Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-12-15 / 25. szám
1993. december 15. 13 PAKSI HÍRNÖK Hosszú, kitartó munkának és utánajárásnak köszönhetőén 1992 októberében megnyílt a városban az Albrecht Dürer Galéria Képzőművészeti Stúdiója. Azóta több mint egy esztendő múlt el, igaz, nem minden gond nélkül, ennek ellenére eredmények is születtek annak bizonyságául, hogy nem volt hiábavaló a stúdió fenntartására tett eddigi erőfeszítés. Ez egyedül a stúdió megálmodójának és megteremtőjének, Halász Róbert festőművésznek köszönhető. A műteremben jelenlegjs az ő irányításával folyik a munka. Ot és néhány itt munkálkodó fiatalt faggattam lehetőségeikről, terveikről, reményeikről.- Jelenleg hányán látogatják a stúdiót?- Átlagban tízen jönnek, a legfiatalabb látogató nyolc, a legidősebb ötvenkét éves. Többnyire paksiak, de Nagydorogról és Szekszárdról is érkeztek. „Szabad Iskola” jelleggel folynak az előadások.- Úgy tudom a „Tehetséges Paksi Fiatalokért” Alapítvány meghirdette pályázaton jól szerepeltek a tanítványok.- Nem szeretem a „tanítványok” kifejezést, én inkább egy kellemes baráti társaságot szeretnék létrehozni, bár sokan úgy vélik: máris sikerült. - Vallóban hatan indultak a pályázaton, és mindenki eredményesen szerepelt. Minden pályázó pénzjutalomban részesült, persze ennél sokkal fontosabb az elismerés, amit munkáik kaptak. Azt nem tudhatom, hogy a döntőbizottság milyen szempontok szerint ítélt, én csak a magam véleményét mondhatom. Úgy gondolom: Németh István és Németh Gábor jó rajzkészségüknek köszönhetik a sikert, Kozák Sándor hallatlanul kitartó, és kitűnő érzéke van a grafikához. Róth Anikó és Eberling Erika kompozícióit igen figyelemre méltónak tartom. Az ő munkáik már teljesen egyéni stílusban készültek. A tehetséges Farkas Norbertról annyit mondanék, hogy még csak nyolcéves.- Hogyan értékeli a sikert?- Természetesen örülök, ennek ellenére úgy látom, hogy a valódi értékek még váratnak magukra. A jövőben intenzívebbé kívánjuk tenni a munkát, tervezem, hogy az újonnan jelentkezőkkel személyenként foglalkozom, és az eddigi heti egyszeri háromórás foglalkozást heti három napra és hat órára bővítem, ezenkívül további órákon is részt vehet bárki, igényének, érdeklődésének megfelelően. Mivel az eddigiek során szűknek bizonyult, tervezem a műterem bővítését is, igaz, a lakásom rovására.- Milyen ismereteket szerezhetnek a résztvevők?- Megismerkedhetnek a geometriával, térformával, anatómiával, rajz és festéstechnikákkal. A képzéshez tartozik a képalkotás - szói, forma, kompozíció, kifejezésmódok, stílusok megismerése, egyszóval mindaz, amire a továbbiakban már egyénileg építhetnek, vagy pótolhatják tudásuk esetleges hiányosságait. Mindehhez még hozzájárni az agyagmintázás, gipszfaragás és a formakészítés is. Nemcsak az alapokról való indítás fontos számomra, hanem a tehetség fejlesztése, és az ilyen irányú felvételi vizsgákra való felkészítés is.- Mennyire befolyásolja a munkát az ön látásmódja?- Célom az önmegvalósítás elősegítése. Lényegesnek tartom az egyéni elképzeléseket, az én látásmódom itt semmiféle befolyást nem gyakorolhat, de meghívott előadók is részt vesznek a munkában.- Nem kis összegbe kerülhet a stúdió fenntartása, segít valaki?