Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-10-20 / 21. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. október 20. Barcelona után ismét a csúcson íme, a világbajnok! Kovács harmadik ellenfele a franciák világbajnoka, Traineau volt A francia kezdett jobban, egy lábfelkapással ötpontos vezetést szerzett Ezután akció nélkül folyt a mérkőzés, míg egyszer csak Anti megismételte a francia „gyakorlatát”, a lábfelkapást Mire Traineau magához tért már ki is hirdették Anti újabb ippon győzelmét A döntőbe jutásért vívott mérkőzésen a német Marc Meiling volt az ellenfél. A mérkőzés érdekessége volt hogy sem Meiling, sem pedig Kovács nem ért el akciót, s mindA hamiltoni Copps Coliseumban rendezett 18. cselgáncs világbajnokság első napján szenzációs magyar siker született Kovács Antal, az Atomerőmű SE 21 éves judósa aranyérmet szerzett a 95 kilósok mezőnyében, s tiszteletére felhangzott a magyar himnusz. Anti világbajnoki győzelmével ismét sporttörténelmet írt Barcelonában ő szerezte a sportág első magyar olimpiai aranyát most pedig ő az első magyar judós, aki világbajnokságon a dobogó legfelső fokára állhatott De, amíg ez megvalósult, történt egy s más Hamiltonban. A „bemutatkozás” nem okozott gondot Antinak. Az egyiptomi El Gharabawyn nyugodtan melegített be a további mérkőzésekre. Az egyiptomi nem tudta védeni Anti karfelszedését s így az feladta a kilátástalan küzdelmet Ezután következett a csupa izom, csupa ideg kazahsztáni Sakimov. A kazah egy belső combdobás után hétpontos vezetésre tett szert Egy perccel a mérkőzés vége előtt Kovács a hátára teremtette ellenfelét Ez a dobás hét pontot ért Nem volt más hátra, mint a vezetőbírónak ki kellett hirdetni Kovács győzelmét Autogramosztáson A híres szerény mosoly kettőjüket intette a vezetőbíró. Már csak egyetlen másodperc volt vissza a mérkőzésből, amikor Anti villant egyet és egy ötpontos csípődobással nyerte a meccset s jutott a döntőbe. A másik ágon egy öreg harcos, a brazil Miguel Aurelió jutott el a döntőig. A finálé igazi csúcstalálkozót hozott Az 1988-as és az 1992-es olimpia bajnoka küzdött az aranyéremért Közel másfél perccel a mérkőzés vége előtt Anti végrehajtott egy tíz pontot érő lábfelszedést és ipponnal győzött A bíró kézmozdulata azt is jelentette, hogy Kovács Antal aranyérmes, hogy Kovács Antal a magyar judósport első világbajnoka. Kovács Antal Hamiltonban beírta magát a sportág legnagyobbjai, halhatatlanjai közé. Nem akármilyen sorozatot mondhat magáénak. Az elmúlt másfél évben négy világ - illetve kontinensversenyen indult és valamennyiről éremmel tért haza. Párizs, EB: bronz, Barcelona, olimpia: arany, Buenos-Aires, Junior VB: ezüst, Athén, EB: bronz. Nem akármilyen lista! Antinak Hamiltonban triplán kellett bizonyítani a kétkedőknek, hogy nem véletlenül talált arany az a barcelonai. Választ adott azoknak, akik sajnálkozva néztek rá a junior VB ezüst, meg az athéni EB bronzérem után. Hangyási László tanítványa ismét bebizonyította, hogy szuper tehetség, hogy küzdeni tudása, improvizáló készsége példátlan, még az utolsó másodpercekben is győzelemre törekszik. Anti ismét bebizonyította, hogy nagy versenyeken mindig képes megújulni, hogy mindig lehet rá számítani. A csoda anatómiája Nyilván valamennyi paksi polgárnak megdobbant a szíve, amikor hírül vette, hogy Kovács Antal, Atom Anti, azaz a paksiak Antija világbajnok lett! Egy évvel ezelőtt, amikor Barcelonában a világ hírügynökségei az új olimpiai bajnok nevét kopogták a telexeken: Paks örömmámorban úszott, és később a Városháza előtti téren mintegy ötezer ember, ötezer paksi ujjongott örömében, hogy győzött és itthon van, Anti. A tűzijáték fényei mellett Antit többször is a levegőbe dobálta a tömeg és ütemesen skandálta: Anti a király! Anti a király! Ehhez fogható csuda, úgy látszik egyszer van csupán az ember életében. Mert a csodák anatómiájához tartozik, hogy minden csuda, vagy csoda, csupán három napig tart Es mi sem valószínűbb, hogy a csodák - megismételhetetlenek. Lehetséges, ez történt most is. Félreértés ne essék: nem az 1992-es eufória elmaradása késztet e sorok megírására. A város vezetése ismét kitett magáért hiszen fogadási ünnepséget rendezett a világbajnok és edzője tiszteletére, köszöntők hangzottak el és köszönetek - mindkét részéről. A városi vezetés most talán nem is adhatott volna többet, hiszen amit adhatott, tavaly már odaadta: a díszpolgárságot lakást és pénzjutalmat Mit adhatott volna még? Tehát nem erről van szó. Nem erről, hanem arról, hogy amikor megérkezett a világbajnokság után a ferihegyi repülőtérre, azt nyilatkozta az őt kérdező újságíróknak: „most ha hazamegyek Paksra, a paksiak szét fognak szedni...” A „szétszedés” azonban elmaradt Anti tehát jóval többre számított annál, mintsem az otthon, Pakson várta. Mert volt ugyan fogadás és köszöntés, de talán a tizede sem jött el fogadására, köszöntérésére, mint az olimpia után történt Felmerülhet rögtön a kérdés: kötelező-e eljönni ezreknek, egy kiváló sportoló fogadására, aki újabb és újabb hírnevet szerez Paks városának? Nem kötelező, hiszen az embereknek ezer más dolguk is akad, a napi munka mellett Azután otthon is lehet örülni. Antiért, Anti nélkül. Persze nem mindenki érzett így. Eljött vagy ötszáz, abból talán, ha húsz-harminc ember mondotta neki: gratulálok. A sportcsemeték a hátukra kérték az autogramot volt aki a karját nyújtotta a lemoshatatlan festéknek, amely az aláírást az autogramot illeti. De ezzel együtt: korántsem lehet leírni, hogy az ESZI sportcsarnoka zsúfolásig megtelt volna a világbajnok fogadására. S bár Antitól senki sem kérdezte meg, hogy erről mit gondol, nagy a valószínűsége annak, hogy ezt ő maga is észrevette. Észrevehette, hogy a csodák három napig tartanak. Ő már volt olimpiai bajnok és a világbajnokság - bár kiváló eredmény - talán már nem számít csodának. Talán kezdik megszokni az emberek, hogy ő a legjobb. Miközben a legjobbnak maradni: a legnehezebb dolog a világon. k.g.p
