Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-09-08 / 18. szám

1993. szeptember 8. 11 PAKSI HÍRNÖK érem és az a tény, hogy ők dobták a legtöbb kosarat és csak az előttük ál­lóktól kaptak ki. A rendszeres után­pótlásmunka diadala volt ez a sze­replés. A Kinizsi nevét a 6. helyen olvas­hattuk, 7 győzelem, 11 vereség, 25 pont A megyebajnokság legpontosabb dobói: 1. Mohai Zs. G. 300,3. Garay G. 250,8. Leber K. 177 ponttal. A fiúk egy győzelmet szerezve is­mét utolsók lettek. A középiskolás megyebajnoksá­gon a paksi lányok ezüstérmesek. Ld.: Mohai Zs. 52 ponttal. Az OK megyei döntőjében: Sz. Vasas-Paksi Gimnázium, női 50:28, Sz. Vasas-Paksi Gimnázium, férfi 39:23. A Paks Bajnokság meglepetése, hogy a női kupát a Kinizsi elhódította a gimnazistáktól. Nők (6 cs.): 1. Kinizsi ,A”, 2. Gimnázium 4. B, 3. Gimná­zium 4. A Férfi (4 cs.): 1. Kinizsi, 2. Gimnázium 4. A 3. Gimnázium 4. C. Ld.: nők: Weisz 4. B116, Treszl K. 99, Mohai Zs. 4. A 95, Kunner E. K. 78. Férfi: Gárdái 4. A 63, Bagó 4. C 39, Grosch K. 34 ponttal. A női győztes csapat: Simon, Treszl Koch, Stiener, Kun, Plézer, Kunner, Bojos. A férfi győztes csapat: Szentesi A, Kern J, Grosch, Palla, Tigyi, Har­­math, Molnár. Az iskolai CSB-n ezúttal is százon felüli játékos kosarazott Az 1968-as bajnoki évre a me­gyei szövetség kötelezővé tette a Tol­nai megyei résztvevőknek serdülő­csapatok indítását így a Gimnázium 4, a Kinizsi 2 csapattal szerepelt a baj­noki sorozatban. Ez főleg a középis­kolásokra rótt lényeges többletmun­kát hiszen 4 csapatot kellett szerepel­tetniük, de szakmai haszonnal is járt, mert így az utánpótlás is komoly já­téklehetőséghez jutott A bajnoki mérkőzéssorozat ebben az idény­ben is óriási küzdelmet hozott a női felnőtt mezőnyben, hiszen a végső sorrend csak hármas holtverseny után alakult ki, mert a Sz. Vasas II. Bonyhád és a paksi Gimnázium egyaránt 25 pontot gyűjtött és az egymás elleni eredmények, valamint a kosárkülönbségek alapján alakult ki a végső sorrend: L Sz. Vasas IL, II. Bonyhád, HL Paksi Gimnázium. A Gimnázium csapatából már a tavaszi idényben is hiányzott Garay és Treszl, az őszi fordulóban pedig már Weisz M, Haaz T, Sprém, Májer sem állt rendelkezésre. A kiváló után­pótlással rendelkező középiskolás csapat mindezek ellenére esélyes volt a bajnoki címre, sajnos Haaz Te­réz - egyik legjobb játékosa - azon­nal átigazolt a Kinizsihez (melynek nem volt esélye a bajnoki cím elnye­résére), pedig az ő játékával a gimna­zisták simán nyerték volna a bajnok­ságot A női serdülőknél a gimnazisták bronzérmet szereztek a Riba, Weisz II, Váczi, Torma, Bálint J, Haag M, Jäger, Resch összetételű csapattal. A Kinizsi felnőttcsapata 5. helye­zett, a serdülők nyolcadikak. A férfiaknál 9. helyezett a Gimnázi­um, bronzérmes a serdülőcsapat (Szentesi, Varga, Nicki, Horváth B, Berger, Schukkert, Füller, Rujder). A felnőttcsapatban játszott a régebben végzett Csiky és dr. Grosch is, de ők sem tudták a fiatalokat jobb helyezés­hez juttatni. A megyebajnokság legjobb do­bói: felnőttnők: l.Treszl M. K. 395,2. Mohai Zs. G. 316. Serdülő nők: 4, Váczi G. 115,2. Weisz G. 94. Serdülő fiúk: 1. Szentesi I. G. 206 ponttal. A megyei Kiválasztó Versenyen a gimnazista fiúk aranyérmesek a ser­dülőcsapattal a lányok 4. helyen vé­geztek. A Paks Bajnokságon 5-5 női és fér­ficsapat szerepelt