- Az indulás előtt rengeteg időt áldoztam szponzorok keresésére, sajnos eredménytelenül. Jártam az önkormányzatnál is, pontosabban az alpolgármester úrnál, aki erkölcsi támogatásáról biztosított ugyan, de anyagiakban ő sem tudott segíteni. Az Aranynád Kft. vezetője, Kovács Sándor úr jóvoltából klasszikus kőmodellek állnak rendelkezésünkre a rajzoktatáshoz. Az ő művészetszeretete, irántunk való érdeklődése nagy segítség számunkra, nem is szólva arról, hogy az egyetlen amit eddig kaptunk. így tehát nagyon komoly anyagi problémáink vannak. Én például óránként 100 Ft-dt kérek az oktatásért. Minden szükséges eszközt én biztosítok, így ez a pénz arra sem elég, hogy a megfelelő kellékeket megvásároljam. Akadtak olyanok is, akik a foglalkozások megkezdése után néhány hónappal elbizonytalanodtak, mert a szüleik még ezt az összeget sem tudták vállalni a továbbiakban. Ennek ellenére továbbra is jönnek, természetesen nem utasíthatom el őket sem. Ma már kénytelenek vagyunk magunk készíteni a festékeket, hiszen ezek nagyon drágák, A városi könyvtár adott otthont november 30-án este 6 órakor dr. Horváth István kötetbe gyűjtött aforizmáinak bemutatására. A kellemes hangulatú esten diáklány olvasott föl a szerző „Tudásom oly kevés” című könyvéből. Ezt követően az érdeklődők beszélgethettek az orvos-íróval, aki elmondta: Köjál-orvosként jött Paksra 1985 májusában, de már négy éve sportorvos az ESZI rendelőjében. Az elmúlt tavasszal kezdett el írogatni, s a most megjelent kiadvánnyal nem óhajtja az ecseteket is úgy tartjuk karban, hogy minél tovább használhassuk őket. Megjegyzem, a díjazottak a kapott összegek jelentős részét ajánlották fel ilyen irányú vásárlásokra.- Elmaradt tervek?- Reméltem, hogy a nyáron sikerül egy néhány napos alkotó tábort szervezni — nem lett volna egy nagy összeg, az anyagiak mégsem tették lehetővé. Terveztünk még az itt készült munkákból egy kiállítást is, sajnos egyelőre ezt sem sikerült megvalósítanunk. * * * Róth Anikó 18 éves, egy éve vesz iészt a foglalkozásokon:- Szeretek itt festeni, más helyen is megpróbáltam már, de úgy érzem, itt tudom a legmegfelelőbben végezni a munkát. Nemcsak az alapokhoz való újbóli visszatérés frissített fel, hanem a közvetlen légkör, és az, hogy itt nyugodtan megvalósíthatom amit szeretnék.- A munkáik?- Nagyon különböznek egymástól, mindenki a maga elképzeléseit igyekszik megvalósítani, ez jó, így egymást is építjük. Szerintem születtek értékes dolgok. 15 éves Éberling Erika szénrajzokat, grafikákat és olajfestményeket is készít:- Én 12 éves korom óta foglalkozom komolyabban képzőművészettel. Itt jelentős ismeretekre tehet szert az ember. Nem a megszokott iskolai légkör a jellemző, inkább a baráti hangulat. * * * Szükség vem az olyan szellemre, mely alkotó közösséget képes létrehozni. Tudjuk jól; számos tehetség tűnt el a meg nem értés, a feledés sötétjében, sok cin közülük azért, mert még a lehetősége sem adatott meg annak, hogy csiszolják, műveljék azt, amire valójában érdemesek. A tehetség közkincs. Halász Róbert elhivatottsága, önzetlen munkája - többek közt - ezért is érdemelne több figyelmet és segítséget. Sz. J. megváltani a világot, sőt, mint mondta eget sem fognak rengetni az „aranyköpései” egyszerűen csak azért íródtak ezek a művek, hogy az olvasó egy kicsit elgondolkodjék a leírtakon. Lesz, akinek tetszeni fog egy-két mű, de olyanok is lesznek bizonyára, akik nem kémek az egészből, amely teljesen a saját zsebemből fizetődött.- Mennyire kevés a tudása? - kérdeztem végül a szerzőtől. A válasz: Az újabb gondolatok már gyülekeznek a spirálfüzetemben... -oz-A doktor úr - ír Látogatás az Alhrecht Dürer Képzőművészeti Stúdióban A tehetség - közkincs
