Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-08-11 / 16. szám
1993. augusztus 11. 5 PAKSI HÍRNÖK Pakson is átvezet a magyar bor útja Borkóstolók, zsíroskenyér-partik A Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége tavaly október 29- én megtartott elnökségi ülésén hagyták jóvá a „magyar bor útja”koncepciót. A szövetség felkérésére a Proprimo’s Kft. útvonaltérképet készített, melyet propagandaeszközként kíván felhasználni. A kft szándéka: a termék (a magyar bor) és a kereslet találkozásának megszervezése. A magyar bor útján elhelyezkedő települések programkínálatáról kiadvány jelenik majd meg, melyet a külföldi borászati szakmai szövetségek segítségével a nemzetközi turisztikai piacon is népszerűsítenek. Feil József, a polgármesteri hivatal főtanácsosa három paksi szőlőtermelő programajánlatát továbbította: a Dunamenti Szövetkezet hidegvölgyi szőlészetének borpincéje és „kiskastélya” reprezentatív lehetőséget biztosít a szőlőtermelés - borkóstolóval egybekötött - bemutatására. Előzetes bejelentés alapján sertés-, szarvasmarha-, borjú-, birka-és bárányhúsból, valamint halból az igényeknek megfelelő ételeket is rendelhetnek az érdeklődők 26-28 fős csoportok részére. A szőlőfeldolgozóban 50-60 vendég részére a szövetkezet minőségi boraiból borkóstoló és „zsíroskenyér-parti” rendezését is vállalják a vendéglátók. Kiss Miklós, a Dunától ötven méternyire lévő vendéglőjében, a nemrég megnyílt Kiss Nádasban hideg, meleg ételekkel, saját termésű minőségi boraival várja a betérőket, egyszerre negyven-ötven főt. Löszfal alatti pincéjében borkóstolásra is lesz lehetőség, közben a szőlészeti és a borászati eszközöket is megnézhetik az érdeklődők. Bach János szőlőjét a Széchenyi téri présházban (melyben szintén megtalálhatók a kisüzemi szőlőfeldolgozás gépei és eszközei) dolgozza fel, és ugyanott, lyukpincéjében tartja. Itt — előzetes bejelentés alapján - negyven-ötven vendég részére tud borkóstolót és zsíroskenyér-partit rendezni, természetesen saját arany- és ezüstérmes vörös- és fehérborainak felvonultatásával. gutái Erről jut eszembe Faluházat avattak Komlódon 1798. április 2-án Vitéz Imre, a pécsi kerületbeli tudományok és iskolák királyi főkormányzója, közölte a megye tanfelügyelőjével az alábbi észrevételeit: „A megyénkben többek között Komlódon és Pálfán nem taníttatika magyar nyelv. Az alkalmatlan emberek a rossz tanítással a szegény föld népének magyarjait, nagy drágán ne vesztegessék és a magyar nyelvnek gyarapodására út nyitódjék Kérem a tekintetes Vármegyét, méltóztasson a tehetősebb német ajkú helységekbe magyar oskolát és tanult mestereket állítani.. A vármegye északi szélén járva külföldön gondoltam lenni magamatf?!), holott a nemzeti oskolákba bevett tanítási mód ezekre nézve is nemcsak hasznos, hanem szükséges is. Mi lehet nagyobb mételye az emberiségnek, mint a rossz tanítók, pedig azok az együgyű falusi mesterek, akik tanítani nemcsak nem tanultak, hanem azt amit tanítani kellene maguk sem tudják Hasztalan kínozzák ők azt a nyomorult gyermeket, aki nem tudja és nem látja, hogy nem ő benne, hanem tanítójában van a hiba. ők nem tudják előadni a szükséges dolgokat, amint azt az erőtlen gyermeki elme felfoghatná. ” A korkép ecseteléséből rákövetkeztethetünk számos oly körülményre, mely ma is felütötte fejét. Nade: e levél alapján semmiképp sem törhetünk pálcát a kömlődiek felett. Köztudott ma már, hogy Kömlődöt II. József császár, a „kalapos király”, határozott németesítési szándékkal telepítette be 1780-1790 között, tehát maga a község mit sem tehetett arról, hogy csak németül taníthattak az iskolájukban. Ámde egy évszázad alatt mégiscsak megvalósult a főkormányzó óhaja, nem magyarosítás, hanem számos kiváló pedagógus révén, akik e népcsoport nemzetünkbe való beillesztésén önzetlenül fáradoztak Ékes bizonyítéka ennek a szintén a közelmúltban felavatott hősi emlékmű. Bár közigazgatási önállóságukat elvesztették és Paks város peremére szorultak rna is példamutatóan munkálkodnak önálló kultúrájuk felemelkedésén. Kömlődnek nemcsak a helytörténeti múltja, hanem jelene is példamutatás Paks számára is. A minap faluházat avattak akkor, amikor az őket magába kebelező városban a kultúrház, nem éppen a profiljába vágó tevékenységekkel igyekszik fönntartani magát. A kömlődiek eklatáns példát mutatnak arra: nem kizárólag a nyelv határozza meg a nemzettudatot, hanem legalább oly súlyosan nyom a latba’ az érzelem és a tettrekészség is, mely valóban szülőföldjéhez köti egy-egy település népét. « Ha 200 év után, látva a jelen fejlődését, visszatekintek a közölt főkormányzói aggodalomra, a hősi emlékmű és faluház felavatása jut eszembe, mint az ő óhajának beteljesülését konkrétan bizonyító valóság. Ha összefüggésekben elemezzük a történelmi eseményeket, a látszólagos negatívumok is előbb-utóbb pozitívumokká válnak, erre ad nekünk Kömlőd példát. PAXY
