Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-09-08 / 18. szám
1993. szeptember 8. 11 PAKSI HÍRNÖK érem és az a tény, hogy ők dobták a legtöbb kosarat és csak az előttük állóktól kaptak ki. A rendszeres utánpótlásmunka diadala volt ez a szereplés. A Kinizsi nevét a 6. helyen olvashattuk, 7 győzelem, 11 vereség, 25 pont A megyebajnokság legpontosabb dobói: 1. Mohai Zs. G. 300,3. Garay G. 250,8. Leber K. 177 ponttal. A fiúk egy győzelmet szerezve ismét utolsók lettek. A középiskolás megyebajnokságon a paksi lányok ezüstérmesek. Ld.: Mohai Zs. 52 ponttal. Az OK megyei döntőjében: Sz. Vasas-Paksi Gimnázium, női 50:28, Sz. Vasas-Paksi Gimnázium, férfi 39:23. A Paks Bajnokság meglepetése, hogy a női kupát a Kinizsi elhódította a gimnazistáktól. Nők (6 cs.): 1. Kinizsi ,A”, 2. Gimnázium 4. B, 3. Gimnázium 4. A Férfi (4 cs.): 1. Kinizsi, 2. Gimnázium 4. A 3. Gimnázium 4. C. Ld.: nők: Weisz 4. B116, Treszl K. 99, Mohai Zs. 4. A 95, Kunner E. K. 78. Férfi: Gárdái 4. A 63, Bagó 4. C 39, Grosch K. 34 ponttal. A női győztes csapat: Simon, Treszl Koch, Stiener, Kun, Plézer, Kunner, Bojos. A férfi győztes csapat: Szentesi A, Kern J, Grosch, Palla, Tigyi, Harmath, Molnár. Az iskolai CSB-n ezúttal is százon felüli játékos kosarazott Az 1968-as bajnoki évre a megyei szövetség kötelezővé tette a Tolnai megyei résztvevőknek serdülőcsapatok indítását így a Gimnázium 4, a Kinizsi 2 csapattal szerepelt a bajnoki sorozatban. Ez főleg a középiskolásokra rótt lényeges többletmunkát hiszen 4 csapatot kellett szerepeltetniük, de szakmai haszonnal is járt, mert így az utánpótlás is komoly játéklehetőséghez jutott A bajnoki mérkőzéssorozat ebben az idényben is óriási küzdelmet hozott a női felnőtt mezőnyben, hiszen a végső sorrend csak hármas holtverseny után alakult ki, mert a Sz. Vasas II. Bonyhád és a paksi Gimnázium egyaránt 25 pontot gyűjtött és az egymás elleni eredmények, valamint a kosárkülönbségek alapján alakult ki a végső sorrend: L Sz. Vasas IL, II. Bonyhád, HL Paksi Gimnázium. A Gimnázium csapatából már a tavaszi idényben is hiányzott Garay és Treszl, az őszi fordulóban pedig már Weisz M, Haaz T, Sprém, Májer sem állt rendelkezésre. A kiváló utánpótlással rendelkező középiskolás csapat mindezek ellenére esélyes volt a bajnoki címre, sajnos Haaz Teréz - egyik legjobb játékosa - azonnal átigazolt a Kinizsihez (melynek nem volt esélye a bajnoki cím elnyerésére), pedig az ő játékával a gimnazisták simán nyerték volna a bajnokságot A női serdülőknél a gimnazisták bronzérmet szereztek a Riba, Weisz II, Váczi, Torma, Bálint J, Haag M, Jäger, Resch összetételű csapattal. A Kinizsi felnőttcsapata 5. helyezett, a serdülők nyolcadikak. A férfiaknál 9. helyezett a Gimnázium, bronzérmes a serdülőcsapat (Szentesi, Varga, Nicki, Horváth B, Berger, Schukkert, Füller, Rujder). A felnőttcsapatban játszott a régebben végzett Csiky és dr. Grosch is, de ők sem tudták a fiatalokat jobb helyezéshez juttatni. A megyebajnokság legjobb dobói: felnőttnők: l.Treszl M. K. 395,2. Mohai Zs. G. 316. Serdülő nők: 4, Váczi G. 115,2. Weisz G. 94. Serdülő fiúk: 1. Szentesi I. G. 206 ponttal. A megyei Kiválasztó Versenyen a gimnazista fiúk aranyérmesek a serdülőcsapattal a lányok 4. helyen végeztek. A Paks Bajnokságon 5-5 női és férficsapat