Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-11-17 / 23. szám
1993. november 17. 11 PAKSI HÍRNÖK Sohase legyen háború! Egy tragédiától a harmonikáig Olyan emberi életről írok, mely nem mindennapi tragédiából emelte vissza önmagát a csendes, szerény köznapokba. Tanulhatunk belőle kitartást és erőt, szád bölcsességet, és gyengéd humánumot Olyan emberről van szq aki képes volt önmagát rehabilitálni, aki megrokkanva is életpárti maradt Mi sem bizonyítja jobban a többiek iránta érzett szeretetét és megbecsülését, mint az, hogy ismerősei hívták fel figyelmemet rá. Haaz János a Mária utcában él öccsével Haaz Józseffel A két ember közül ecyik sem nősült meg soha, az idősebb testvér ecy szörnyű baleset miatt, az ifjabb ki tudja, miért Nehezen indul a beszélgetés, nem értik mivégre kerestem fel őket, hogyan találtam hozzájuk, mondván; egyszerű emberek ők, nincs semmi különös életükben. - Persze én ezt másként látom.- János bácsi, mikor született?- Itt, Pakson születtem 1934. június 18-án. Apám elismert bognármester volt a környéken, 1942 ben esett el a Don-kanyarban. Mi édesanyámmal itt éltünk tovább a régi házban. Dúlt a háború, itt a kertünk ben orosz harckocsik álltak. Amikor vége lett a harcoknak, szakmát tanultam - kitűnőre vizsgáztam.- A bal kezéről három ujja, és mindkét lába is hiányzik. Hogyan történt ez a szörnyű baleset?- Katonának vonultam be 1954. november 13 án. Először a Szekszárdi Kigészítő Parancsnokságra, majd a Dombóvári Tüzérlaktaryába kerültem. Ott ért a szerencsétlenség 1955-ben. Akkoriban komoly fegyver nek számító 122x24-es tarackokkal foglalkoztunk. Én mint egyszerű honvéd a munkámat végeztem. A szerelőműhelybe mentem, épp ott akadt tennivaló Ahogy nyitottam az ajtót, iszonyú detonáció rázta meg a levegőt Egy ott felejtett tüzérség lövedék robbant feL Bal lábamat comb középtől jobb lábamat pedig térdből veszítettem el. Bal kezemről leszakadt három ujjam, és nyaki sérüléseket is szenvedtem Először a kaposvári civfl, aztán a pécsi majd a budapesti Honvéd Kórházba szállítottak. Mülábat kaptam, és amennyire tudták, rendbe hozták a kezemet is.- Iszonyú lehetett ilyen fiatalon, így hazatérni Az ismerősök hogyan fogadták, hogy sikerült máig megőrizni ezt a jókedvet, ezt a jóízű nevetést?- Ilyenkor mit is tehet az ember? Igyekeztem elfoglalni magam, megtanultam járni a műlábakkal. Ma is begyújtok, főzök, igyekszem minél több munkát elvégezni a ház körül.- Úgy tudom énekel és harmonikázik.- Egyre ritkábban játszom, csak úgy magamnak, vagy ha barátokkal, ismerősökkel összejövünk. így próbálok enyhíteni a gondjaimon.- János bátyám, mit üzen a fiataloknak?- Tiszteljék a hazájuk és a szüleiket, és azt is, tegyenek meg mindent azért, hogy ne legyen háború. Gondolataimba merülve távozom. Magam előtt látom derűs mosolyát, hallom időnkénti jóízű nevetését, íme egy erős ember, aki nem panaszkodik, aki a vele történtek miatt senkit sem hibáztat, aki nem kérelmez semmit, aki nem mutogat az ötvenes évekre holmi fájdalomdíjakat követelve - pedig mindezt megérdemelné SZARKA JÓZSEF Kettős tükör címmel Perger László alkotásaiból nyílt kiállítás október végén a Paksi Képtár és Városi Művelődési Központ rendezésében, a Szent István téri kiállítóteremben. Bozsits Mónika