Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-10 / 3. szám
PAKSI HÍRNÖK 6t 1993. február 10. „Oh, boldog farsangi idő!” Január, február: tél, hideg, köd, dermesztő szürkeség, ami eszünkbe jut erről a két hónapról. Már szeretnénk túllenni a fagyos időn. Unottan, vacogva várjuk ki a tél végét. Ahogy távolodunk a múlttól, egyre inkább elfelejtjük mit is jelentett a régieknek ez a két első hónap az évben. Talán a varázsszó még eszünkbe jut: FARSANG. De hogy miért és mióta van, már nemigen gondolunk rá. Rendezünk egy jó bulit és azt mondjuk, megünnepeltük a farsangot. Pedig ez a régi vidám hagyomány talán megérdemelné, hogy egy kicsit több időt szenteljünk rá tetteinkben és gondolatainkban egyaránt. Sokan talán nem is tudják mit jelent és honnan származik a farsang szó. A német Fasching szóból ered, ami annyit tesz: bolondosán beszélők gyülekezete. Maga a népszokás sokkal régebbi eredetű. Az érkező tavasz népi örömünnepe, amelyet a görögök dionüsziának, a rómaiak bacchanáliának neveztek. Magyarországon a középkorban terjedt el. Ez az időszak a tavasz köszöntése és a tél temetése is egyben. Régebben volt szokás az a vidám felvonulás farsang végén, amikor az emberek furcsa jelmezeket öltöttek, maskarába, állatbőrbe bújtak, fából készült álarcot tettek az arcuk elé s úgy járták végig a falut vidáman táncolva, ijesztgetve a gyerekeket, lányokat, akik persze nem tudták, ki rejtőzik az álarc mögött. Sündisznó Mára már csak idegenforgalmi látványosság maradt a telet elijeszteni szándékozó jelmezes felvonulás, a busójárás, amelyet minden évben megrendeztek Mohácson. A busójárás a gyerekek farsangjával kezdődött Rongyos ruhába öltözött, elfedett arcú gyerekek, a „jankelék” járták a várost, megdöngették a kapukat, s különféle jókívánságokat kiáltoztak be. Ezután három napon át tartott a mulatság. Végül nagy tüzet raktak és hangos zenebona közepette elbúcsúztatták a telet Denevér-mi - W'-. A mi mohácsi busójárásunknál jóval hangosabb egykori velencei, párizsi, riói karneválok közül is mára már csak az utóbbi maradt fenn, amely századunk végére szintén leginkább idegenforgalmi látványosság s minden évben megszedi áldozatait E régi szokásokból kevés maradt csak meg, az is kissé átalakítva a jelenkor tempójához. Mostanság már nincs idő a jelmezes felvonulásra. A disznóölés után sem tartanak minden háznál disznótort. A jelmezbálok is megritkultak s jobbára már csak az óvodák, iskolák azok, amelyek a szokásos farsangi bállal megemlékeznek a farsangról. Ez időre már csak a gyerekekben maradt meg az igény arra, hogy kis időre átváltozzanak, belebújjanak kedvenceik ruhájába, elrejtőzzenek mesebeli figurák álarcai mögé. Számukra még varázslatos az átváltozás lehetősége. Fia már mi, felnőttek lemondunk a tél vidám báli búcsúztatásáról, legalább a gyerekeknek adjunkjelmezötleteket, hogy a farsangi buli emlékezetes legyen számukra. Itt van két tipp a jelmezkészítéshez, válaszszanak ők. S ha néhány játékos kedvű szülő is beöltözik, az még emlékezetesebbé teszi ezt a farsangot. Én már csupán jó kedvet kívánok mindehhez... és várom a tavaszt! (Jelmezötletek Szigmund Zsófia-Tóth József: ...All a bál..., Farsangi jelmeztervek fiúknak című könyvéből.) KAJÁRI GIZELLA Győrben három férfi is volt Diplomaosztás a manökenképzőben Január 23-án a Városi Művelődési Központban divatbemutatóval zárták a budapesti Venus Stúdió manökenképző tanfolyamát.- Nagy volt az érdeklődés - tájékoztatott dr. Czárné Nagy Ildikó, a művelődési központ munkatársa. - Háromévestől negyvenévesig volt hallgatója az Asztalos Zsuzsa manöken által vezetett tanfolyamnak.- Az erősebb nem képviselői nem érdeklődtek, miképp lehet a vonzó fellépést megtanulni? - kíváncsiskodtam Szóráth Tamástól, a stúdió vezetőjétől.- Sajnos itt nem, de Győrben például három férfihallgatónk is volt Az itt elsajátított ismeretekért 3000- 6000 forintot kellett legombolni a jelentkezőknek vagy a szülőknek. Ezt azért mondom, mert feltűnő volt a 11-13 évesek erőteljes jelenléte. Vörös Tünde 11 éves, a IV. sz. iskola negyedik osztályába jár:- Nagyon szeretek mozogni, táncolni - mondta. Nagymamája a mözsi Székely Kör elnöke, vele többször vesz részt bálokon, lakodalmakon, de a modern táncokat is szereti, azokra anyukája és apukája tanította meg. Madarasi Fruzsina tizenkét éves. Hatodikos a 2. sz. iskolában. Amikor tőle is megkérdeztem, szeret-e öltözködni, egy igazi hölgy magabiztosságával válaszolt:- Természetesen!- Mit tanultatok a tanfolyamon?- Többek között azt, hogyan kell majd sminkelni magunkat Pappné Györffy Andreától (aki egyéves csöppség édesanyja) azt kérdeztem, miért iratkozott be erre a tanfolyamra? Azért, hogy megismerje önmagát önbizalmat szerezzen, hogy elsajátítsa, miképp kell egy nőnek szépen öltöznie, mozognia, szóval: egyszerűen megjelennie - fejezte ki (majdnem) minden nő óhaját. Kis Hedvig Emese minden ruháját saját maga varrta: a Fekete bermuda-kosztümöt és a színes, mintás nyári loknis ruhát is. Estélyinek egy hosszú fekete bársonyruhát hozott- A paksi fiatalság hova megy hétvégeken egy kis „szombat esti lázra”?- Menő helye a Premier vagy a Neptun hajó étterme, ahol a lányok mutatósán jelennek meg. Nekem is van kedvenc ruhám, egy piros-fekete kockás rövid rakott szoknya, amihez garbót viselek és fekete vagy piros harsinyát no és ’60-as évekbeli cipőt mert ma ez a menő! Ezek után a paksi lányok, asszonyok megjelentek a kifutón. Karda Beáta volt az est sztárvendége. EÖRDÖGH GABI
