Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-01-26 / 2. szám

PAKSI HÍRNÖK 8 1994. január 26. Tallózás a hazai lapokból H trunk az országban A közelmúltban az or­szágos sajtóban megje­lent paksi vonatkozású írásokból adunk váloga­tást. Beszélő Teller Ede legutóbbi látogatása al­kalmával kedvező ajánlatot hozott Magyarországra. Természetesen atom­erőmű-ügyben. Azonban amilyen volt az adjonisten, nem volt olyan a fo­­gadjisten. Hogy ezen Teller megsértő­­dött-e vagy sem, arról nem ír a Beszé­lő december végi száma. Teller Ede, az Amerikában élő magyar származású atomfizikus, a francia atomerőmű-építők lobbys­­tájaként járt a közelmúltban Ma­gyarországon. Hozott egy igen ked­vező ajánlatot, amelyet azonban a kormányzat elutasított. A franciák Pakson a meglévő reaktorok mel­lett még két, egyenként ezer mega­wattos erőműblokkot építettek volna 2000-ig, állva minden költ­séget Az ár az lett volna, hogy míg az egyik nukleáris erőmű magyar szükségletre termel, a másik tel­jesítményét exportálják a franciák. Magyarországnak semmibe nem került volna a beruházás, és az itt­hon maradó energiamennyiség a magyar villamosáram-termelésnek több mint 12 százaléka lett volna. Majdnem annyi, mint amennyit ma bizonytalanságok mellett Orosz­országtól vásárolunk. Az elutasításhoz a magyar kör­nyezetvédőknek ezúttal nem volt közük; inkább a kormányzat hezi­tálásával magyarázhatjuk a dolgot. Abban ugyanis sokan - a parla­menti képviselők is - egyetérte­nek, hogy Magyarországnak az ez­redfordulóig szüksége lesz egy körülbelül ezer megawattos alap­erőműre. Csakhogy erre pillanat­nyilag nincs pénz. Az energiellátás szempontjából kockázatként jelenik meg az egyébként alig várt fellendülés: va­lóban lesz-e, s ha igen, vajon mek­kora? Azonban egyes vélemények szerint energiaracionalizálással el lehetne odázni az erőműépítést a következő évezred elejére. A ma­gyar gazdaságban a termelés egy­­harmaddal esett vissza a hetvenes évek rekordjához képest, ezzel szemben az energiafogyasztás - s benne a villamosenergia-fel­­használás - csak negyedrésszel csökkent. Az erőműépítést ellen­zők erre a különbségre, mint tar­talékra hivatkoznak. Persze még lehet találgatni, hogy mi motiválta a hazai energia­ipar szakembereinek döntését. A délszláv háború kitörése óta, a volt Jugoszláviával határos országrész lakói atomfrászban élnek, mert a szerb politikai és háborús káosz célpontja végső kétségbeesésben akár még Paks is lehet Nyilván az is számításba jöhetett, hogy egy ilyen kis ország, mint hazánk, el­­bír-e akkora nukleáris terhelést, mint amennyit az atomerőmű­blokk jelent. Nem a sugárzás­veszély miatt aggódnak, hanem a vízhűtés és az atomhulladék gondjai miatt. Mindenesetre a kormányzat, áthárítandó a felelős­séget, a parlament elé vitte a kér­dést, hogy vajon szükség van-e alaperőműre. Döntés nincs, és vélhetően ebben a választási cik­lusban már nem is lesz. 2000-ig aligha készül el az alaperőmű. De mi lesz akkor az évtizedek óta importfüggő hazai áramszol­gáltatással? A szocialista gazdaság „felsőbbrendűségének” egyik me­­mentója a 750 kilovoltos távve­zeték Albertirsa és Vinyica között A hetvenes években, amikor üzem­be helyezték, a hírverés szerint ez volt a világ második ilyen magas­­feszültségű átviteli rendszere. A villamosenergia-átvitellel különö­sebb gond másfél évtizeden keresz­tül csak akkor volt, amikor az időjárás úgy akarta. A KGST idejében nem történt jelentősebb erőműberuházás sem Csehszlovákiában, sem Romániá­ban, és Bulgária sem igen költött ilyesmire. Viszont egyre több ener­giára volt szükségük. A törzsve­zetéknek minősülő Albertirsa-Ví