Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-04-29 / 10. szám

1994. április 29. 13 PAKSI HÍRNÖK Három vezető személyiség Helyreállítható-e a paksi cigányság érdekképviselete? A levelet Budapesten fogalmazták. „A Ro­ma Parlamenti Választási Szövetség bejegy­zéséhez szükség van a Te nyilatkozatodra is.” A címzett Skállát József, a Független Szabad Demokrata Cigányszövetség vezetője. - Vá­rosunkban született meg ez a szövetség - mondja - a Jeladó nem más, mint Horváth Aladar, a kitűnő magyar<igány íróember. Nem tudunk statisztikáról, ami arról készült volna, hogy hány cigány él Pakson, Skállát Jó­zsef négyszázra becsüli lélekszámúkat. Farkas Antal, a Független Cigányszövetség paksi szer­vezetének elnöke is ezt a számot említette. Fo­gadjuk hát el, annál is inkább, mert Berki Ele­mér, a Független Cigányszövetség korábbi veze­tője is elfogadja. A paksi cigányembereket máris két szervezet és egy jelölt kívánja képviselni, több vezető stá­tust kívánó cigány nemzetiségű polgárról nem szólok. Elmondták vágyaikat, viszont nem adták beleegyezésüket a Paksi Hírnökben való cikk megjelenéséhez. A három vezető cigány szemé­lyiség egyike Skállát József, a Független Szabad Demokrata Cigányszövetség vezetője.- Miért döntöttek a Független Cigány Szö­vetségből való távozás mellett?- Anyagi nehézségeink voltak eleinte, a prob­lémák elkerülhetetlenül magukkal hozták a későbbi szakadást.- A paksi önkormányzat csak az önök szer­vezetének hatszázezerforint, az erőmű további százezer forint támogatást nyújtott. Futball­­pályát, sportlétesítményeket ígértek a cigány kisgyermekeknek, akik további, akár pénzben kifejezendő támogatásokat igényeltek.- Valóban, sokat segítettek, köszönjük. A sportpálya és a hozzá tartozó létesítmények fél­kész állapotban vannak. Ezzel nem azt mon­dom, hogy alapoztunk, falakat emeltünk, de azt igenis, hogy elvégeztük az összes földmunkát, mindent előkészítettünk, ami a létesítmény megépítéséhez szükséges. Felkészültünk, hogy tovább folytatjuk a munkát és mindent megte­szünk, hogy beteljesüljön ígéretünk. Farkas Antal, a Független Cigányszövetség paksi szervezetének elnöke.- Mikor választották elnökké?- 1993-ban vettem át a szövetség irányítását. A korábbi vezető távozása bennem is bizonyta­lanságot okozott eleinte, viszont gondolkodva a hozzám intézett felkérésen, mérlegelve a ki­alakult helyzetet, végül jobbnak láttam, hogy a hirtelen támadt űrt be kell tölteni.- Ön nemcsak politikai közszereplést vállaló polgárként, hanem sportemberként is ismert. Nem gondolja, hogy bölcsebb lett volna a sport oldalán megbecsültén, nyugodtan élni a nyug­díjasok életét?- Körülbelül nyolcvan ember kért, hogy vál­laljam el a paksi cigányság, a mi egyesületünk képviseletét. Kötelességemnek éreztem a fel­adatot, a küldöttek bizalma komoly érv volt szá­momra. Sajnálom, hogy a másik paksi cigány­­szervezettel egyelőre nem kommunikálunk. Mi nyitottak vagyunk, békét, becsületes egyezséget kívánunk minden erre érdemes embernek.- Újra jelölteti magát?- Ha az egyesület tagjai kérnek, talán meg­gondolom, hogy vállaljam-e a tisztséget. Önként nem akarok indulni az új választásokon. Berki Elemér, a Független Cigányszövetség korábban leköszönt elnöke, képviselőjelölt:- Ön évekkel ezelőtt visszaadta választóinak a megbízatását. Most viszont újra indul a választásokon.- Sokan felkerestek, hogy visszavárnak. Hosszan gondolkodtam újrajelölésemről, végül is arra jutottam, leghelyesebb, ha újra meg­próbálom. A megoldatlan problémák teljesen új­szerű vezetés kialakítását teszik szükségessé. Kollektív vezetésre gondolok, egy tizenhat főből álló vezetői testületre. A paksi cigányság ér­dekképviseletének egységét szeretném helyre­állítani.- Ezek szerint van remény arra, hogy újra egységben próbálják megoldani a paksi cigány­ság problémáit?