Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-04-15 / 8. szám

4 1994. április 15. PAKSI HÍRNÖK A húszezer lakosú, több mint ti­zenöt éve városi rangot kapott Paks Expo-jelentkezését elfogadta a Világkiállítási Programiroda. Ez azt jelenti, hogy a kiegészítő ren­dezvények sorában a bel- és kül­földi látogatók Paks régi és mai ar­culatával is megismerkednek. Egyebek közt a történelmi múltat feltáró ásatások, a természet- és környezetvédelem megannyi ered­ménye, jellegzetessége révén ré­szesei lehetnek a látogatók a helyi művészeti, sport- és egyéb rendez­vényeknek. Történelem Sokan tudják Pakson és kör­nyékén, hogy már a csiszolt kő­korszakban lakott település volt itt, s nemkülönben gazdagok a bronzkori feltárások. Claudius csá­szár uralkodása alatt került Paks és vidéke római uralom alá, s tud­juk, hogy a híres levantei úton -Paks-Dunakömlődnél - lóváltó ál­lomás, település volt. A honfoglalás után, I. Szent Ist­ván királyunk idején Rókus temp­lomos hely lett Paks, melynek nevét írásos emlékként 1333-ból egy pápai adóösszeírás említi. Fel­jegyezték: 1704 tavaszán II. Rákó­czi Ferenc fejedelem négy napot töltött a Bottyán-sáncon, és a tele­pülés az 1727 utáni betelepítések révén rohamosan gyarapszik és a tizennyolcadik század végén már a környék legnépesebb mezőváro­sa és kereskedelmi, kézműipari központtá fejlődik az első világ­háborúig. 1968: az atomerőmű építésének kezdete. A fejlődés gyorsulása, az atomváros státus elnyerése új, di­namikus változásokat jelentő feje­zete a város történetének. A város és az atomerőmű azóta elválaszt­hatatlan kapcsolatban éli életét, egyebek közt arról is „szól” a Paksi Atomerőmű Rt. ipari turisztikai programokat, rendezvényeket ma­gába foglaló Expo-pályázata, amit a Világkiállítási Programiroda ugyancsak elfogadott. Paks atomváros - azonban nem csak az. Esztendők óta érkeznek a bel- és külföldi turisták, hogy megcsodálják a Makovecz Imre tervezte Szentlélek templomot, a város egyik legimpozánsabb épü­letét, messzi földön híressé vált büszkeségét. Messze túljutott a vá­ros határain a színházi előadások, a városi énekkar és fúvós zenekar, a népi táncegyüttes hírneve és a kulturális közösségi élet újrain­dulását fémjelzik a benépesült klu­bok, egyesületek és a megannyi egyéb polgári szerveződés. Egy szóval: az új város túlnőtt ere­detén, sokat változott az utóbbi évtizedekben, de a mai utódok büszkén-féltőn óvják, vigyázzák, fejlesztik a régi település emlékeit őrző városmagot. S ha meg is változott az ipar és a mezőgazdaság szerkezete, ha el is tűntek a régi malmok, még meg­van a téglagyár, sikerült megóvni a természet- és környezetszeny­­nyezéstől a híresen szép Duna élő­világát, vízét, a horgászok, eve­zősök, motorcsónakosok pihenő­paradicsomát. Halászlé- Bárkán lehet a legjobb halat venni - mondják a paksi emberek, akiknek tudása révén vált világ­hírűvé a paksi és a várossal köz­igazgatásilag egybetartozó duna­­kömlődi halászcsárda halászlévé. Ám, nemcsak a halászléhez, ha­nem - a pincesorok tanúsága sze­rint - a szőlőhöz, a borhoz is leg­alább ennyire értenek a paksi em­berek, megőrizve a hagyományt, az elődök tudását, tapasztalatát. Halászlé, bor, hagyományok, szűk kis utcák, új lakótelepek, köz­épületek, atomerőmű, a város képét meghatározó Duna-part - ezt jelenti az itt lakóknak, vendé­geknek a mai Paks. Olyan érdekes, szép várost, ahová érdemes elláto­gatni, hiszen az itt eltöltött napok­kal, órákkal gazdagabb lesz a láto­gató. Várszeginé Németh Mária, Paks Város Polgármesteri Hivatala köz­­gazdasági főosztályvezetője kez­dettől fogva koordinálja azt a munkát, amit a világkiállítás ki­egészítő rendezvényeit jelentő paksi programokat foglalja magá­ba Segítségével képet kaphatunk a tervezett paksi programrészie­tekről. Múzeum A volt rendőrségi épületben ki­alakítandó Paksi Múzeumban megteremtik a látogatókat kiszol­gáló létesítményeket, kialakítják a régészeti kőtárat. Bemutatják a Lussonium (római kori) ásatáso­kat, az országban egyedülálló ró­mai kori maradványokat. Megte­kintik a látogatók a sánc-hegyi bástyát, ahol a jelenlegi ásatások 1996-ig tovább folytatódnak. Paks és Dunakömlőd között található az ország egyetlen szabadtéri Vas­úti Múzeuma, ahol a maguk ne­mében páratlan vasúttörténeti be­rendezések mellett a régi vasúti közlekedési eszközöket és részben fedett területen a vasúti közleke­déssel összefüggő történelmi irat­anyagot csodálhatják meg a láto­gatók. Budapest felé haladva a tégla­gyár felől a hatos főút mellett talál­ható a paksi löszfal. E ritka termé­szeti képződmény különleges lát­ványosság, akárcsak az imsósi er­dő, a természetvédelmi területek és tárgyak megismerése. Utóbbiról röviden annyit Paks déli részén 1841-ben került kap­csolatba a Duna tulajdonképpeni fő ágával, a folyószabályozáskor az imsósi kanyart átvágták, addig Paks keleti határában csak kes­keny holtágak húzódtak. A paksi táj északkeleti részén, a paks-se­­regélyesi rög nem tekinthető szo­rosan az Alföld tartozékának, mivel kialakulása eltért a szom­szédos tájakétól. Nem azonos e táj a Dunántúl többi arculatával sem, ami azt jelenti, hogy az úgyneve­zett paksi nagy táj a Mezőföld, a Dunántúl egyéb területeitől is el­térő, önálló arculatú tájegység, amely természetföldrajzi tekintet­ben mindenekelőtt az összekötő táj szerepét tölti be az Alföld és a Dunántúl között. Templom Ám térjük vissza a városba. A ma is látható egyedülálló építé­szeti látványosság, a Makovecz Im­re tervezte Szentlélek templom után sétáljunk például a Duna-part felé. Mielőtt ideérünk, útba ejthet­jük a régi városközpontban a mú­zeum környékén a százhatvan

Next

/
Thumbnails
Contents