Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-12-15 / 25. szám
1993. december 15. 11 paksi hírnök éves, majd - miután a Szovjetunió a tervezettnél lassabban vette át őket - ötéves tartózkodási időre méretezett úgynevezett pihentető medencékbe kerülnek a reaktorok mellé. Ha Oroszországba nem lehetne visszaszállítani őket - Ukrajna határozatlan időre szóló, de minden év vége előtt felmondható államközi egyezményben engedélyezi a tranzitszállítást -, akkor 1995 elején betelnének a medencék, a magyar áramtermelés közel felét adó 1820 megawattos atomerőművet le kellene állítani. A legrosszabbra készülve már a Szovjetunió szétbomlásakor, 1991-ben nemzetközi tendert írt ki a PA egy átmeneti tároló létesítésére, kikötve, hogy a külvilágba nem juthat innen radioaktív szennyezés. 701 azon, hogy a folyamatos áramtermeléshez a Magyar Villamos Müvek Rt. (MVM) szerint csak az átmeneti tároló ad kellő garanciát, az is emellett szól, hogy a végleges megoldások ma még nem teljesen kiforrottak. A PA felvette ugyan a kapcsolatot a két európai - a brit és a franciaországi - újrafeldolgozó üzemmel, amelyek néhány éves szerződés-előkészítést követően bizonyára vállalnák, hogy a későbbiekben fogadnák a_ paksi kiégett fűtőelemeket. Ám ezeknek a nukleáris üzemeknek is van kockázatuk, nem utolsósorban pedig nagy radioaktivitású hulladékuk, amit a kiégett fűtőelemeket szállító országnak visszaküldenek. Igaz, ez a bevitt mennyiség 3-4 százaléka, de végleges elhelyezéséről Magyarországnak kellene gondoskodnia. Ha van erre geológiailag megfelelő helyszín, akkor az sem kizárt, hogy a végleges lerakás olcsóbb lehet. Az ipari tárca épp a múlt hét elején kötött együttműködési megállapodást a kanadai AEL céggel többek között arra, hogy föld alatti kutatólaboratóriummal a helyszínen is segít eldönteni a cég, alkalmas-e a mecseki uránbányában található agyagos kőzet veszélyes - és radioaktív - hulladék befogadására. Semmiféle döntés nincs még arról, ide kívánják-e helyezni a paksi nukleáris hulladékot - mondta Künszler Béla, az ipari tárca főosztályvezető-helyettese. Bármennyire is vízzárónak, azaz hulladék-elhelyezésre alkalmasnak ígérkezik ez az ezer méter mélyen húzódó mecseki agyagréteg, egy célprogram keretében - a PA 185 millió és az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság 140 millió forintjából - országos felmérést végeznek a radioaktív hulladék elhelyezésére alkalmas geológiai képződményekről. A kis és közepes aktivitású hulladékoknál pedig ezen túlmenőén az esetleges telepítést megkísérlik a lakossággal is elfogadtatni, siker esetén technológiát választanak, s az előzetes engedélyeket is beszerzik. Paksról a kis és közepes aktivitású hulladékok (munkaruhák, építési törmelék, kéziszerszámok, gépalkatrészek és hasonlók) az erőmű működése óta a püspökszilágyikisnémedi izotóptemetőbe kerülnek, amely 1995 táján betelik. Bővítésének műszaki akadálya nincs, de meg kell szerezni az érintett önkormányzatok hozzájárulását. Kováts Balázs szerint erre van esély, bár a PA anyagi kompenzációt ugyan nem ajánlott fel számukra (a kezdetekkor ez még nem volt szokás), de külön megállapodásban biztosítja, hogy bármikor, akár az erőmű területén is az önkormányzatok ellenőrzéseket végezzenek, a szállításra pedig csak előzetes értesítésük után kerülhet sor. Az elhelyezésre vonatkozó önkormányzati engedélyek 1994 szeptemberéig szólnak, az erőműnek tehát az új testületeket kell majd megnyernie. A szóvivő reményeire az ad alapot, hogy a PA stratégiát váltott az ófalui kudarc óta, akkor a vitatott geológiai állásfoglalások ellenére utólag akart a helyi lakosságra erőikörnyező 13 település 60 ezer lakosát tömörítő Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulat központja lett. Egy ottani áruház kirakatában jelzik a radioaktivitást - ezt az önkormányzatok az erőműtől kapott mérőműszerrel bármikor ellenőrizhetik -, a 13 polgármesterrel pedig havonta folytat eszmecserét az erőmű. A