Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-12-01 / 24. szám
1993. december 1. 7 PAKSI HÍRNÖK Hajdú János képviselő az ötvenes évek Magyarországán született. Gyermekkorát Gelsen, ebben a Zala megyei kis faluban töltötte. Milyennek látja harminc év távlatából azokat az éveket?- Az emberek általában a boldog, gondtalan gyermekkora emlékeznek. Bár a múlt megszépülése nemcsak a gyermekkor vonatkozásában figyelhető meg. Hajlamosak vagyunk a szelektív emlékezésre a közelmúlttal kapcsolatban is, ahogy az egykori sláger mondja: „csak a szépre emlékezem”.- A mi nemzedékünket - akik az általános iskolát az ötvenes évek végén kezdték - egészen másfajta környezeti ingerek érték, mint a maiakat Néhány kép: Öreganyám az udvar aj tóban áll, könnyes szemekkel nézi, amikor az utcán a néhány hete; a második tsz-szervezéskor elvett lovainkat más ember hegtja. Már élőre lesi-várja a fogatot, kötényében abrakot visz a lovaknak - a miénkből - csakhogy megsimogathassa őket Más. Apám - aki a tsz egyik brigádvezetqe - vacsora közben káromkodva szidja a beosztottjait régi barátait, akik rendszeresen lopják, herdálják a közöst szidja a kommunistákat akiknek mindezt köszönhetjük, és szidja az istent aki mindezt eltűri Más. Beszélik a faluban, hogy a Hajdú János a kocsmában - ahova egyébként igen ritkán tért be - fölpofozta az orosztanárt, aki nálánál többször volt ott, mert a kommunizmus szépségeit ecsetelte Ja, kár volt annak mondani, aki megjárta a Dont. Ezeket akkor nem is értettem, meg még sokáig nem. Nem is nagyon hittem a szüleimnek, mert az iskolában egészen mást mondtak, mint otthoa Emlékszem, apám nagyon dühös volt emiatt, őt igen megkeserítette az elmúlt rendszer. Egyébként szikrázó nyarakra emlékszem, izgalmas gyümölcslopásokra, nagy fürdésekre a közeli patakban, a kötelező vasárnap délelőtti templom hűvösére; a kilátásba helyezett délutáni mozi izgalmára. Meg sok munkára. Minket korán munkára fogtak - jól tették -, amilyen munkára az erőnkből futotta, a ház körül vagy a háztájiban, azt végeznünk kellett Nem emlékszem arra, hogy használtam-e valamikor is az „unatkozni” szót - A középiskolás és egyetemi évei alatt jöttek a reformváltozások Magyarországon.- A hatvanas évek második felében jártam középiskolába. A zalaegerszegi gépipari technikum jó iskolának számított akkoriban. A szakmát ugyan megtanultuk, de az üzemgazdaságtant még az erőteljesen kampányolt „új mechanizmus” fényénél sem tudtuk „elhelyezni” az üzemi gyakorlatokon, az őszi betakarítási munkákon, s egyáltalán a közéletben szerzett tapasztalataink terepasztalán. Az csak néhányunknak tűnt fel, hogy azon „beat” nemzedék mondanivalóját, útkeresését üzenetét - amely kezenyomát akkorra már kitörölhetetlenül rajta hagyta a nyugati társadalmakon - az akkori hatódom hogyóin hangolja át a hazai „pol-beat” fesztiválok gitárjaira. De Sánta Ferenc, Berta Bulcsu, Fejes Endre néhány regénybe szorított emésztő töprengését ismerve, egyre többen kezdték érezni, hogy az imperializmusból született újabb rémség; a „fogyasztói társadalom” számunkra nem is olyan rémisztő Azóta persze újra meg kell kérdqeleznünk mindent. A hetvenes évek első felében, egyetemi éveim alatt néhány társunk még komolyan úgy gondolta, hogy a rendszer reformálható; ők párttagok lettek. A mi látásunkat is homályosította az a körülmény, hogy akkor egyre több diplomást engedtek a politikai hatalomból, de ha a valódi társadalomtudományoktól távol is tudtak bennünket tóirtani, a szoyjetunióbeli építőtáborok, meg a nyugati tanulmányutak tapasztalatai ösztöneink romlását megakadályozták. 1976-ra, végzésem idejére a reform már nem volt több, mint üres szólam. Mind a régi, mind pedig az új reformelmélet kiüresedett a napi gyakorlattal történő konfrontálód ásban.- Családi gyökerei, hivatása is a mezőgazdasághoz kötötte Véleménye szerint az elmúlt rendszer miképp kezelte a mezőgazdaságot ?- Igen mostohán. A nyolcvanas évekbeli „látványos eredmények” mögött ciz ’50-es, ’60-óis évek megnyomorított, megkeserített, az utódóiival szembefordított póiraszti tömegeket sirathatjuk. Az „eredmények” elfedték azt a tényt, hogy a paraszti kultúra, a hagyományok, a népszokások, a paraszti erkölcshiány bombatölcséreiben milyen kis hatékonysággal alakult át a maradék szorgalom és a nyugati import, keleti ki nem fizetett exportáruvá. Az újra feltalált technológiai fegyelem spanyolviasza óriási plecsniket tapóisztott néhány ember mellére; s a privilegizált támogatásokon alapuló; naturális tartalmú, emelkedő termelési mutatógörbe egészen középszerű embereket lökött az állami-politikai élet legmagasabb posztjaiba. A másnaposság kábulatát éljük meg napjainkban.