szerepelt Eredmények: nők: l helyezett Gimnázium ,A” H helyezett Kinizsi ,A” csapata. Ld: Treszl K. 69, Koczkás M. 48, Péri R 46 ponttal Férfiak: I. hely: Vegyes csapat II. hely: Gimnázium „A”. Ld.: Somodi—Blatt G. 60-60, Rozsnyói V. 50, Rujder G. 45 ponttal. Az iskolai CSB-n a 4. B-s lányok és a 2. B-s fiúk vehették át a serleget (Folytatjuk.) SZENTESI ALAJOS ny. tn. tanár innét Máramarosszigetre viszik a foglyokat Azt is, hogy a románok átengedik a foglyokat a határon. A nő, aki a teát adta, mondta, menjünk bátran haza. Hát elindultunk. A határnál még volt egy Ids fala Bementünk egy házba. Az idős gazda azt tanácsolta, ne az erdő felé menjünk, mert ránk lőhetnek a román katonák. Menjünk bátran az országúton, át fognak engedni. így is tettünk. A határháznál két román katona állt Köszöntünk nekik. Nem szóltak, tovább engedtek. Talán száz méterre láttunk egy festett sorompót Távolabb egy ház. Felénk jött egy rendesen öltözött magyar katona. Biztató volt a tekintete. Mondta, menjünk le Biharkeresztesre. Onnét vonattal mehetünk Pestre Átmentünk Ártándon Úgy mehettünk, mint a kóbor kutyák. Fújta román köpenyünket a szél. Szégyelltünk az emberek szemébe nézni. Biharkeresztesen már sok fogoly volt Tíz órakor indultunk a szerelvénnyel Pest felé. Másnap reggel Tökölnél leszálltunk a vonatról. HÉV vei mentünk be a Boráros térig. Megtudtuk, hogy a Keletiben kell jelentkeznünk a fogolyfogadó parancsnokságon. Itt Szegváritól elváltam. Én nővéreimet kerestem fel. Először alig ismertek meg. Persze sírtak. Rózsiéknál Karcsi sógort nem találtam. A ház pincéjéből vitték el munkára, majd fogságba. A tükörszekrényen volt a bevonulás előtti civil fényképem. A tükörkép és a fénykép nagyon különbözött egymástól. Leszerelés után Julis nővéremmel indultunk Paksra. Mikor hazaértünk, édesanyám az utcaajtóban állt Egymás karjaiban csak sírtunk. Maris is kijött Mondták, hogy a kék öltönyömet a kemencében rejtették el. Amikor ettünk, nem szűnt az éhségem. Figyelmeztetted eleinte nem szabad sokat ennem. Ók meséltek én hallgattam. A mindennapi élet eseményeiből számomra csak az volt az érdekes, hogy ők élnek és én is élek. Harmadik nap reggel kijöttek hozzám Laszlóvszki Jóskának és Bencze Pistinek a felesége. Nekik ennyit mondtam: ők nem jönnek haza, meghaltak. Jóska március 6án, Pisti 24-én. Egy szót sem szóltak többet Sírva kimentek. Nekem dagadt volt már a fejem, lábam. Feküdtem az ágyban, lábam fönn az ágy végén. A hazaérkezésem napján 1945. november 7-e volt LEDNECZKI PÁL Egy sima parolis honvéd háborús viszontagságai 8. Egyszer az orvos megengedte, hogy elmenjek krumplit szedni. Ott lopva sütöttünk krumplit Nyers, tejes kukoricát is ettem. Éjszaka és másnap nagyon lázas lettem. Többet a német orvos nem engedettél dolgozni. A lágerparancsnok-helyettes sokszor akart lábadozó betegeket kivinni. „Csak egy kicsit” - mondta. A német orvos azonban nem engedte el a betegeit Telt az idő. Az udvaron keresgélt rongyokból készítettem magamnak papucsot és ebben sétáltam. Egyszer korábban, mikor még csak néhány papucs volt a szobában, valaki nem akarta ideadni a papucsot a lábáról. Összevesztünk. Meglöktem őt úgy, hogy ő is, én is hanyatt dőltünk. Szóval ilyen jó lábon álltunk. 