Eredmények: nők: l helyezett Gimnázium ,A” H helyezett Kinizsi ,A” csapata. Ld: Treszl K. 69, Koczkás M. 48, Péri R 46 ponttal Férfiak: I. hely: Vegyes csapat II. hely: Gimnázium „A”. Ld.: Somo­­di—Blatt G. 60-60, Rozsnyói V. 50, Rujder G. 45 ponttal. Az iskolai CSB-n a 4. B-s lányok és a 2. B-s fiúk vehették át a serleget (Folytatjuk.) SZENTESI ALAJOS ny. tn. tanár innét Máramarosszigetre viszik a foglyokat Azt is, hogy a románok átengedik a foglyokat a határon. A nő, aki a teát adta, mondta, menjünk bátran haza. Hát elindultunk. A határnál még volt egy Ids fala Bementünk egy házba. Az idős gaz­da azt tanácsolta, ne az erdő felé menjünk, mert ránk lőhetnek a ro­mán katonák. Menjünk bátran az or­szágúton, át fognak engedni. így is tettünk. A határháznál két román ka­tona állt Köszöntünk nekik. Nem szóltak, tovább engedtek. Talán száz méterre láttunk egy festett sorompót Távolabb egy ház. Felénk jött egy rendesen öltözött magyar katona. Biztató volt a tekintete. Mondta, menjünk le Biharkeresztesre. Onnét vonattal mehetünk Pestre Átmen­tünk Ártándon Úgy mehettünk, mint a kóbor kutyák. Fújta román köpe­nyünket a szél. Szégyelltünk az em­berek szemébe nézni. Biharkereszte­­sen már sok fogoly volt Tíz órakor in­dultunk a szerelvénnyel Pest felé. Másnap reggel Tökölnél leszálltunk a vonatról. HÉV vei mentünk be a Boráros térig. Megtudtuk, hogy a Ke­letiben kell jelentkeznünk a fogoly­fogadó parancsnokságon. Itt Szeg­váritól elváltam. Én nővéreimet ke­restem fel. Először alig ismertek meg. Persze sírtak. Rózsiéknál Karcsi só­gort nem találtam. A ház pincéjéből vitték el munkára, majd fogságba. A tükörszekrényen volt a bevonulás előtti civil fényképem. A tükörkép és a fénykép nagyon különbözött egy­mástól. Leszerelés után Julis nővéremmel indultunk Paksra. Mikor hazaértünk, édesanyám az utcaajtóban állt Egy­más karjaiban csak sírtunk. Maris is kijött Mondták, hogy a kék öltönyö­met a kemencében rejtették el. Ami­kor ettünk, nem szűnt az éhségem. Figyelmeztetted eleinte nem szabad sokat ennem. Ók meséltek én hall­gattam. A mindennapi élet esemé­nyeiből számomra csak az volt az ér­dekes, hogy ők élnek és én is élek. Harmadik nap reggel kijöttek hoz­zám Laszlóvszki Jóskának és Ben­­cze Pistinek a felesége. Nekik ennyit mondtam: ők nem jönnek haza, meghaltak. Jóska március 6án, Pisti 24-én. Egy szót sem szóltak többet Sírva kimentek. Nekem dagadt volt már a fejem, lá­bam. Feküdtem az ágyban, lábam fönn az ágy végén. A hazaérkezésem napján 1945. november 7-e volt LEDNECZKI PÁL Egy sima parolis honvéd háborús viszontagságai 8. Egyszer az orvos megengedte, hogy elmenjek krumplit szedni. Ott lopva sütöttünk krumplit Nyers, tejes kukoricát is ettem. Éjszaka és más­nap nagyon lázas lettem. Többet a német orvos nem engedettél dolgoz­ni. A lágerparancsnok-helyettes sok­szor akart lábadozó betegeket kivin­ni. „Csak egy kicsit” - mondta. A né­met orvos azonban nem engedte el a betegeit Telt az idő. Az udvaron keresgélt rongyokból készítettem magamnak papucsot és ebben sétáltam. Egy­szer korábban, mikor még csak né­hány papucs volt a szobában, valaki nem akarta ideadni a papucsot a lá­báról. Összevesztünk. Meglöktem őt úgy, hogy ő is, én is hanyatt dőltünk. Szóval ilyen jó lábon álltunk. 