felvétele--------------------------------------------------------------------------------------------------Amerikai álomruhák és kiegészítők a dunaújvárosi AMANDA menyasszonyiruha-kölcsönzőből nagy választékban. Nyitva tartás: naponta 10-től 17 óráig. Ugyanitt vőlegényeknek szmokingok. Dunaújváros, Vasmű út 27. Telefon: (06)25/313-763. V__________________________________________________________________ C sémik Benedek 1932-ben született Csernakeresztúron. Mint oly sokakat akkoriban, a második világháború könyörtelen végnapjai Magyarországra, egy kis faluba, Egyházaskozárra sodorták az erdélyi székely családot. Milyen is lehet egy menekülő családi?), természetesen nagyon szegény. Hatan voltak testvérek, három fiú, és három lány. Az édesapa, és egyik testvér is zenész volt, innen származtatja a zene iránti töretlen szeretetét. Maga is zenész szeretett volna lenni - a szaxofonról, trombitáról álmodozott, ám a szegénység megakadályozta abban, hogy zenei tanulmányokat folytasson. A romániai vegyes lakosú faluban, ahol azokban az időkben békében éltek egymás mellett magyarok és románok, az akkor még gyermek Benedeknek megadatott megismerkedni a híres erdélyi népzenével. - Románoktól tanult meg játszani a világ legegyszerűbb hangszerén; falevélen.- Mondja, Benedek bátyám, milyen falevelek jók arra, hogy muzsikáljanak velük?- Mindenféle egészséges fa levél alkalmas - bár két kivétel azért akad; a fenyő és a csalán.- Hány nótát ismer, hányat tud eljátszani?- Nagyon sokat ismerek, és valamennyit eljátszom, főleg ha jó kedvem van. Ilyenkor ősszel már nehezebb egészséges levelet találni, hoztam diófa és rózsalevelet is, a rózsalevél sokáig jó. Télén a borostyánlevél is megteszi.- Oklevél tanúskodik arról, hogy 1972-ben Decsen, a sárközi lakodalomban eredményesen szerepelt. Sok helyen muzsikált falevéllel?- Nagyon sok helyen, Bátaszéken, Bonyhádon, Sárpilisen. A nyolcvanas években részt vettem a Fadd-Domboriban rendezett országos Ki mit tud-on. Eljártam lakodalmakba, baráti társaságokban fújtam a nótát. Akkoriban újságok írtak a rendezvényekről, melyeken felléptem. Rádiófelvételt is készítettek velem.- Vajon itt Pakson más is játszik falevélen?- Senkiről sem tudok, de sokan szívesen hallgatnak. Kérdezik: hogyan csinálom. Voltak olyanok, akik meg akarták tanulni.- Milyen hagyományai vannak Erdélyben az ilyesfajta zenélésnek?- Régebben legalább annyira becsülték, mint a furulyát, bár az utóbbi időben kezd kimenni a divatból. Én folytatom, nem ha gyom abba.- Már 14 éve él Pakson, én mégsem találkoztam önnel egyetlen kulturális rendezvényen sem. Ha felkérnék, vállalná a fellépést?- Örömmel.- Játszana valamit? Az asztalon maroknyi diófa és rózsalevél. Átszellemült arc■* A cal választ közülük, és megszólal lágy, valóban furulyára emlékeztető hangon a falevél. Ma gyár nóták, székely kesergők követik egymást, kezdem érteni, miért is érdemelte ki ez a nótát tudó és szerető magyar ember a sok meleg gratulációt, ajándéka kát, rádiófelvételt. E sorok írójának is kivívta tetszését és elismerését, többek közt azért, mert látta és hallotta, hogy ebben az ő zenéjét alig ismerő városban, ahol meg se próbálkoztak az 1945. előtti és utáni daloshagyományok folytatásával, ugyanúgy muzsikál, ha kell egyetlen kérő szóra, mint 1972 májusában a sárközi laka dalom idején. Szarka József Falevelek dalrafakasztója
