Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-08-25 / 17. szám
1993. augusztus 25. 3 PAKSI HfRNÖK Újabb vállalkozás a Kertvárosban A bárpult, s mögötte Szeiman Mihály mi Két fiatalember úgy döntött, hogy hozzájárul Dunakömlőd arcának megújításához, több színű, szórakoztatási lehetőségeket próbál teremteni a településnek. Felvették tehát a kapcsolatot az önkormányzattal, és a lehetőséget megkapva munkához láttak. Maga az elképzelés nem egészen kockázatmentes, ám járható útnak tűnik. Szeiman Mihály és Horváth Gábor közel félmillió forintot invesztált a vállalkozásba, és kockázatvállalásukat - úgy látszik - siker koronázta. A Dunakömlődi Faluház új, szép épülete valóban méltó helyet ad a kikapcsolódni, szórakozni vágyóknak. Diszkó és büfé, mérsékelt árak, gyors, korrekt kiszolgálás teszik kellemessé, otthonszerűvé a helyiséget Maguk a vállalkozók joggal bizakodóak Szeiman úr elmondása szerint kapcsolatuk kitűnő az intézmény vezetőjével, Homok László igazgató úrral. A fiatal lemezlovas, Bugyi András a műsorok látogatottságával kapcsolatban elmondta, hogy volt példa arra, hogy több mint 300 fiatal érezte jól magát a „péntek esti lázban”. Valóban, a lassan törzsvendégnek számító fiatal társaságok és a környezet megkapó frissessége is hozzájárulhatnak a sikerhez. A valódi megmérettetés megtörtént, és nyílt utat kaptak további elképzelések Terveznek automata tekepályát - természetesen a diszkón kívül minden egyéb rendezvényre örömmel számítanak A nagyterem, 230 szék az asztalok bárpult, minden igényt kielégíteni képesen várják a látogatókat Május 27-én, a nyitás pillanatában, a reménykedő várakozás mellett, talán egyfajta várakozás is súlyosbította a két fiatalember lelkét mára azonban elképzelésük beteljesedni látszik - Akár példának is szolgálhatnak ők a vállalkozni képes, de vállalkozástól egyelőre idegenkedő polgárok számára, akiket ma még visszatart az ilyesfajta lehetőségek árnyoldala. Úgy gondolom, újraépítkező korunkban nagy szükség van a bátor, de egyben visszafogott, tisztességes vállalkozó szellemre. A helyiség bérleti dijáról is érdeklődtem, a csendes válasz ennyi volt: jutányos. Természetesen megértem a kitérő választ és úgy hiszem, így is van rendjén. A fontos, hogy a vállalkozás mozogjon, és vele gazdagodjon a település. Fontos, hogy itt, a Faluházban egy kellemes, jóindulatú légkör várja a betérőt. Mit is kívánhat e sorok írója? Sok sikert! SZARKA JÓZSEF Twean P(e)aks UFO a város fölött? A dunai (zádorpusztai) strandon három pécsi barátom sátorozott. Július 28-án meglátogattam őket együtt élveztük a nyár áldásait A nyugodt nap után, a majdnem teliholdas éjszakában kiültünk a magas part szélére, onnan csodáltuk a Dunát a várost Éjfél előtt pár pillanattal egy nagyon furcsa jelenségre lettem figyelmes. Soha nem láttam még ilyet Egy alma nagyságú piros pont irtózatos sebességgel közeledett a bolygónk felé. Rögtön oldalba löktem mellettem ülő barátomat a dolog láttán. Ó is csak ámult aztán már mind a négyen figyeltük a több mint érdekes jövevényt Amilyen gyorsan száguldott az égen, éppoly hirtelen állt meg! Mindez a Sánchegy mögötti városrészen történt Aztán hirtelen, a már jól ismert sebességével leírt egy nagy kört, majd megint megállt, aztán kisvártatva az eddigieknél is nagyobb sebességgel egy félkör megtétele