Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-07 / 7. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1993. április 7. A falu háza A tervező nem jött el a műszaki átadásra Virág László építész, a dunakömlődi faluház tervezője nem látta értelmét, hogy az épület műszaki átadásán megjelenjen. „A faluház velem nem egyeztetett módon - az általam tervezett tervtől eltérően - az épület esztétikai és funkcionális szempontjából hátrányos módon nagymértékű eltérésekkel épült meg, emiatt sem a tervezői művezetést, sem azt, hogy ezt a megvalósult épületet én terveztem volna, nem vállaltam, illetve nem vállalom” - írta 1992. december 15-én a paksi önkormányzat meghívására. Az építészt (aki a Mérmű Kft ügyvezető igazgatója) Székesfehérváron, Megyeház utcai irodájában kerestem fel és arra kértem: mondja el ő is a faluházépítés történetét. „Amikor építész lettem, Fehérvárra jöttem a megyei tervező irodába dolgozni. Onnan az Agrokomplex nevű agárdi céghez mentem. Ott ragasztott fatartókat gyártottak és megalakították a középület-tervező csoportot Már a paksi sportcsarnok készítése idején szó volt a faluház építéséről. (Felerősödött akkoriban a faluházépítő mozgalom. A levegőben volt, hogy azok a kisebb közösségek, amiket annak idején szétzúztak, újra szerveződjenek és megpróbálják maguk irányítani saját művelődésüket, szórakozásukat.) Dunakömlődön volt még egy nagyon praktikus indoka is az építkezésnek: a halászcsárdát lehetett kibérelni lakodalmak céljára, így nem csinálhatták meg a kömlődiek azt amit minden falusi lakodalomban szokás: hogy maguk főzzenek. „Kéne egy nagyterem, ami tornaterem is, de lakodalomra is alkalmas...” Makovecz Imre volt akkor Paks főépítésze. Az első megbeszélésen, ami ugyan nem volt egészen falugyűlés, vázlatszerűen összeírták, mire lenne igény. A tervezett faluház jóváhagyott programok alapján az alábbi funkciókat tartalmazta: könyvtár-videotéka-kamaraterem; tekepálya-nagyterem-tornác (a hozzá tartozó wc, büfé, széktároló, öltözők, szakkör); belső udvar kőkerítéssel, lépcsős lejárótorony, benne buszmegállóval; galéria-kártyázó és öt szakköri helyiség; a szomszédos telken: tornaterem, szabadtéri tornaudvar, szertárak, öltözők, tanműhelyek. „Jó lenne, ha a faluban alakult egyesület üzemeltetné a házat...” akkor ez körvonalazódott. Hozzám került a munka. A mai napig nem értem, hogy miért nem közvetlenül, hanem a Makona-cégen keresztül bízott meg engem a városi tanács. Ez ugyan nem jelentett hátrányt; minden tárgyalásra önállóan mentem. Megterveztük a házat A költségkímélés miatt egyszerűsített kiviteli terv volt ez. Volt statikusterv, gépészterv... Egy következő tanácskozáson mondták: ez túl nagy, legyen kisebb az épület. Valamihez igazodni kellett. A faluház helyén valamikor egy jól menő sváb kocsma volt. Nem is olyan ré^ gén szedték szét. Egy néni elküldte Németországból a kocsma fényképét Annak alapján alakult ki az U- alakú beépítés elképzelése. Ez a „kisebb” terv még mindig tartalmazta a könyvtárat, a videotékát is. Tervezői művezetés minden építkezésnél kell. Fölajánlottam a tanácsnak, hogy ingyen művezetem az építkezést, csak a benzinemet fizessék ki. Mintha nem tettem volna ezt az ajánlatot nem éltek vele. Ez már gyanús volt mert arra lehetett következtetni, hogy valaki vagy valakik úgy akarják felépíteni a házat, ahogy ők gondolják. Kétszer hívtak, de nem művezetni, hanem valamit elrontottak és azt kellett volna kijavítani. Aztán sokáig állt az építkezés. Utána tartottak egy műszaki helyzetfelmérést. Olyan eltérések voltak a tervtől, amiket már nem vállalhattam. „Azt csináltok, amit akartok, de ezt nem tudom tovább kézbentartani - mondtam. Nem a hiúság miatt. Ha ennyi ötletszerű változtatáson megy át egy épület, akkor az nekem valahogy hitelrontás, szakmai és laikus körökben is.” Ezután terveket terített az asztalra a tervező és az építés közbeni változtatásokról beszélt: „A nagytermet süllyesztett térrel képzeltem