elhelyezése. Az eljárás során a kiégett kazettákat speciális konténerekbe - réz, acél, titánium stb. - zárják és ötszáz-ezer méteres mélységben különlegesen stabil geológiai formációban helyezik el. A direkt temetési és a reprocesszálási eljárás hívei egymással versenyeznek szerte a világban. A két eljárás versenyét a hasadóképes anyagok - urán, plutónium - iránti hosszú távú kereslet fogja eldönteni. Magyarországon a plutóniumot nem tudjuk visszakeverni a ciklus elejére, ezért nálunk a plutónium nem más, mint veszélyes hulladék. Ne feledjük, hogy mindkét cikluslezárási folyamat végén nagy aktivitású hulladék temetése áll, csak a hulladék formája tér el egymástól. A ciklus lezárásához tehát nagy aktivitású hulladéktemető létesítése szükséges.- Mi történik az átmeneti tároló megépítése után?- Ha elakad a visszaszállítás, fel kell tölteni az átmeneti tárolót. Az én személyes álláspontom az, hogy a ciklus befejezését - a teljes Back Endet Magyarországon kell megoldani. Európa nem tűri sokáig, hogy a mi „szemetünk” Oroszországba kerüljön, ráadásul úgy, hogy a további sorsát nem lehet ellenőrizni. Otven év alatt meg lehet és meg kell teremteni a végleges megoldást. Az ötven év elegendő idő a nekünk megfelelő cikluslezárási mód kiválasztására és a feladatok elvégzésére és ez egyben az úgynevezett késleltetett döntés stratégiája - „Wait and See” vagyis: várj és nézz körül. Gazdasági érvek is szólnak a hazai megoldás mellett. A visszaszállítás ára ma öt-hat milliárd forint évente - ennyit fizetünk és dollárban Oroszországnak, ezt a pénzt megtakarítanánk a tároló feltöltésével. Garanciák kellenének persze, hogy e pénz nagy részét a végső megoldás kidolgozását célzó kutatásokra fordítsák. Az új parlamentnek talán a legfontosabb feladata, hogy megalkossa azt a törvényi hátteret, ami a ciklus lezárásával kapcsolatos munkák finanszírozását rendezi. Németországban, Franciaországban, Svédországban vagy Kanadában és még sok más országban komoly pénzeket költenek a kutatásokra és különböző irányokba haladva jelentős eredményeket érnek el - a társadalom ellenőrzése mellett. Még egyszer hangsúlyozom, a végső következmény: az üzemanyagciklus lezárását Magyarországon kell megoldani, hosszú távon, és ez alól szerintem józan ésszel nem remélhetünk felmentést RÁKOSI GUSZTÁV GONDOLKODÓ ’94 Izsák Jenő rajza
