Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-08-25 / 17. szám
’93 NYÁR MELLÉKLET 4 1993. augusztus 25. FÓBER RITA Nélküled Hentesbárd-légmagány gyászkeretes hajnal kínzó-acél árnyak vádló vérző karral halálfoltos álmok preparált nevetés üszkösödött vágyak tátongó ölelés. RÁCZ PÉTER Tores a tökéletes agresszió művészetében A koponyám túl kemény Belsejéhez vér tapad Nem béktllök ki magammal Soha Gyűlölök gyűlölni Magamat kárpótolni kell Nem felejtek sohasem Élni a halálért kell Pusztítok Romok alól nézek Rád Gyűlölök Szembenézni a tükörrel Vigyorgok Rám A Tó Egyre mélyül bennem És én Elmerülök bennem NAGY ANNAMÁRIA A hajnal (részletek) L Ismered a hajnalt? Neem? Pedig gyönyörű. Ó a legjobb barátom. Minden vágyam, halálaim és titkom őrzője. Egyszer, úgy minden kötelezettség nélkül találkozz az érintésével. Felejts el mindent magad körül és lépj át képze, leted világába. Érezni fogod a megújulást, az újjászületés örömét és nehézségét, ahogy az arany sugár lassan körbefonja az „égi kátrányt”. A jó csillagok, azok a drága jó tündérek megpihennek a szolgálat után. A virágok szirmai feloldódnak a szétterülő harmatban és az égre rózsaszín-narancs-vörös-halványkék—lila üzeneteket küldenek Ekkor meghalnál, ha nem létezne bűneid gyónása. Ha megszabadultál terhedtől, lelked könnyű, világos és határtalanul boldog lesz. Tekinteted kitisztul és szemed felragyog a kelő Nap első élesztgető őszinte sugarával együtt.. II. Kék éjszaka van. Ma nem hozott a Nagy Varázslepke álmot Neked, s talán a szélnek sem, mert az most is kergeti a fellegeket Kitárod, és az ablaknyílásban megérinti lelked a csönd. Arcod a friss légben fürdik gondolataid egymásba kapaszkodva keresnek egy új pályát keringésükhöz. Lassanként, minta hajnali harmat a növényre, rádtelepszik az emlékezés. Fehérfekete-szürke-rózsaszín-piros-fekete: váltogatják egymást a képek Keveset élték még, de már sok minden felhalmozódott benned. Gátak tagolják és torlaszok tömörítik fel érzéseidet Az idő múlásával egyre több mindent fogsz feldolgozni. A megadott pillanatban a talán felszínes dolog is mélyen érint, aztán később már nem marad meg még a felszínen sem. Sírj, ha kell, kedves... KERN ERIKA Sár részeg-vadorzó magány a kegyetlen vakság ágyasa feltűnt csillagok poros tótjában s habzó szájjal nyelte a végtelent * * * Nemezis A szavak magvak melyek kikelve fröcsögve spriccelnek szét a pokol mázsás kapuján. KÖVI GERGŐ Epilóg Lassan itt az este. Feketére festve bámul, néz az égbolt felettem. Hazafelé tartok körülöttem hangok hullnak: templomharang és halál. Én pedig csak megyek árnyammal lépkedek vagy ha sötét van, senkivel. 1993 májusa A fotókat az idei Paksi Alkotótelep kiállításának műveiből válogattuk.