1945. szeptember. A betegeknek át kellett költözniük a négyes barakkba. Átvezetgettük egymást Itt már annyira megerősödtem, hogy gyakran mehettem a konyhára krumplit pucolni. A maradékból pótlást kaptunk. Egyik nap 5 liter levest ettem meg. Ezután észrevettem, hogy az én lábam is dagad. Rájöttem, a sok leves az oka ennek. A hónap végén németeket és románokat összesen hatvanat válogattak ki a betegek közül azzal, hogy haza viszik őket Egy hét múlva 55 súlyos beteget szanatóriumba vittek Kievbe. Ezek a napok most már lázas izgalomban teltek. Egyik nap engem is felírtak egy listára. Délután, amikor a német orvos mondta: „Ledneczki, pasié domoj”, ébredni kezdett a bizodalmám. Másnap leszedték rólam a jó fehérneműt Helyette rossz régi alsóruhát sapkát köpenyt fapapucsot kaptam. Mondták, másnap, ha a vonat megérkezik, hazamegyünk. Teljesen hinni mégsem mertünk. Másoknak is ígérték, hogy hazaviszik őket aztán idekerültek hozzánk dolgozni a városba. Egyszer csak sorakozó az ebédhez. Jó bablevest kaptunk. Utána jöttek a tisztek a jegyzékekkel és olvasták a neveket Akinek a nevét olvasták, külön állt sorba újból. Izgultam, mert az én nevemet az utolsó tíz között olvasták. A névsorolvasás után vagy ötször számoltak meg bennünket Végre elindultunk a kapuhoz, áthaladva az ötsoros szögesdrót között Kívül most nem várt bennünket szuronyos őr. Felejthetetlen érzés ez. Kint megállunk. A lágerparancsnok szól hozzánk. Beszédét tolmács fordítja magyarra. Megtudjuk, hogy ettől a perctől kezdve szabadok vagyunk Ő szeret bennünket és örül, hogy visszamehetünk azok közé, akiket annyira óhajtunk látni. Még azt is mondja, ha valaki akar, maradhat a Szovjetunióban, mint szabad ember. Sztálint éltetve fejezi be beszédét Október 17. Vacsora után, este 8 órakor elindult velünk a vonat A vagonajtók már nem voltak lezárva. Ahol megállt a vonat leszállt aki tudott Én még nagyon gyönge voltam. Naponta talán egyszer lesegítettek társaim, ha érdemes volt sétálni a vonat mellett, vagy bazár volt a közelben. Egyik állomáson orosz katonai szerelvény is állt Egy jóképű katona magyarul megszólított Mondta, ő is és az édesapja is magyar. Nagyon szép volt Pest - mondta. Kár, hogy le kellett rombolni az esztelen háború miatt Jó egészséget kívánt Én azt mondtam neki: - Viszontlátásra. Kievben is leszálltam. Bementem egy kocsmafélébe. Pianínón játszott egy férfi. Hárman-négyen is pénzt nyújtottak nekem. Mások nevettek. Ügy éreztem, rajtam. Ittam valami vodkás italt Ki akartam fizetni, de nem fogadta el a kiszolgáló. Rosszul esett a részvét is, a gúny is. Megláttam magam a kirakatüvegben. Fejemen román katonasapka, rajtam gallértalan ing és olyan román köpeny, amelyiknek egyik fele derékon alul hiányzott, lábamon pedig fapapucs. Lembergbén az állomáson találtam egy fényes borotvapengét Már jó szőrös voltam. Ezt a pengét betoltam egy rőzsedarab végébe. A mozdonytól hoztam a kislábasomban vizet és megborotválkoztam. Lassan ment de kibírtam. Elhagytuk Jasstt, majd Foksányt Kolozsvárra egy szombati nap értünk. Egy Szegvári nevű fogolytársammal a városban becsengettünk egy lakásba. Adtak egy kis tányéron leveshúst és kenyeret A félj tanár volt Már tanítanak az iskolában, de külön munkával pótolja ki a keresetét, mert keveset ér a pénz. Nagyváradon megkerestük a vöröskeresztes konyhát Hallottuk itt,
