Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-17 / 17. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1994. június 17-Ünnepi könyvhét - Márai-est Pakson A lélekben itthon maradt író Az idei könyvhét keretében irodalmi estet tartottak a Művelődési Központ Könyvtárának rendezésében. A közelmúltban, a dél-kaliforniai San Diegóban elhunyt neves író műveiből Márai Enikő, a Nemzeti Színház tagja adott elő megrendítően szép műsort. Az nem zavarta, hogy kis létszámú volt a közönség - sőt, mint mondotta: jó volt a szemekbe nézni. Az előadást Gutái Istvánná, a könyvtár vezetője nyitotta meg, bevezeti jében felidézte az idehaza sokáig igazságtalanul mellőzött nagy író életét. Márai munkássága nem választható el az önkéntes száműzetés állapotától - idézte Szegedy Maszák Mihály irodalomtörténészt. Valóban, egy olyan író, aki tizenévesen elhagyja családját, negyvennyolc évesen pedig örökre távozik az országból, aki Prága, Lipcse, Frankfurt, Berlin, Párizs, Genf után végül Kaliforniában leli meg második hazáját, bizonyára űzött vagy száműzött. Távollétében sem lehetett békéje, hiszen idehaza csak az elmarasztalás volt az osztályrésze. Lengyel László írja róla: Márai gondolkodói magatartása ezen az utóvédharcon, a fellebbezhetetlen ítélet utáni élet elviselésén alapszik. Mint aki belép egy szalonba, nagyon csendesen, mosolyogva, de ellentmondást nem tűrő hangon ezt mondja: Az összes egyházatyák és ókori szerzők szövegeinek olvasása meggyőzött arról, hogy a világ reménytelen és elviselhetetlen. Kérek egy csésze teát. A sors kegyetlen iróniája az, hogy csak 1989-ben választja a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé, ugyanebben az évben felesége és fia halála után, a nagybeteg író elviselhetetlen fájdalmai közben agyonlövi magát. - Gyászszertartásán Szörényi Éva mondta el 56-ban írt versét, hamvait a tengerbe szórták - kívánsága szerint. A június másodikán rendezett Márai-est rendhagyó volt abból a szempontból is, hogy eddig a könyvhéten éveken át ma is élő alkotókat látott vendégül a könyvtár. Sajnos ez esetben erre nem volt lehetőség, arra viszont igen, hogy az előadóval, Márai Enikő művésznővel beszélgethessek Márai Sándorról, az irodalomról.-Az ön vezetékneve megegyezik az író vezetéknevével. Véletlen ez; vagy rokoni kapcsolatot takar?- Nem túl közeli a rokonság, Márai Sándor nagyapja és az én dédnagyapám testvérek voltak, ezért unokahúgának fogadott el.-Az ön véleménye szerint Márait újra felfedezi az olvasóközönség? Az utóbbi évtizedekben ugyanis inkább csak a szakmabeliek olvasták műveit.- A kérdés helyénvaló. Magam is sokat gondolkodtam ezen. Félő, hogy az ifjúságnak nem mond anynyit Márai, mint azoknak, akik akkor voltak fiatalok, amikor ő pályája zenitjén volt Talán csak azért nem, mert más az olvasók beállítottsága.-Mennyire időszerű ma Márai Sándor, illetve mit lehetne tenni annak érdekében, hogy időszerűbb legyen?-Nem tudom, hogy ez az időszerűség mit jelent. Az irodalomnak vannak örök értékei. Nem akarom Márait Cervanteshez hasonlítani, de kérdezhetném, vajon Cervantes időszerű vagy sem? Van érték, ami mindig időszerű marad, ezt az értéket lehet megtalálni Márai írásaiban. Lehet, hogy sok fiatal csalódott kissé benne, de az biztos, hogy az idősebb generációból sokan vannak, akiknek az ifjúsága irodalmát Márai Sándor jelentette. Ma is úgy emlegetik őt és a munkáit, mint valami csodát. Valójában, ha úgy vesszük Esterházy Péter és Márai Sándor más és más habitusú írók, és mindkettő nagyon tehetséges alkotó, mindkettőnek megvannak az értékei, megvannak az örök érvényű művei. Bizonyos bölcsességre van szükség ahhoz, hogy az ember megértse a Márai-könyveket, befogadja mondanivalóját Én annak idején, mikor elővettem könyveit - hiszen nekünk odahaza megvoltak ezek - mint szigorú, nagyon kemény és modern könyveken nevelkedett egyetemista megoszlott a véleményem róluk. Egyikről azt mondtam, hogy nem jó, a másik nagyon tetszett. Volt könyv, amiről úgy gondoltam, hogy Thomas Mann utánérzés. Elmúlt húsz év, újra elővettem az Igazi, vagy a Gyertyák csonkig égnek című könyvét, és kénytelen voltam elismerni az érdekes szerkesztői bravúrt, belátni, hogy fellelhető benne az érték.