Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-07-28 / 15. szám

1993. július 28. 7 PAKSI HÍRNÖK ÍRÁSJEL Dr. Tormáné Dr. Riba Ibolya Érdekes személyiség, néhányan talán kissé különcnek tartják. Legfon­tosabbnak életében a szellemiséget tartja. Az ügy mindig fontosabb, mint önmaga. Gondolkodása analitikus, szereti a gondolatokat apránként fel­építeni, összerakosgatni. Dinamikus ember, aki mindent ambícióval, vállalkozókedwel, aktivi­tással végez. Nehezen viseli el a lassú embereket, ebből konfliktusai is adódhatnak. Ha látásával nem elégedett, forduljon szakorvoshoz! FAZEKASNÉ VISNYEI IRMA Hogy érzi magát Pálján? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el Pálfán 1993. június 14-20-a között Kíváncsian kérdezték az embe­rek az első napokban: Kik ezek az emberek a faluban? Mit akarnak? A kérdésekre a választ maguk a felmérők adták. Szívélyesen elbeszélgettek min­denkivel, aki hajlandó volt rá. „Milyen kedvesek” - hallottam a megjegyzést az öregektől. Még azt is megkérdezték „Hogy tetszik len­ni?” Idős, magányos embereknek jólesik ma az ilyen kérdés, a jó szó. Elbeszélgetni nem ér rá mindenki. Kitárták a lelkűket, elmesélték él­ményeiket sérelmeiket bánatukat és közben észre sem vették, hogy azok az emberek dolgoznak és egy szocio-pszichológiai felmérés fo­lyik a faluban. Összkép tárult elénk a falu életé­ből, ami ugyan nem új, de ilyen for­mában nem fogalmazódottmeg, és soha senki nem tárta elénk ilyen hűen a valós helyzetet Döbbenten néztünk vasárnap a művelődési házban, amikor a 25 ember, mintegy mozivászon, kivetí­tette elénk a művelődési élet népi hagyományok, egészségügy, szo­ciálpolitika, gazdasági élet hitélet és kisebbségi kérdések egy-egy mozzanatát Ezek tények, a jó is, meg a rossz is. Ez beletartozik Pálfa életébe. Most rajtunk múlik: Merre? Ho­gyan tovább? Mit lehetne tenni? Mi az oka? Fogalmazódott meg sok­sok kérdés. Ha elkészül az írásos tájékoztató, bizonyára nagy segítségére lesz az önkormányzatnak, a képviselő-testü­letnek, ha tagjai időnként beleolvas­nak és elgondolkodnak polgáraik egy-egy kérdésén, óhaján és azt meg­próbálják hasznosítani, orvosolni. A pálfai önkormányzat nevében köszönjük a Szekszárd Mentái Hi­giénés Egyesületnek, valamint a Ba­bits Mihály művelődési háznak az együttműködést Szívesen voltunk partnerek. TÓTH TERÉZIA Építkezők figyelem! Beremendi cement 635 Ft/q áfával, házhoz szállítva (min. 20 q-ig). Kovács József, Solt, tel.: 658. Paksiak lengyel képző­­művészeti táborban Útközben Június 20-án haj­nalban hat paksi kép­zőművész - sofőrrel és tolmáccsal együtt nyolcfős delegáció - indult útnak a lengyel­­országi Gubin felé. A helyi művelődési ház meghívása egy nem­zetközi képzőművé­szeti táborba invitálta a paksiakat A rendez­vény nemzetközi jelle­gét a gubeni - a ketté­szelt város németor- Klaus Bramburger egyik műve szági részében élő - a gubini és a paksi festők adták. A nyárból az őszbe mentünk, Pozsony után már felhős volt az ég, a nap csak ritkán bújt elő. Prága előtt az autópályán egy felhőbe autóztunk. (A táborozás ideje alatt is többnyire hűvös, borongós időnk volt Éjsza­kánként különösen lehűlt a levegő, a bungalók ablakai az utolsó reggele­ken be is párásodtak.) A vasárnapi forgalomban hamar elértük a német-lengyel határt, már 17 órakor megérkeztünk Kosarzynba. A falu, üdülőteleppel együtt egy tó mellett fekszik, egy fenyőerdő közepén, 15 km-re Gubintól. Mi előszezonban jártunk ott, hiszen az iskolaév még nem ért véget így zavartalanul alkothattak a táborlakók. Nyugalmukat az időnként fel-fel­­bukkanó hattyúk és néhány reménykedő horgász zavarta csak meg. Az előzetesen megadott program szerint minden délelőttöt rajzolással, illetve festéssel töltötték a meghívottak. Kellékekről a tábor szervezője, az igen agilis Dorota gondoskodott A megérkezésünket követő napon ismerkedési estet tartottunk, ahol megkóstolhattuk a valódi lengyel sörkülönlegességeket és üdítőitalokat Hangulatunkat az aznap délutáni kis incidens zavarta csak. Sofőrünk ugyanis városnézés közben elveszítette a jogosítványát, forgalmi engedé­lyét és a pénztárcáját Emiatt aztán a táborozás egy hete alatt beszéltünk német rendőrrel, jár­tunk lengyel rendőrségen és a gubeni Városházán. Gubin polgármestere, Czeslaw Fiedorowicz pedig igazoló levéllel igyekezett segíteni rajtunk. A papírok és a pénz nem kerültek elő. Fillér Jánosnak azonban ez mégsem szegte - legalábbis látszólag - kedvét, ő is ecsetet ragadott Műve, melyhez én is asszisztáltam, bekerült a kiállított festmények közé. Az utolsó napon ugyanis kiállítást rendeztek az elkészült és a művelődé­si ház számára felajánlott festményekből. Czeslaw Fiedorowicz polgár­­mester úr is megtekintette a „tárlatot”, majd elbúcsúzott tőlünk. Látogatása után, tábortűz mellett mi is búcsút vettünk újsütetű bará­tainktól. Különösen megkedveltük lengyel lakótársunkat, Jant, az amatőr festőművészt Sokszor ült le közénk Klaus Bramburger, a gubeni csoport összetartója, aki nemcsak galériájába vitt el bennünket hanem aktívan közreműködött az eltűnt tárgyak felkutatásában is. Sok élménnyel, jó hangulatban indultunk haza és szerencsésen meg is érkeztünk. PESTHY MÁRIA

Next

/
Thumbnails
Contents