- Bízom benne, és mindent megteszek érte. Ismerem a folyamatokat, melyek szétzilálták a korábbi kapcsolatrendszert. Kívántos a korrekt, partneri viszony, a kapcsolattartás, a becsületes, egészséges érdekképviselet. SZ.J. Tanárvendég Pakson - Nagykárolyból A Balkán a Kárpátokon túl kezdődik Régóta szerettem volna beszélgetést készíteni Kasztovszki Jenő Romániában élő magyar tanár­ral. Az utóbbi időben ritkábban jött Paksra meglátogatni családját, Júlia lányát, vejét Nyitrai Györgyöt, két kisunokáját. Végre alkalom nyílt a beszélgetésre. Bator, igaz embert ismerhettem meg benne, konokul küzdő értelmiségit, aki nem mondott le soha a magyarságtudat ápolásáról. Nem hagyta el a mai napig Romániát, egy-egy rövid látogatás kivételével. Infarktus után, rokkant­­nyugdíjasként elvégezte a teológiát, hogy legalább lelkigondozóként segítsen a rászorultakon.- Szatmár megyében, Nagykároly mellett élünk - mondja. - Betöltöttem az ötvenedik évemet. Vasöntéssel foglalkoztam tizennégy éven át, majd Szatmárnémetiben tanítottam. Egyszer csak azt vettük észre, hogy kezdik fel­számolni a magyar tagozatokat, például a törté­nelmet és a földrajzot csak románul engedték tanítani. Ha magyar tagozaton buktatott a tanár, próbálták meggyőzni a szülőket, hogy vi­gyék át román tagozatra a gyerekeiket, és sem­mi problémájuk nem lesz, simán átmennek a vizsgákon. Sokan a román iskolákat, vagy tago­zatot választották, ami sajnos ma is előfordul. Magyarországon is tudják, hogy nem adják vissza a magyar iskolákat, a Bolyait és a töDbi oktatási intézményt. Fontosnak tartom, hogy a nagyobb városokban viszont beindultak az egy­házi iskolák.- A szülők ellenállása milyen volt a románosítási törekvésekkel szemben?- Különösebben nem tiltakoztak. A felsőfokú intézmények románok voltak, nem volt más lehetőségük. Azért néhányan nem adták fel, akik fontosnak tartották, hogy gyermekeik ma­gyar oktatásban részesüljenek. A 80-as évek ele­je óta a felsőoktatásban különösen rossz a helyzet, szinte jelentkezők sincsenek, félnek a magyarok. Az lehet a megoldás, ha anyagilag meg tudnánk menteni a magyarságot. Ne kénysze­rüljenek rá a fiatalok, hogy megélhetést keresve elhagyják Romániát. Bankokra lenne szükség, melyek az ottani magyarság tulajdonát képezik. Már létezik néhány ilyen pénzintézet, reméljük, hogy a folyamat nem áll meg. Fontos, nagyon nagy segítség az is, hogy ma­gyar felsőoktatási intézmények, például az EL­TE, kihelyezett tagozatokat működtetnek több városban, például Székelyföldön. A romániai forradalom után erősödött a kivándorlási hul­lám, főleg a marosvásárhelyi pogromot köve­tően. A hatalom továbbra is a „nagy nemzet­állam” agyonidealizált képével akarja jóllakatni a lakosságot.- Elképzelhető egy Jugoszláviához hasonló hely­zetkialakulása Romániában?- Nem, mert a magyarság sem vállalná az erőszakos szembenállást. A provokációk elkés­tek, egyetlen út a teljes megbékélés.- A balkanizálódást veszélynek tekintik ma Magyarországon is. Önnek mit jelent a Balkán?- A Balkán a Kárpátokon túl kezdődik, más népek, más szokások, de nemcsak a nyomort, vagy a háborúkat kell emlegetni. Törökország például nagyon nehéz helyzetből indult, de ko­molyan fejlődik. A forradalom után Romániában több levegő­höz jutottunk. A szólásszabadság tény, a lelki­gondozók bejutnak a kórházakba, a börtö­nökbe. Sajnos a könyvtáraink ellátása változat­lanul nagyon rossz. Ha akadozva is, eljut hozzánk a Helikon, a Magyar szó. Van helyi lapunk is. A lapokra barátaimmal úgy adjuk össze a pénzt, mert nagyon drágák.- Egyre ritkábban látogat Paksra.-A város nagyon szép, kedves számomra azért is, mert itt élnek az unokáim. Mindig örömmel jövök ide. Sajnos, egyre nehezebben viselem az utazást. Odahaza is szeretnék segíteni amiben tudok, mert legfontosabb szá­momra az ottani helyzet alakítása, javítása. SZARKA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents