Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-07 / 7. szám
1993. április 7. 7 PAKSI HÍRNÖK VÁLTOZÁSOK Mozgalmas időket élünk, tulajdonosváltás is zajlik, azt várják tőlünk, hogy gyorsan-frissen tulajdonossá váljunk, aztán a lehető legjobban működtessük ezt a tulajdont. Teremtsünk munkahelyet pályakezdő csemetéinknek, önmagunknak, aztán ezek hozadékaként egy olajozottan működő állam is kialakuljon. Mégis, ha valaki ezeknek az igényeknek megfelelne, várhatja méltó büntetését, a gyanakvást, a kételkedést az akár sosem volt pártos-múltjában való keresgélést. Jó lenne, ha tudnánk örülni egymás sikereinek és tárgyilagosan elismernénk, hogy vannak nálunk ügyesebbek, tehetségesebbek, és hinnénk benne, hogy a tehetséges tehetősebbek hosszabb távon a középmezőnyt is előre viszik. A Paksi Állami Gazdaság átalakulása előttünk folyik, az átalakulás kezdetét Pál József közgazdász, az akkori igazgató irányította. Pál Józsefet ma a Paksi Konzervgyár irodaépületében működő Régió Részvénytársaságnál találhatjuk.- Hogyan történt a munkahelyváltás?- Ahogy ez várható volt 1992. december 31-el elváltak útjaink, békében megegyeztünk az Állami Vagyonügynökséggel. A14 kft. alapítása és termelésindítása nem az ÁVÜ elképzelései szerint történt. A kft.-k és az ÁG közötti készletátadásokkal, a lízing- és bérleti szerződések feltételeivel nem értett egyet az ÁVÜ. Azt viszont elismerte, hogy az ÁG vagyonának működtetését az adott időszakban ő sem tudta volna jobban megoldani. Nem minősítem megegyezésünket bukásnak, hozzá kell szokni, hogy egy-egy beosztás nem örökös hitbizomány. Most újat kezdek, jelenleg okleveles könyvvizsgálói vizsgára készülök.- Hogyan került a Régió Rthez?- Volt előtte egy, pontosabban két eredménytelen, de tanulságos munkahely-megpályázásra irányuló kísérletem. Mivel - ha csak lehetséges - Pakson szeretnék maradni és már 1992-ben nyilvánvalóvá vált hogy munkahelyet kell változtatnom, a nyár végén pályázatot adtam be a Paksi Atomerőmű Rt. által meghirdetett gazdasági igazgatói posztra. Hárman pályáztunk, köztünk a korábbi gazdasági igazgató, aztán ismét őt nevezték ki. Ezek után újabb pályázatot írtam a gazdasági igazgató alatti főosztályvezetői posztok egyikére, előtte szóban konzultáltam az újonnan kinevezett, régi gazdasági igazgatóval, aki elmondta, hogy mindent megtesz, hogy a pályázatot ne nyerhessem meg. Október 10-e volt ez utóbbi pályázat kiértékelésének határideje, a sajtóból értesültem, hogy az állást betöltötték. Én a mai napig nem kaptam vissza a pályázatom, annak bírálatát, egy köszönő szót sem, ahogy ez egyébként szokásos. Úgy érzem, hogy a pályáztatás, legalábbis a gazdasági igazgatói területen fedőakció, és nem normatív versenyeztetés volt. Most abban reménykedhetünk, hogy 1994- ben az újabb rendszerváltás után a tehetség és a szorgalom végre rendező elvvé válik.- Több évig irányította az állami gazdaságot mi a véleménye az ÁG-ból alakult kft-k jövőjéről?- Ahhoz, hogy bármit is mondhassunk a jövőről, tisztán kellene látni földügyekben. Bízom benne, hogy a kft.-k a kárpótlás révén tulajdonossá lett régi-új gazdákkal bérleti szerződést tudnak kötni. Különösen kritikusnak látom a helyzetet az állattenyésztő telepek körül, mivel az állattartást takarmánytermő terület nélkül, vett takarmánnyal elképzelni nehéz. A kft.-k legsürgősebb célja - a földművelésen túl - 60%-os állami üzletrész elérhető áron és pénzügyi konstrukcióban való kiválására.- Hogyan lehetne az ön véleménye szerint a tulajdonossá válást vidéken, földközelben elfogadhatóan megoldani?- Mindenképpen úgy, hogy a vidéki lakosság helyzete ne váljon teljesen kilátástalanná. Az élelmiszer stratégiai cikk, amit itt, ebben az országban, az itt élő polgárokkal kellene megtermeltetni. Az olyan élelmiszerek importja, amik itt megtermelhetek, megbocsájthatatlan bűn. Úgy gondolom, ha tulajdonossá teszi az állam a polgárait, az már hozadékában (adók, társadalombiztosítás, munkanélküli segély helyett bér) is, megéri neki. Komoly morális hatásai is vannak a tulajdonossá válásnak, ezért a távlati anyagi és erkölcsi kihatásai miatt, én akár ingyen, vagy nagyon kedvezményes - de garanciákat tartalmazó - feltételek mellett tulajdonossá tenném a dolgozó magyar embert. * * * A Paksi Állami Gazdaság vállalati biztosa 1993. január l-jétől Bányai Henrik.- Hogyan folytatódik a Paksi Állami Gazdasági privatizációja?- Nehéz időket élünk, ezért is fontosnak tartom, hogy olyan légkör legyen az átalakulás idején, amelyben azt érzik az itt élők, az állami gazdaság átalakulásában érintettek, hogy a tulajdont azoknak kívánjuk átadni, akik eddig is itt éltek, dolgoztak, olyan módon, hogy az továbbra is működőképes, működtethető legyen. Ezért januárban az átalakulásra privatizációs terv készült Megvan a konstrukció, a Paksi Állami Gazdaság privatizációs tervét elfogadta az Állami Vagyonügynökség. Az állami gazdaság, valamint az agrár menedzsmentből és a dolgozókból alakult kft-k privatizációja párhuzamosan fog megtörténni terveink szerint közben maga az állami gazdaság sem szűnik meg jogutód nélkül. Az átalakulás részleteiről egyelőre nem kívánok nyilatkozni, majd ha megtörténtek. KATONÁNÉ SZALAI IRÉN „Kivásárlás” a paksi Renault-nál Autószalon a 6-os út mellett Mint ismeretes még az 1990-es év végén a volt Költségvetési Üzem Renault gépkocsik forgalmazását kezdte meg. A külföldi partner Martin Scheuring úr személyében találtatott meg Németországból. Minekutána a Költségvetési Üzem helyett egy új gazdasági társaság alakult - a Dunacenter Kft., amely az elmúlt év tavaszán megalapította 50-50%-os tulajdonrésszel a már említett német partnerrel a Renimpex Kft.-t. Az elmúlt üzleti év értékelése során - tudtuk meg a továbbiakban Mohr Tibortól, a Dunacenter Kft, ügyvezető igazgatójától - felvetődött, hogy az 50-50%-os tulajdonosi arány nehézkessé teszi a vállalkozás működését, több esetben az igencsak egyoldalú függés a német partnertől, mivel az autók többségét továbbra is ő szállította. „Megnyílt az RVI-vel - a Renaultok magyarországi forgalmazójával - a több csatornás beszerzés lehetősége számunkra is. Mindezeket mérlegelve a Renimpex Kft.-nél mindkét fél arra az elhatározásra jutott, hogy ez a tulajdonosi arány a továbbiakban nem tartható fenn. Martin Scheuring úr is felajánlotta vételi szándékát, de - különböző üzleti megfontolások alapján - ezt nem fogadtuk el, hanem élve a szerződésben biztosított elővásárlási jogunkkal - „kivásároltuk” a német partnert. Cégünk rövid távon - egy-két éven belül - a 6-os fő közlekedési út mellett kíván Renault autószalont és szervizt létrehozni. A paksi önkormányzat támogatja ezen örekvésünket.” EÖRDÖGH GABRIELLA HALLOTTAM T fi 1 fi r __1____i •• r_____fi rr% Ismét lakasbetoresekrol A Városi Rendőrkapitányságon kapott tájékoztatás szerint február 23-án a Rajk László utcában, 26-án a Babits Mihály utcában lévő társasházban történt betöréses lopás. Mindkét esetben a lakásokból pénzt, ékszert, értékpapírt loptak. Az értékek utáni kutatás nyomai erősen látszottak, vagyis felforgatták a lakást. A behatolás módszere már klaszszikusnak számító, hengerzár-feltöréssel történt. Hogy véletlenszerűen, vagy tervszerűen választották ki ezeket a lakásokat, azt csak feltételezni lehet. Különböző jelek arra mutatnak, hogy valamilyen „környezettanulmány” megelőzte a betörést A környéken lakók emlékeznek személyre, illetve személyekre, aki környezetvédelmi szakembernek adta tó magát, vagy hasonló indokokkal próbált bejutni a lakásokba és ott körülnézni. Éz január hónapban történt, de nem biztos, hogy ez összefüggésben van a betörésekkel. A cselekményeknek szemtanúja nincs, de az egyik elkövetőre vannak tanúk Elmondásuk szerint a következő személyleírása van: - kb. 180-185 cm magas, erős testalkatú, 30-35 éves, fekete göndör, oldalt fésült, hátul nyakba érő hajjal, ruházata bőrdzseki, farmernadrág. Valószínűsíthető, hogy a két betörést ugyanaz a személy, vagy személyek hajtották végre. Ismételten fel kell hívnom a figyelmet, hogy jobban vigyázzunk értékeinkre. Szereltessünk több zárat a bejárati ajtókra. Ha több zárral találja magát szembe a betörő, kevésbé próbálkozik illetve neki sem áll a zárak feltörésének. A lakásokba csengető idegenre jobban figyeljünk oda. Mielőtt beengedjük, győződjünk meg a személyazonosságáról: az-e, akinek mondja magát. Manapság igen sok az utazó ügynök a bűnözők szívesen adják ki magukat ilyennek kérjük a papírjaikat. Utoljára, de nem utolsósorban, egy kicsit jobban figyeljünk a környezetünkben megforduló idegenekre, vigyázzunk egymás értékeire. Ahol szükséges, egy kis anyagi ráfordítással, rácscserével jelentős értékeket védhetünk meg a betörőktől. HENCZ JÁNOS /
