Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-10 / 3. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. február 10. Helyreigazító beszélgetés a Perben a tsz-szel után A múlt év december 2-i számban közölt „Perben a tsz-szel” cikkem a jelek szerint a város közvéleményének nagy részét foglalkoztatta. Éppúgy telefonon, mint a várost járva többen fejtették ki véleményüket a cikkel kapcsolatban. Többségük, ha halkan is, ha előtte jól körültekintve is, de gratulált a bátor, a szokatlan hangvételért Voltak (ketten is), akik nevüket is adták ahhoz, hogy nemtetszésüket fejezzék ki a cikk olvastán. Az első Witt József volt, aki a gyapai Gyafix Kft műhelyében dolgozik. Telefonbeszélgetésünk során elmondta, hogy Jantner Ádám nem kényszerből távozott annak idején a Paksi ÁG-ból a Dunamenti Tsz-be, hanem a jobb kereseti lehetőség miatt. (Ezt egy későbbi találkozásunkkor Jantner Ádám megerősítette.) Száraz István, akit tavaly december közepén ismét elnökké választott a tagság (ezúton is gratulálok neki megválasztásához) szintén szót kért, amit meg is kapott az általa kért időpontban. Vegyük hát'szépen sorjában, mi mindent kifogásolt az elnök úr az ominózus riportomban: 1. Miért írtam azt, Katonáné Szalai Irén vagyonmegosztó közgyűlésükről írt beszámolójáról, hogy Népszabadság-ízű volt? Ezt nem én találtam ki, hiszen magam is az említett írás alapján tájékozódtam, tudtam az egészről, nekem ezt a folyóiratunk jópár olvasója tette szóvá, ezért bátorkodtam megírni őszintén. 2. Jantner Ádám vallomásával kapcsolatban a következő megjegyzései voltak: Elmondása szerint a tsz - ellentétben Jantnerrel - hajlandóságot mutatott a megegyezést illetően, bennük megvolt a szándék, de Jantner úr hajthatatlan volt, s ami a lényeg, hogy a vagyonmegosztó közgyűlésen, ahol meg sem jelent, élhetett volna jogainak érvényesítésével, ugyanis ennek ez a módja. (Ez valóban így történt, de Jantner Ádám már eleve jogellenesnek tartotta azokat a feltételeket, amiket a tsz vezetői a tagság elé tártak a a bentlévő vagyon 30%-ának automatikusan való levonása, a munkaviszonyakor vele való bánásmód miatt, de hát éppen ezek miatt áll perben a mai napig is volt munkahelyével. 3. Az elnök úr a bent lévő értékek felbecsülésével kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy egy külső felértékelő bizottság helyett (ami több millió forintba került volna) inkább ők végezték el ezt a műveletet, s a törvényesen megszabott szorzók alkalmazásával számították ki a tagság vagyonát. (Kérésemre az erről szóló dokumentumokat rendelkezésemre is bocsátotta, ami láttán nem kételkedhettem az igazában, hiszen ők minősítették a portékájukat, így nem is ütközhetett nagy nehézségbe a megfelelő rubrika kikeresése után utána írni az értékét.) A napokban hallottam, hogy egy kiváló tag tavaly decemberben értékesítette két tehenét egy vásáron. Mint múltkori cikkemben írtam egy ilyen tehenet 64 ezer Ft-ra becsült föl a tsz vezetősége. A látszólag magas árat azzal indokolta az elnök, hogy a többi állatállományukhoz hasonlóan ez is törzstenyészet, immáron közel másfél évtizede. Nos, ezeket a naponta 301 tejet adó szarvasmarhákat, amiket 64 ezerért válthattak meg vagyonukból a kiváló tagok, sikerült 25 ezer Ft darabonkénti áron eladni. Én hiszek a szorzóknak, a számoknak, de ennek is hinnem kell, hiszen a gyakorlat ezt bizonyította. Ehhez hasonló bombaüzletről egyelőre nincs tudomásom, de ezek után nem vagyok benne biztos, hogy a vemhes anyakocák, juhok, s a lovak körül is minden rendben volna, bár a szorzók tényleg ezt mutatják. Szerettem volna megkérdezni minderről Jantner Ádám egy-két kollégáját, vagyis beosztottját, de milyen érdekes is az élet.. Közvetlenül a cikk megjelenése után Száraz István úgymond megkérdezte a műhely dolgozóitól, hogy mi a véleményük a riportról. Ezt Száraz István mondta nekem, hogy így történt de arról, hogyan zajlott le ez a beszélgetés, sajnos nincs tudomásom, mert ezek után a műhelyesek nem akartak nyilatkozni, vagy aki igen, az maszek alapon csak nekem, de nem az újságnak... Megértem, nagyon is megértem őket hiszen ők sem látnak mást mint amit bármelyikünk, s félnek, hogy az ő munkahelyük is úgy jár, mint annyi más nagy agrár, ipari, kereskedelmi vállalat: hogy esetleg tönkremegy, s akkor mi lesz? Mehetnek az utcára. Megindul a csődeljárás, a bentmaradó vagyont a minimálisra becsülik „fel” s a lerobbant vállalatot pár volt vezető, akik az MSZMP uralkodása alatt is (véletlenül) a vállalat vezetői voltak, bagóért megveszik az értékes berendezéseket a még 'használható vagyontárgyakat s egy új kft.