Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-05-27 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1994. május 21. így élnek Pakson, az Öreghegy utcában Kis Kata és nagy Kata Kata és Gyula nagycsaládosok, nem tervezték a gyermekáldást, ők kislányaikat, a hétéves kis Katát, az ötéves Ágikát, a négyéves Sárikát és az öt hónapos Zsófikát ajándéknak tekintik az élettől. Katát régóta ismertem, de ahogy most elnéztem lányai között, amint Zsófikát - a legkisebbet szoptatta, Ivan Mestrovic szobrász világhíres alkotása, az Anyai gond jutott eszembe... A férj - Gyula - sportoló alkat, először bokszolónak néztem, de aztán kiderült, hogy világéletében atletizált, az volt, most is az a szerelme - persze Katán és a lányokon kívül - tette hozzá nevetve. Az atlétika által került Paksra, de ez a sportág most nem menő az Atomvárosban - mondta kissé kesernyésen.- Most csak dolgozom, karbantartó lakatos vagyok az atomos cégnél, meg kőműves, asztalos -, mutatott körbe a házban. No, meg nyulász, mert nyulakat is tartok s mentünk megnézni hatalmas szürke tapsifülest, amelynek szaporulatát éjszakára várta. Kata építészként Pécsről került velem Paksra - mondja Gyula, a tágas, hatalmas nappaliban, a földszinten, ahol jelenleg csak az alsó szintet lakják az Öreghegy utcai új családi házban. Két kislányukkal, kis Katával és Ágikával még a lakótelepi másfél szobás lakásban laktak. Amikor eladták, belevágtak itt a város másik pontján az Öreghegyen a Betonyp ház telepítésébe. Ehhez az épülethez nem kellett kőműves - ez volt a fő indok, hogy ezt az építési módot választották. így is töméntelen pénzbe került a ház, majd egymillió forint volt az OTP-kölcsön - mondja a férj.- De össze sem lehet hasonlítani a lakótelepi lakással - teszi le Zsófiát a kiságyba Kata, s leülünk a konyhába, ahol tiszteletemre gombás pizza készült. Hozzá különleges borok közül lehetett választani, az egyik aranysárga és Egerből való, a másik sötétvörös és a szekszárdi dombokon termett. Mit lehetett tenni!? Mindkettőt meg kellett kóstolni. A konyha berendezése Gyula kőművestudományát dicséri, egyéni ötlete alapján épített beépített konyhaszekrényt.- Úgy érzem, amióta ideköltöztünk, mintha állandóan üdülnék - mondja Kata, s ez természetesnek is hat, ahogy kinézek az ablakon, előttünk szőlők végtelen sora nyúlik le a völgybe. Távolban az evangélikus templom tornya. Hát mit mondjak?- Sajnos, elénk fognak építeni - pedig, amikor megvettük a telket, szó sem volt róla - sóhajt fel de akkor is nagyon szép. - Láttad már a kertünket? Elmondhatatlan jó érzés volt a saját kertben termett epret az asztalra tenni.- Egyébként - veszi át a szót a házigazda - azelőtt én szerszámot csak a munkahelyemen vettem a kezembe, de itt mindig találok valami munkát, amihez boldogan fogok hozzá, aztán együtt örülünk, amikor készen van. így élünk mi itt Pakson, az Öreghegy utcában - öleli át Katát. Később anyagiakra terelődvén a szó, Katáék elmondják, hogy a gyermekek után kapott családi pótlékot általában mindig félreteszik, s Gyula és Kata jövedelméből élnek. De Szabóéknál nem dívik a luxus. Szívesen elfogadják ismerőseiktől a kinőtt gyermekruhát, babakocsit sem újat vásároltak, s Zsófika ágya is több kisbabát kiszolgált már.- Ezek csak külsőségek - legyint Gyula mindezekre az a fontos, amit egymásért érzünk s az, ami belül van. Épp ezért íratták kis Katát a katolikus iskolába, úgy érezték, tán hasonló indíttatású gyermekek között lesz. Közben este lett, fürdéshez készülődtek a kislányok. Amikor benéztem a fürdőszobába, nagy volt a tolongás a kádban. Három a kislány csücsült a fürdőhab között.- Várjon, kihozom a kocsit a garázsból, hazaviszem - kap magára a házigazdám egy kis kabátot soká ér le gyalog a buszmegállóhoz! - kiáltotta és kinyitotta előttem a tizenhat éves Lada ajtaját.- Nagyon jó ez a kocsi még nézett rám vezetés közben s egyébként is zongorát szeretnék venni a lányoknak. Úgy érzem, van ritmusérzékük. EÖRDÖGH G.