nyitás a PA önérdeke is, hiszen az olyan nagyobb térségekre is kiható beruházás, mint a fűtőelem-tároló csak akkor engedélyezhető ha a környezeti hatástanulmányt ismertető közmeghallgatáson az érintett - ez ügyben feltehetően az 5 kilométeres körön belül élő - lakosság kérdéseire a hatóság számára is elfogadható választ ad az erőmű. Az átmeneti tároló első egysége várhatóan 3 milliárd forintba kerül, a lakosság meggyőzését szolgáló prospektusokra, fórumokra, a helyi tévé adásaira, egy ismeretterjesztő totó nyertesei és öt polgármester angliai tapasztalatszerző útjára 6 millió forintot költöttek. Ha jövő márciusig be lehetne szerezni a több mint egy tucat engedélyt, hatósági állásfoglalást, akkor, ha feszített tempóban is, de 1995 elejére elkészíthetné a tendernyertes brit GEC és a francia Alsthom a tároló első egységét. Ha ez betelne, mai áron 1,2-1,5 milliárd forintért felépíthető a következő egység, a bővítésre az erőmű teljes élettartamáig lenne mód. E modulrendszer előnye, hogy nem kell aránytalan költtetni egy lerakót a kis és közepes aktivitású hulladékok részére. A váltást jelzi, hogy a múlt keddi sajtótájékozta tót az átmeneti fűtőelem-tárolóról a túlparti Dunaszentbenedeken tartották, ahol eddig éppúgy nem szólhattak bele a tőlük mindössze 3 kilométerre levő atomerőmüvei kapcsolatos döntésekbe, mint az ugyancsak közeli Kalocsán, amely a ségeket vállalni, sőt ha addig megnyílik az út például az oroszországi kiszállítás előtt, talán egyetlen fűtőelemköteg sem kerülne az átmeneti tárolóba, amely ez esetben a partner áremelési törekvéseinek szabhatna gátat. A beruházást - mivel az egész villamosenergia-rendszer működőképességét szolgálja - az MVM fizeti. Eddig évente 5-6 milliárd forintba került a fűtőelemek visszaszállítása, ennek - nem kívánt- megtakarítása tehát több mint a beruházás várható öszszege. A fűtőelemek végleges elhelyezésére, az erőmű majdani lebontására viszont ma nem képződik fedezet, márpedig az idők végtelenségéig aligha állhat a radioaktivitása miatt leállítása után is őrzendő objektum. (Az évi 350 köbméternyi kis és közepes aktivitású hulladék végleges elhelyezése Püspökszilágyiban ma költségként elszámolható.) A PA szerint tavaly 1,99 forint volt egy kilowattóra paksi áram önköltsége (37 fillér üzemanyag-, 72 fillér üzemeltetési, 44 fillér amortizációs és 38 fillér járadékfizetési, valamint 8 fillér egyéb költséggel), amit 34 fillérrel kellene emelni, ha a hulladékügyek megoldására tartalékot képezhetnének. E nemzetközi adatokat figyelembe vevő számítás annyiban bizonytalan, hogy külföldön is csak feltételezik, mennyibe fognak kerülni a ma még nem kipróbált megoldások, másrészt alábecsült, mert a korábbi években alig képződött amortizációt nem pótolná. Ráadásul - mivel a beruházáshoz annak idején adott állami alapjuttatást kamat nélkül kell visszafizetni 2001-ig - a valóságos tőketerhet sem tartalmazza, ami Nagy Béla, az MVM főosztályvezetője szerint önmagában kilowattóránként 1 forint. Egy szakértő javaslata szerint indokolt lenne az állami beruházás utáni járadékfizetési kötelezettséget megszüntetni, hiszen az egykori állami beruházásért ma az állami tulajdonos osztalékjövedelemhez juthat, indokolatlan ezt a vagyont még egy jogcímen „megfejni”. Ez esetben az önköltségben ma is szereplő járadékfizetés helyébe léphetne az említett 34 filléres tartalékképzés. Ez azonban csak kismértékben változtat azon a számításon, amely szerint ha az általa esetleg okozott károk fedezésére még biztosítást is kötne az erőmű, akár 3,50- re is felszaladna a ma 1,99 forintnak hitt önköltség. Nagyjából annyira, amennyibe - számítások szerint - megfelelő környezetvédelmi ráfordítások után a következő legolcsóbban termelő erőműben- a százhalombattaiban - kerülne egy kilowattórányi áram. Mivel a paksi erőmű adja az országos áramellátás közel felét, e logikát követve a ma átlagosan 7,50 forintos őnköltségű áram valójában több mint 8 forintba kerül.