-Manapság az írók részéről nagy visszatéréseknek lehetünk tanúi, Faludy György hazajött Kanadából, Oroszországba visszatért Szolzsenyicin. Úgy tűnik lassan erejét veszti az emigráns író megjelölés. Márai miért nem tért haza?-Testileg nem tért haza, de lélekben mindig itthon volt. Nem akarta, hogy kultuszt teremtsenek körülötte. Az ő olvasótábora csendben, de biztosan és folyamatosan növekszik. Művei élik önálló életüket.- Hogy érzi magát Pakson ?- Nagyon jól, kellemes volt a közönség, jó volt az emberek szemébe nézni. SZARKA Istennők, csillagok, ismeretlen bolygók Díjazott diákpályázatok Két évvel ezelőtt újságunkból értesült a IV es iskola a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány pályázatáról, akkor két gyermek nyert első díjat. Az idén már névre szólóan kapták a kiírást a lehetséges pályázatokról. Mint Hoffman Ádámné felkészítő tanár elmondta: a gyerekek könnyen vették az akadályt, nem okozott gondot a rövid határidő. A május elsejéig beérkezett pályázatok eredményét 27-én értékelték, mely szerint Szaffnauer Mónika és Kránik Gergő első díjat kapott, így július 4—17-ig Zánkán, nemzetközi táborban tölthetnek két hetet. A két díjazott írást közreadjuk. KRÁNIK GERGŐ A csillagok keletkezése (mítosz) Uránusz, az ég istene abban az időben nagyon el volt foglalva. Nem ért rá holmi szerelmes istennőkkel foglalkozni. Pedig akkor két istennő is igyekezett elnyerni kegyeit. Uránusz azonban, hogy az istennők hagyják őt végre kibontakozni alkotó munkájában azt mondta:- Az lesz a feleségem, aki a legszebb és legértékesebb dolgot ajándékozza nekem. A két istennő tanácstalanul távozott. Majd pár nap múlva Érosz és Szeléné ékszercsillagokkal lepte meg őt. Uránusz mérgében elhajította, és a két istennőt Tartarosz segítségével az örök sötétségbe száműzte, s azt mondta nekik:- Amelyikőtök a legtöbb csillagot gyűjti össze, az kiszabadul a fogságból. Ezért, ha augusztusban hulló csillagot látunk, azt jelenti, hogy valamelyik istennő lelopta azt az égről. SZAFFNAUER MÓNIKA Az én bolygóm A Földtől hárommillió kilométerre található egy még ismeretlen bolygó. Ide menekülök mindig, ha bánat ér, vagy csak ha egyedül szeretnék lenni. A tudósok régóta szerették volna birtokukba venni, de még nem sikerült nekik. Mivel csak én vagyok itt, a tanár és a diák szerepét is nekem kellene játszanom. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy itt nem lesz iskola. Ha a szüleim elutaznak vagy sétálni mennek a testvéremmel, alig várom, hogy végre a bolygómon legyek. Hogy mivel jutok el oda? Egy nagyon érdekes találmánnyal, egy felfújható űrhajóval, ami azon kívül, hogy praktikus, könnyen is kezelhető. Szóval, csak felfújom, beülök és egyszerűen repülök. Olyan jó, olyan kellemes repülni a világűrben! Itt nincs iskola, így az egész napom szabad. Néha piknikezni megyek, vagy csak az erdőben bolyongok. Máskor meg a tenger mellett töltöm a napom. Az őserdőben rengeteg barát várja a jöttömet. Majmok, elefántok, tigrisek és oroszlánok! És ami a legfurcsább az az, hogy jtt él a világ egyetlen mamutja is. Ő a legjobb pajtásom, és nagyon szeretem. Autók, buszok és vonatok helyett ő szállít mindenhová. Az időjárás kedvem szerint változik. Egyszer forrón tűz a nap, másszor vihar tombol. Az idő itt nagyon gyorsan repül. Csak félek, mert arra gondolok, mi lesz, ha mások is felfedezik ezt a bolygót? Félek, hogy az emberek megölik a barátaimat, és elpusztítják a világomat. Félek, de reménykedek. Félek, de bizakodók.