-t alapítanak. így pár aláírással a tönkrement vállalat volt vezetői pillanatok alatt milliókra tesznek szert, s pillanatok alatt válik munkanélkülivé több száz ember, mert még mindig meg lehet ezt tenni büntetlenül Magyarországon. Hát ettől félnek oly sokan, mert a luxusautókkal most sem azok járnak, akik félnek. Félreértés ne essék, sokan megérdemlik, hogy akár hirtelen is szépen meggazdagodjanak egy jó üzleti húzás révén, de sokan így, egyetlen tollvonás révén válnak milliomossá, s ez nem ugyanaz. Végezetül remélem, hogy a Dunamenti Egyesülés Tsz. nem kerül erre a sorsra, már csak azért sem, mert ilyesmit Száraz Istvánról sem Jantner Ádám, se más (magamat is beleértve) nem tud elképzelni. Adja Isten, hogy a perben lévő felek ügye is mihamarább rendeződjön, aminek eredményéről természetesen beszámolunk mi is, még akkor is, ha a Perben a tsz-szel című cikkem miatt engem halálosan megfenyegetők közül valamelyik valóra váltja ígéretét, figyelmeztetését -OZA Paksi ÁFÉSZ-nél Stratégiai ágazat az élelmiszer-kereskedelem A megváltozott piaci viszonyok között lépésváltásra kényszerült a Paksi ÁFÉSZ is, a stratégia fő irányvonalát áthelyezték az élelmiszerkereskedelemre. Ennek érdekében - tudtuk meg Rauth János elnöktől - az áruházban profiltisztítást hajtanak végre, melynek eredményeképpen az elkövetkezendő időszaktól a női és férfi konfekciót kiiktatják az áfész árukínálatából. „Átengedjük a terepet a magánszférának ezen a területen” - mondta Rauth János. Megkérdeztem az áfész vezetőjétől: például 1988-ban mennyi árbevétele volt a szövetkezetnek? Rauth János elmondta, hogy abban az évben a szövetkezet árbevétele 700-750 millió forint volt, az 1992. évi gazdálkodási évben pedig 850 millió forint. De ehhez tudni kell - tette hozzá -, hogy több jelentős forgalommal bíró vendéglátóipari egységünket bérbe adtuk, vagy eladtuk. A vendéglátás éves szinten 60 millió forint árbevételt produkált, a BNV-n való értékesítéssel együtt Mára ez mint árbevétel nem jelenik meg, helyette van a bérleti díj, amely csak néhány millió forintot tesz ki.- De az árbevétel még nem nyereség!- Ez így igaz. A továbbiakban megszüntettük mindkét varrodánkat, melyek szintén bérleti díjat hoznak már csak.- Tehát az áfész az élelmiszer-kereskedelemre koncentrálja anyagi és egyéb forrásait?- így is lehet mondani, mivel ezen üzletágunk bevétele, az áfész összes árbevételének 80%-át teszi ki.- Ez úgy is értelmezhető, hogy a nagy ABC-ket nem kívánják eladni, bérbe adni?- Nem, saját magunk kívánjuk üzemeltetni. A hosszú távú stratégiában ezen üzleteinket fejleszteni kívánjuk új, modernebb hűtőkapacitással, amely természetesen együtt jár majd szélesebb árukínálattal is. Az áruházban növelni kívánjuk az élelmiszerosztályunkat, kb. 60%-kal.- Önök jelen vannak a környező települések (Madocsa, Németkér, Gegen) kereskedelmi életében. Onnan sem vonulnak ki, hogy az egész ellátást a vállalkozókra bízzák?- Szó sincs ilyesmiről: kötelességünknek érezzük, hogy a községekben jelen legyünk, mondhatnám úgy is, hogy a hagyomány ezt kívánja meg tőlünk.- Kit nevezne ön konkurenciának?- Semmi esetre sem a tisztességes magánkereskedőket, hanem a városban igen széles körben megtalálható illegális, engedély nélküli árusokat, akik a vám- és egyéb szervek megkerülésével bizonytalan eredetű és minőségű áruféleségeket kínálnak.- Térjünk egy kicsit a szövetkezet „karcsúsodására”.- A már említett 1988-as évben a szövetkezet létszáma 400 fő volt, de mint már mondtam, az egész vendéglátóipari hálózatunkat leadtuk. Például a paksi halászcsárdánál 30 fő hagyta el a szövetkezet állományát. Vagy a varroda, ahol szintén több ember munkájára nem lett szükség. A központi igazgatás sem maradt ki az ön által említett karcsúsodásból, itt is közel 30 fővel vagyunk kevesebben.- Ezen a „fronton” várható további létszámcsökkenés?- Ilyen nagymérvű nem, azt állíthatom.- Milyen pénzügyi évet fog zárni a Paksi ÁFÉSZ?- Fizetőképességünk stabil és ezt nagyon fontosnak tartom a mai gazdasági életben. Nincs olyan veszély, hogy a szövetkezet feléli a vagyonát, még abban az esetben sem, ha esetleg némi veszteség keletkezik. Talpon vagyunk, ami szintén nem semmi a mai világban, semmiféle csőd vagy felszámolás nem fenyegeti a Paksi ÁFÉSZ-t. EÖRDÖGH