- Amikor ön 1988-ban csatlakozott az MDF-hez, a Fórum még úgynevezett gyűjtőpárt volt. Önt mi vonzotta a szervezethez?- Az én 523-as számú MDF-igazolványomat Lezsák Sándor 1988. szeptember 6- án írta alá, egy évvel a sokat emlegetett lakiteleki találkozó után. A 88-as év sokunk számára a lázóis útkeresés éve volt, a párt, illetve mozgóilmi kezdeményezések természetesen nem voltak számunkra egymástól ennyire megkülönböztethetők, mint jelenlegi formájukban. Egy Cseh Tamás-Csengey Dénes esten hallottam először Csengey Dénesi beszélni Másodszor 1988 elqén, Nagydorogon. Az addigi tapasztalataim, és Dénes társada lomdiagnózisa teljesen fedték egymást. Szerencsém volt, nem Kiss Jánost hallottam először, így nem kellett pártot váltanom. Az MDF akkori alapszabályát még belépésem előtt módom volt részletesen tanulmányozni, mert az anyagok sokszorosítása, szállítása, terjesztése megelőzte a Tolna megyei szervezet néhányunk által kezdeményezett 1988. végi alapítását A nemzetben gondolkodás, többek között az MDF-et már kezdetben megkülönböztette más, azóta ellenzéki párttól. Emlékezzen mit mondott később Csengey: „Európába, de mindannyian!” Ez valami más, mint a sokkterápia, vagy a spontán privatizáció Azután Póikson az új pártok közül elsőként 1989 februárjában eiz MDF cikkult meg. Az országgyűlési képviselő-választások a paksi választókörzetben MDF-es győzelmet htíztak^e vidéknek köszönhetően. Pakson az öhkpr mányzati választáskor a liberálisnak mondott ártok nyertek. Egyedül kerültem be MDF- ép viselők ént a testületbe- így ön ott pottikailag szinte mindenki ellenzéke.. Ennek ellenére, Hajdú János az önkormányzat gazdasági bizottságának a vezetője és ha szabad ügy fogalmaznom, a testületi üléseken szavainak súlya van...- Néhány kezdeti pengeváltást leszámítva a testület eddigi három évében sikerült elkerülni a nyílt politikai küzdelmet Én 1990-ben nem arra szegődtem, hogy a képviselő-testületben vág/ a városban a képviselői székből az MDF-et népszerűsítsem. Ezt magánemberként a közélet egyéb területein igyekszem teljesíteni. A szocialisták kivételével minden politikai erő képviselwel együtt tudok működni, legyen az szabadelvű, vagy nemzeti indíttatású. Valószínű, ha az elvszerűséget a racionalitás váltja fel talán a „szocikkä” is ki lehet jönni, bár most még kétlem. A góizdasági bizottság elnöki posztját óizért osztották rám, mert - el kell ismerni igen taktikusan - a liberálisok úgy kívánták a szelet a vitorlámból kifogni, hogy munkára fogtak. Kezdetben még nem tudhatták, hogy a habitusom, a mérnöki pragmatizmuson és a közösség iránti türelmem okán a „csakazértis” ellenzékieskedés igen távol áll tőlem. A szavak súlyáról csak annyit, hogy én többnyire bizottsági álláspontot ismertetek, tehát közös munka végeredményét tolmácsolom. Ha Jókat mondok” az a bizottságot dicséri, amely személyi összetételében félig szabadelvű, félig nemzeti, tehát egészséges az összhang.- Időközben a képviselő hátat forcStott a mezőgazdaságnak, s mára egy jól menő cég vezetője. Ezt a váltást mi motiválta?- Tizenöt évig dolgoztam első munkahelyemen, a Paksi Allóimi Gazdaságban. Jelenlegi tulajdonos és adóstársam kezdeményezte; hogy Nagydorogon építsünk egy üzemanyagtöltő állomást Az ötlet először igen „vadnak” tűnt, mert a faluban már volt egy benzinkút A társaság tevékenységi köre jóval szélesebb, mint egy hagyományos értelemben vett töltőállomás-üzemeltetés. A cég jelenleg fizetőképes, tartozásait a hitelszerződésnek megfelelően törleszti. De úgy gondolom, egyrészt nem lett volna hiteles, ha a váltakozásokról, a piacgóizdóiságról beszélek és magam nem kockáztatok. Másrészt tudom, hogy hosszú távon a politikai befolyás, a politikai cikarat gazdaság erő nélkül nem több mint puszta malaszt. Idáig a cég - nagyságához képest - igen jelentős összegeket áldozott közérdekű, kóiritatív célokra. Ezt egy tisztségviselő csak jelentős áldozatok árán teheti meg.- Hajdú János képviselő több mint három éve közéleti ember. A közéletiség mit jelent önnek?- Ezen a területen mindenki annyit dolgozhat, amennyit akar, annak a legkisebb veszélye nélkül, hogy az embert köszönetekkel zaklatnák. Tehát a karrieristákat leszámítva, egy jó adag „mazochizmus” is szükséges hozzá. EÖRDÖGH GABRIELLA Választottjaink Hajdú János képviselő
