Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-27 / 2. szám
1993. január 27. 11 PAKSI HÍRNÖK Kodály-kómsok I. Nemzetközi Találkozója Galántán A meghívó két nyelven íródott, szűkszavúan szólt arról a háromnapos ünnepségsorozatról, amelyen énekkel, verssel emlékeztek meg Kodály Zoltán születésének 110., halálának 25. évfordulójáról. Kodály Zoltán gyermekkorának hét évét töltötte Galántán, de az itt megélt idő emlékét nagy szeretettel ápolja ma is a város apraja, nagyja. Az itt vendégszereplő tizenkét kórus Magyarország, Románia, Németország és a rendező Szlovákia 9 városából érkezett a Kodálykórusok I. Nemzetközi Találkozójára. A tizennyolc rendező és támogató szervezetből kilenc magyarországi székhelyű, természetesen a munka dandárját a CSEMADOK helyi és járási szervezete, valamint Galánta város önkormányzata vállalta, a mi küldöttségünk - Bor Imre polgármester, Hartmann József és Károly János - meghívóját is ők címezték. Valamit, mielőtt a programról írnék, el kell mondanom: - mint zenésznek, mint magyarnak nehezen fér a fejembe, hogy a világ egyik legismertebb magyarjának kettős évfordulóját itthon ilyen „szépen” el tudták hallgatni. Kodály ma is a legtöbbet játszott zeneszerző a világon, ha valahol szóba kerülünk, Kodály- Bartók, vagy Bartók-Kodály országaként emlegetnek bennünket; idejárnak kis hazánkba - kemény valutáért - „lekopírozni” pedagógiai munkásságának eredményeit; tárt karokkal várják az ő módszerén nevelkedett zenészeket, pedagógusokat határainkon túl. Tudom, túl nagy ember ő ahhoz, hogy ideigóráig is agyon lehessen hallgatni, elég erős a hangja, hogy ne nyomja el ez a határokon belüli és azon át-, vagy becsapó össznépi viszálykodás, acsarkodás; de mégis: van elég film- és hanganyag az archívumokban RÓLA amit be kellett volna mutatni főműsoridőben, ha már ilyen híres... meg magyar... és annak is vallotta magát! Vasárnap délelőtt, ott a galántai városi parkban - metsző hideg szélben - csodálatosan szólt a „Felszállott a páva...” és Szokolay Sándor emelkedett hangú beszéde után, az emlékmű talapzatát elborító koszorúk fölött, négyszáz dalos énekelte lélekmelegítően az „A csitári hegyek alatt...” című népdalt, az ő gyűjtését. „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia.” Ez a kodályi gondolat vált élővé délután az ünnepi karácsonyi hangversenyen, ahol leánykar a leánykarral, vegyeskar a vegyeskarral, kettesével, hármasával énekelt együtt, négy nemzet dalosai egy nyelven: együtt lélegezve, mozdulva, simogató vigyázással, boldog meghatottsággal: Josquint, Marenziót, Frankot Kodályt Kodályt és Kodályt. Majd a színpadra állított hatalmas fenyőfa köré és a zsúfolásig telt nézőtér két oldalára gyülekeztek a kórusok; „KIS KARÁCSONY...” énekelték a két oldalról sorban bevonuló gyerekek, megállva a színpad előtt, a nézők felé fordulva... „PÁSZTOROK, PÁSZTOROK...” már minden kórus énekelt, meghatottam kicsit fátyolosán... „DICSŐSÉG...” egyre több a csillogó szem, a kissé gombócos torok... „MENNYBŐL AZ ANGYAL...” a nézőtéren is egyre többen énekelnek, remegő, elcsukló hangon, könnyes arccal... „CSENDES ÉJ...” már mindenki énekel, vagy ezren, gombócos torokkal, fojtottan, fel-felszakadó indulattal, gyertyafényben, csillagszórósam mosolyogva, sápadt-pirulós arccal, magyarul, szlovákul, németül... énekelnek, összesimulva a dalban..., énekelnek és sírnak... mi is. HaJó Cinegemadár Megtelt január 10-én a művelődési központ klubterme a „Cinegemadár” népzenei bemutató paksi elődöntőjén. Dér Miklósné, a Babits Művelődési Központ munkatársa elmondta a Pakson ilyen műfajú rendezvényen szokatlanul nagyszámú érdeklődőnek és szereplőnek, hogy az idén százhatvanegy szólista és ötven csoport, mintegy ezerkétszáz fő vesz részt a megyében a versenyen; örvendetesnek tartotta, hogy a résztvevők 45 százaléka általános iskolás. A Lányi Péter művésztanár, Gombai József ének-zenei szaktanácsadó, Szabadi Mihály koreográfus alkotta zsűri előtt közel harminc énekes, illetve csoport szerepelt: Nagydorogról a szólisták mellett a Lilla-csoport és a Hat rózsabimbó, a németkéri gyermekkórus és a „Blazsek Frigyes”-kórus, Dunaföldvárról - többek között - özvegy Kiss Sándorné, Szabó Jánosné; Paksról a szólóénekeseken kívül a citerások, a „Kereplő” együttes. Szabadi Mihály: „Általános és középsikolásoknak a „Cinege” előtt is volt évenként népdaléneklési verseny, amit mi szűknek éreztünk. Feloldottuk a merev versenyjelleget, teljesen szabadon lehet jelentkezni. A háromfordulós bemutatósorozat a résztvevők nagy részének legalább két szereplési lehetőséget biztosít, közülük a legjobbakat válogatjuk ki a gálaműsorra. Ez a legnehezebb. A mai létszám előrelépés Pakson és környékén. Számomra megható, hogy a németkéri kórus felvette Blazsek Frici nevét” Lányi Pétert a műsor után kértem rövid értékelésre: „Valamennyi résztvevő nagyon szép színvonalon tevékenykedett. Rengeteg kevésbé elhasznált dallamot hallottunk. Volt palóc csokor, délalföldi, mezőségi, sárközi. Frissül és szélesedik a gyerekek repertoárja.” Mire e sorok megjelennek, a paksi énekesek, a citerazenekar és a Kereplő együttes is túl lesz a szekszárdi középdöntőn, szereplésükről beszámolunk. g. i. Ifjú zenészek találkozója Gubinban 1992. szeptember 30. és október 1. között a gubini állami zeneiskola húsz paksi muzsikust látott vendégül, akikkel baráti kapcsolatban állnak. A találkozót a zene világnapja alkalmából rendezték, amely a világ összes muzsikusának ünnepe. Á vendégeket zeneiskolás családoknál helyezték el. Első nap a lengyel vendéglátók a saját elképzelésük szerint szórakoztatták a gyermekeket. A következő napon, azaz október 1-jén a vendégek találkoztak a város vezetőivel és Cz. Fiedorovicz, a város polgármestere megismertette őket a város történelmével és Gubin fejlesztési terveivel. A magyar zeneiskola igazgatója, Hartmann úr a paksi zeneiskolát ábrázoló emléktárgyat ajándékozott a polgármester úrnak. 17.00: A gubini zeneiskola hangversenytermében ünnepi koncertet tartottak, amely tíz paksi, nyolc gubini és 1 gubeni növendék vett részt. A hallgatók többnyire a résztvevők szülei, hozzátartozói voltak; megjelentek a város érdemes emberei is. A látogatás nagy bankettel végződött, a nyelvi nehézségek nem rontottak a kedélyeken. Mindenki jól érezte magát. Óriási segítséget nyújtottak a szervezésben a szülői bizottság képviselői. A költségek jelentős részét a város fedezte. Fordította: PERÉMI ERZSÉBET