nyica közötti távvezetékről ágazott le (és ágazik le most is) Románia és Szlovákia felé egy-egy négyszáz kilovoltos összeköttetés. Államközi megállapodással szinte órára pon­tosan meghatározták, hogy melyik ország mekkora teljesítményt ve­hetett le a teherelosztón keresztül. De a téli nagy hideg, amikor is több energiára volt szükség, fagyasztot­ta a szocialista testvériséget Majd­hogynem mindenki annyi áramot vett le a közös hálózatról, ameny­­nyit csak bírt. Az áramelterelésben különösen a román szomszédok jeleskedtek. Telenként előfordult, hogy Magyar­­országon öt-tíz percig - sőt volt rá példa, hogy fél óráig - kihagyott a testvéri rendszer áramszolgál­tatása. A mérnökök ilyenkor pá­nikszerűen lekapcsolták hazánkat a hétszázötven kilovoltos távveze­tékről (hiszen e percekben az a helyzet állt elő, hogy Magyarország adott áramot a többieknek). Az önellátást viszont csak úgy oldhat­ták meg, hogy néhány nagyfelhasz­nálót egyszerűen kivettek a hálózatból. A magyar energiagaz­dálkodók természetesen azonnal tiltakoztak a „testvérnél” a „ba­rátok” mohósága miatt, de mire az ügy lezárult, addigra meg is ol­dódott, tudniillik nyár lett A Szov­jetunió széthullásával a volt tag­­köztársaságok között akadozik a sarló-kalapácsos lobogó alatt ki kényszerített együttműködés. Kü­lönösen Ukrajna és Oroszország vitázik egymással - a hadiflottán kívül - olajról, gázról, villamos energiáról. Moszkva már a nyáron követelte az ukránoktól az olaj­számla kiegyenlítését, egy időre le is zárta a távvezetékeket Az áram­mal pedig megismétlődik a tör­ténelem. Ugyanis az államközi szerződés alapján az Oroszor­szágból Magyarországra érkező áramot a tél első csikordulására - idén - az ukránok „nyúlták le”. Ezen sajnos nem segít az orosz fe­nyegetőzés, a magyar tiltakozás, hl szén a távvezeték keresztüljön Uk­rajnán. Hasonló a helyzet a földgázzal. Magyarország annak idején hatal más pénzekkel vett részt a FÁK területén több földgáz- és olajmező feltárásában, felszínre hozásában és távvezetékek építésében. Most meg hol jön a gáz a Testvériségnek keresztelt vezetéken, hol meg csak üresen hörögnek a csapok. Ukraj­na fázik, és a tél java még hátra van... Napi Gazdaság Magyarország energiahelyzetével foglalkozik a Napi Gazdaság. Többek között felvetődött egy új erőmű létesí­tésének igénye is. Ezt az idén még az év első felében megvitatja a kormány. Az Országgyűlés döntésének megfelelően várhatóan 1994 feb­ruárjában kerül a kormány elé a Magyar Energiatakarékossági Prog­ram - tájékoztatta lapunkat Szűcs István, az ipari tárca energetikai ügyekben illetékes helyettes állam­titkára. Az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium szervezésében már most is igényelhető az úgynevezett „német szénsegély” pályázati úton. A hitel kamata a mindenkori jegybanki alapkamat fele. A minisztérium kezdeményezi, hogy kapjanak áfa­visszatérítést a termosztatikus ra­diátorszelepek, a kompakt fénycsö­vek, a kondenzációs kazánok és a hőszigetelő anyagok felhasználói. A magyar villamosenergia-rend­­szert idén egy úgynevezett egyen­áramú betéttel - a 400 kilovoltos osztrák hálózaton keresztül - ösz­­szekapcsolták a nyugat-európaival, és néhány volt szocialista országa gal létrejött a közös Centrel villa­­mosenergia-rendszer is. A helyet­tes államtitkár reméli, hogy jövőre sikerül megállapodni Ausztriával a Győr és Baumgarten közötti gázve­zeték kiépítéséről. A közelmúltban Szlovákiával szintén megegyeztek az ott áthaladó orosz földgázve­zetékhez történő csatlakozásunk­ról. Magyarország tárgyalásokat foly­tat az Oroszországi Föderáció kü­

Next

/
Thumbnails
Contents