1945. szeptember. A betegek­nek át kellett költözniük a négyes ba­rakkba. Átvezetgettük egymást Itt már annyira megerősödtem, hogy gyakran mehettem a konyhára krumplit pucolni. A maradékból pót­lást kaptunk. Egyik nap 5 liter levest ettem meg. Ezután észrevettem, hogy az én lábam is dagad. Rájöttem, a sok leves az oka ennek. A hónap végén németeket és ro­mánokat összesen hatvanat válo­gattak ki a betegek közül azzal, hogy haza viszik őket Egy hét múlva 55 sú­lyos beteget szanatóriumba vittek Kievbe. Ezek a napok most már lázas izgalomban teltek. Egyik nap engem is felírtak egy lis­tára. Délután, amikor a német orvos mondta: „Ledneczki, pasié domoj”, ébredni kezdett a bizodalmám. Más­nap leszedték rólam a jó fehérneműt Helyette rossz régi alsóruhát sapkát köpenyt fapapucsot kaptam. Mond­ták, másnap, ha a vonat megérkezik, hazamegyünk. Teljesen hinni még­sem mertünk. Másoknak is ígérték, hogy hazaviszik őket aztán idekerül­tek hozzánk dolgozni a városba. Egyszer csak sorakozó az ebéd­hez. Jó bablevest kaptunk. Utána jöt­tek a tisztek a jegyzékekkel és olvas­ták a neveket Akinek a nevét olvas­ták, külön állt sorba újból. Izgultam, mert az én nevemet az utolsó tíz kö­zött olvasták. A névsorolvasás után vagy ötször számoltak meg bennün­ket Végre elindultunk a kapuhoz, át­haladva az ötsoros szögesdrót kö­zött Kívül most nem várt bennünket szuronyos őr. Felejthetetlen érzés ez. Kint megállunk. A lágerparancsnok szól hozzánk. Beszédét tolmács for­dítja magyarra. Megtudjuk, hogy et­től a perctől kezdve szabadok va­gyunk Ő szeret bennünket és örül, hogy visszamehetünk azok közé, aki­ket annyira óhajtunk látni. Még azt is mondja, ha valaki akar, maradhat a Szovjetunióban, mint szabad ember. Sztálint éltetve fejezi be beszédét Október 17. Vacsora után, este 8 órakor elindult velünk a vonat A va­gonajtók már nem voltak lezárva. Ahol megállt a vonat leszállt aki tu­dott Én még nagyon gyönge voltam. Naponta talán egyszer lesegítettek társaim, ha érdemes volt sétálni a vonat mellett, vagy bazár volt a kö­zelben. Egyik állomáson orosz katonai szerelvény is állt Egy jóképű katona magyarul megszólított Mondta, ő is és az édesapja is magyar. Nagyon szép volt Pest - mondta. Kár, hogy le kellett rombolni az esztelen háború miatt Jó egészséget kívánt Én azt mondtam neki: - Viszontlátásra. Kievben is leszálltam. Bementem egy kocsmafélébe. Pianínón játszott egy férfi. Hárman-négyen is pénzt nyújtot­tak nekem. Mások nevettek. Ügy éreztem, rajtam. Ittam valami vodkás italt Ki akartam fizetni, de nem fogad­ta el a kiszolgáló. Rosszul esett a rész­vét is, a gúny is. Megláttam magam a kirakatüvegben. Fejemen román ka­tonasapka, rajtam gallértalan ing és olyan román köpeny, amelyiknek egyik fele derékon alul hiányzott, lá­bamon pedig fapapucs. Lembergbén az állomáson talál­tam egy fényes borotvapengét Már jó szőrös voltam. Ezt a pengét betol­tam egy rőzsedarab végébe. A moz­donytól hoztam a kislábasomban vi­zet és megborotválkoztam. Lassan ment de kibírtam. Elhagytuk Jasstt, majd Foksányt Kolozsvárra egy szombati nap ér­tünk. Egy Szegvári nevű fogolytár­sammal a városban becsengettünk egy lakásba. Adtak egy kis tányéron leveshúst és kenyeret A félj tanár volt Már tanítanak az iskolában, de külön munkával pótolja ki a kerese­tét, mert keveset ér a pénz. Nagyváradon megkerestük a vö­röskeresztes konyhát Hallottuk itt,

Next

/
Thumbnails
Contents