el. Azért, hogy kijelölje az ünnepségek terét, ahol valami történik: vagy előadás, vagy lakodalom. Ami összefüggő tér lett volna körülötte: a tekéző, a büfé, ahonnan rá lehetett volna tekinteni erre a süllyesztett térre. Ez jó lett volna. (Úgy tudom, feltöltötték egy nívóra.) Az épület fő tömege észak-déli tájolású. A nyugati oldalra - íves - tornácot terveztünk, hogy nyáron ne süsse oly vadul a nap a házat. (Ez minden parasztházépítésnél így volt) A beüvegezést azért fájlalom, mert a belső udvart jó időben bármilyen ünnepségre, szórakozásra, lakodalomra lehetett volna használni. A buszváró a toronnyal már felhívta volna az épületre a figyelmet az utca felől. Az is csonkoltan valósult meg. Sokáig kardoskodtam, hogy a végfalat csak deszkázzák le, hogy érezze mindenki: az építkezés nincs befejezve és a látvány kikövetelje a folytatást. Azért használtam volna követ mert az nem fagy el, olcsó, ömlesztve lehet kapni. Ez téglára változott. Jól van, mondtam, legyen tégla. Az is megfelel, annál is jnkább, mert a környéken téglaoromzatosak a német házak. Szerettem volna, hogy ez a paksi téglagyár tégláiból legyen: közel van, másrészt a színe miatt Ezt is elengedtem volna. A padlófűtés nem a mi, hanem az ő ötletük volt arra blazírozva, hogy ott van az atomerőmű. Olvasva A falu háza? című cikket: úgy látszik, az öregeknek mindig igazuk van. Nyilván ők a mostani helyüket családiasnak érzik, ott nem zavarja őket más. Lehet persze vitatkozni: ha a terv szerint épül meg a ház és az elképzelések szerint működik, akkor úgy érzem, nagyobb vonzerőt jelentett volna még a nyugdíjasoknak is, mint most. Azt teljesen elképesztőnek tartom, hogy ennyi év és verejték után létrejön valami és azon gondolkodnak, hogy a tetőtérben szobákat alakítsanak ki. Akkor már egyáltalán nem testesül meg az eredeti cél. Egy épület tervezése esetén az építész generáltervezői státusban van. A gépész, a statikus, meg az elektromos tervezők, mint társtervezők működnek közre. Egy építész megtervez egy épületet, azt meg is építik a terv szerint és tíz év múlva azt mondják: most ebből leválasztunk vagy hozzáadunk, esetleg tetőt teszünk rá. A tulajdonos nem az eredeti tervezőt bízza meg ezzel, hanem valaki mást. Ehhez joga van. Akkor azonban az új tervezőnek egyeztetnie kell az eredeti tervezővel és be kell egy papírt szereznie tőle, hogy az hozzájárul a változtatásokhoz. Olvasom, hogy átterveztették a fűtést. Ha precízen járnak el, akkor erről is tudnom kellett volna. Mert ennek következményei vannak akkor is, ha radiátoros fűtést választanak, mert a radiátorok is valahol vannak. Akkor pedig irányítani kell a gépészt, hogy ne ide tedd, mert., ez sem történt meg. A beszélgetés vége felé azt kérdeztem Virág Lászlótól: építészpályáján a dunakömlődi faluház mit jelent? Kudarcot? Keserű tapasztalatokat? „Az embernek rengeteg elmélete van. Egy dolog, hogy az építész megtervezi a házat. De a megvalósításhoz is köze van! Építés közben az építész tutyimutyisága, vagy erőszakossága, kapcsolatteremtő képessége alapján alakul az épület olyanná, amilyenné megépül. Ezt természetesnek tartom. Az építészt ugyanis nem úgy ítélik meg, hogy milyen rajzokat rajzol, hanem: mit csinált a maga valójában. Ezt erre az esetre nem tudom rámondani. Ezt nem a saját kudarcomnak, hanem az ebben részt vevő irányító emberek nemtörődömségének, „számításának” tudom be. Érthetetlen, miért vállalták ők a nagyobb felelősséget és a nagyobb munkát. Az építkezést könnyítette volna, ha alkalmaznak, pláne úgy, ahogy fölajánlottam. A faluházba betett tekepálya ötlete is a Forstervonal felől indult. Abban az időben épült vagy terveződött a sportcsarnok mögötti boronafalas ház. „A faluházban is legyen olyan!” (Ez valami divathullám lehetett.) Ez azért érdekes, mert nagyon nagy gondot okozott. A tekepályának szabványhossza van, amit be kellett tartani. Ez szinte meghatározta az épület hoszszát. A sváb kocsma ’45 után gólyával, májusfával