után hirtelen eltűnt megcélozva a végtelen égboltot.. Hosszan tartó kábulat után, félig-meddig felocsúdva a látottaktól mindannyian arra a következtetésre jutottunk, hogy ez semmiképp se lehetett földi jármű. Akkor hát mi volt? Se csillaghullás, se meteor - ezt csillagászismerősöm is állította, akkor hát tényleg mi lehetett? UFO? Mindezt nem tettem volna közzé, ha az ominózus kaland után egyik, Pakson élő barátom nem mondta volna el félve, nagyon félve attól, hátha hülyének nézem, a következőket Előre bocsátom, hogy a két dolog egymástól teljesen függetlenül történt meg velünk, ez idő tájt nem is találkoztunk, így össze se beszélhettünk. T. P. L ... és lakói már a városban? Július 31-ére virradó hajnali fél három és három óra közt furcsa dolgok történtek velem. Egy baráti összejövetelből hazafelé tartva, a Tavasz és az Anna utca kereszteződésében úgy éreztem, mintha követne valaki. Bár nem hallottam lépéseket, olyan bizonyosságot éreztem, hogy valaki jön mögöttem, mint amikor az ember megfog egy tárgyat, vagy látja a házak sorait, egyszóval biztos voltam abban, hogy valaki jön velem. Megfordultam, és a hátam mögött karnyújtásnyira két bíbor, mélyvörös pontot pillantottam meg, ahogy mellmagasságban pulzál.- Úgy lüktet, mint az emberi szív. Arra gondoltam; talán képzelődöm, és továbbmentem, próbáltam elhessegetni magamtól az „Álmot”. Érdekes, hogy félelem helyett inkább nyugodtság töltött el. Ugyanakkor biztos voltam abban, hogy ez a megmagyarázhatatlan, hirtelen nyugodtság ennek a két mélyvörös, diónagyságú pontnak köszönhető. Mint két emberi szem, úgy nézett rám. A két „szem” sem függőleges, sem oldalirányban nem mozdult, nem távolodott egymástól. Egyszóval ezen a különös pulzáláson kívül csak annyi mozgást végzett, hogy jött velem, már nem is kísért, hanem „lépést tartva velem” mellettem haladt Karomat kinyújtva próbáltam megérinteni, ám ilyenkor elmozdult, távolodott, vagy süllyedt - úgy, hogy ne érjem el. - Biztosan két kis gömbvillám - gondoltam magamban, és ekkor mindkét pontból egy-egy körülbelül 2 cm-es kék láng lobbant fel. Úgy éreztem, hogy érti mire gondolok. Mint amikor egy kisgyermek nevet ha játszik vele az ember, úgy viselkedett Ez a pajkosság meglepett Aki olvassa ezeket a sorokat, bizonyára hitetlenkedve legyint.. Végül beszéltem hozzá, a holdra utazást említettem, és újra fellobbant a két kicsi kék láng, mint egy mosoly. Amikor a háborúkat említettem, a kék lángok le, a föld felé törtek a két „rubingolyóból”. Jött velem hazáig. Amikor a kaput nyitottam, kutyám örvendezve futott «lém. Megsimogattam, és a két „szem” ott pulzált az állat felett, ismét lángot lobbantott Az állat semmit sem vett észre, semmit nem érzékelt Jött velem a lakás ajtajáig a kutya a két szem kíséretével. Készültem nyugovóra térni, ám nem hagyott a kíváncsiság és újra kimentem. A jelenséget sehol nem láttam. Újra bezártam a lakás ajtaját és szobám ajtaját is csukni akartam, az ajtó mögött ott „nevetett” a két pont - ismétlem, mint egy pajkos kisgyermek. Becsuktam az ajtót, ám nem tudtam nyugodni. Újra és újra kimentem, remélve, hogy meglátom valahol, de eltűnt T. P. II. Ha bárki tapasztalt ilyen, vagy ehhez hasonló jelenséget ez idő tájt, kérjük jelentkezzen személyesen, telefonon vagy levél útján a szerkesztőségünknél! A nagyterem egy része
