Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-07-14 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1993. július 14. „A gyerekek öröme a legfontosabb” Gyermekszínjátszók fesztiválja Pakson A tanév utolsó hétvégéjén harsány gyerekzsivajtól, nótázástól és kacagástól vált hangossá a Városi Művelődési Központ és környéke. A hangulat tehát tökéletesen illusztrálta a már régóta várt szünidő kezdetének felhőtlen boldogságát Ám ez esetben másról is, pontosabban: többről volt szó. Ezekben a napokban -június 11-12-13-án zajlott itt a II. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó. A rendezvény nemcsak a bemutató előadásokat és szakmai beszélgetéseket foglalta magába, hanem lehetőséget nyújtott a szinte karneváli hangulatú ismerkedésre, közös szórakozásra is. A találkozón 21 csoport vett részt, melyek szerte az országból érkeztek. Előadásaikat neves szakemberekből, illetve helybéli gyerekekből álló zsűri elemezte, értékelte Debreczeni Tibort, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökét az új keletű fesztivál előzményeiről „gyökereiről" kérdeztem.- Kérem, meséljen arról hogy milyen múltra tekint vissza a magyar gyermekszínjátszás, s milyen hagyományai vannak az ehhez hasonló találkozóknak?- Hogy mióta létezik gyermekszínjátszás? Amióta műkedvelő felnőttek léteznek A múlt században, az elsősorban szülőknek bemutatott előadások lassan nagyobb nyilvánosság - pl. a szomszédos falu közönsége elé léptek A két világháború közt majd minden párt rendelkezett saját színjátszókörrel. No és persze ott volt a híres Lakner bácsi - Lakner Artúr - aki ügyes ember lévén, pénzt is csinálta gyermekszínjátszásból. A múlt rendszer hatalma aztán saját képére formálta és saját érdekei szolgálatába állította az ügyet Az úttörőszövetség felügyelete alatt működő gyermekszínjátszás szigorú műfaji és tartalmi megkötésekkel dolgozott A nagyobb mesejátékok például nem voltak kívánatosak mert azt „színházasdi”-nak minősítették és így tovább. Jóformán maradtak a szokásos ünnepi műsorok, amelyeket ön is jól ismerhet még a gyerekkorából. Változás akkor következett be, amikor Trencsényi László került az úttörőelnökséghez. Ekkor oldódtak a kötöttségek s a gyermekszínjátszók kétévente Pécsett találkoztak Ezek felett a rendezvények felett már jómagam is bábáskodtam. A rendszerváltás előtti években már nem akadt gazdája ennek az ügynek s nem volt rá pénz sem. Most próbáljuk újraéleszteni ezt a hagyományt, de szeretnénk ha a jellege, a hangulata más lenne, mint azelőtt A korábbiakban ugyanis - sajnálatos módon - a túlzott versenycentrikusság, valamint a pedagógusok presztízsharca jelentette a találkozók lényegét Nézze, nálunk igen rossz beidegződések uralkodnak amelyeken nem könnyű változtatni. Pedig a gyerekek öröme a legfontosabb, és nem az a presztízs, amit a pedagógus szerez, s ami esetleg megvastagíthatja a borítékot a pedagógusnapon. A közös játék a közös alkotás öröme rendkívüli pedagógiai eszköz. Nagyszerű nevelő, személyiségfejlesztő hatását még sokan nem ismerték fel igazán. S ami a legnagyszerűbb: az alkotás, a művészet élményének őrömében ilyenkor a szereplőkkel együtt több száz gyerek megmerítkezik A feladat természetesen továbbra is a pedagógusoké marad; véleményem szerint a drámapedagógiának ott lenne a helye a tanító-, illetve tanárképző főiskolám Az iménti gondolatok jutottak eszembe, amikor az előcsarnokban a kackiás bajszú Bruckner Szigfridet láttam önfeledten hancúrozni, és Balu, a medve rohant el mellettem egy élesre töltött vízipisztollyal. A gyerekek számára annyira természetes volt a játék hogy még jóval az előadás után sem siettek megszabadulni álarcaiktól, sőt, büszkén viselték kifestett arcukat S ami számomra legjobban bizonyította a gyermekszínjátszók közös élményeinek örömének valódi voltát: láttam, amint az ostffyasszonyfaiak csoportja az egyik szünetben csak úgy, a maguk kedvtelésére, rögtönzött dalra fakadt és táncra perdült odakinn a téren. Nem nézte őket közönség, a saját szórakoztatásukra mulattak - szívből... A találkozó után Heffner Erikával, a fesztivál szervezőjével beszélgettem.- Honnan jött az ötlet hogy Paks rendezze a gyermekszínjátszók országos randevúját?- Tavaly mi rendeztük a regionális döntőt amelyen négy megye (Baranya, Tolna, Fejér és Somogy) legjobb színjátszói közt dőlt el, hogy ki juttovább az országosra. Annyira jól sikerült hogy a zsűri tagjai - országosan elismert szakemberek - azt javasolták hogy idén mindenképpen mi csináljuk az országos találkozót Ehhez hozzájárult az is, hogy Bor Imre polgármester boldogan fogadta a felkérést mert szeretné, ha ez egy állandó dologgá válna, és a város elnyerné az örökös rendezési jogot D. Szabó Mária, a VMK igazgatónője szintén támogatta az ötletet Nos, hát ilyen összefogással sikerültm egvalósítani ezt a rendezvényt Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy jelenleg nincs az országban, aki vállalna egy ilyen nagyszabású találkozót Tavaly Tiszasason bonyolították le az L Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozót sajnos még igen kezdetleges szervezés mellett Például tévedésből külföldi csoportokat is odairányítottak s így akkora lett a tömeg, hogy egyszerűen képtelenség volt normális keretek közt maradni.- Ezek után jogos is a kérdés: itt nehéz feladatot jelentett a fesztivál megszervezése?- Abból a szempontból volt nehéz, hogy nem koordinálták a regionális döntőket Egy héttel az országos előtt még nem tudtam, hányán leszünk itt; hány főre rendeljek szállást, étkezést Másrészt a pályázati pénzek elbírálása még nem történt meg, s így vállalnia kellett az önkormányzatnak hogy állja a számlát, ha én erre történetesen egy fillért sem kapok- Amennyiben sikerült elnyerni a rendezési jogot - véleményed szerint - a város, a művelődési központ rendelkezik a megvalósításhoz szükséges optimális feltételekkel?- Ha ezt rendszeressé akarjuk tenni, akkor lesznek még bizonyos beruházási igényeink amit már be is jelentettünk az önkormányzatnak Ha ezt a támogatást elnyerjük, akkor mindenképpen technikai fejlesztésre, felszerelésekre fordítjuk A színpadi technikát feltétlenül bővíteni kell, hiszen egyre több csoport jön olyan magas szintű technikai igénnyel, amit jelen pillanatban még nem tudunk kielégíteni. Azontúl félő, hogy gond lehet az étkeztetéssel, ha a Munkás étterem magánkézbe kerül; nem tudom, hol tudnék ennyi főt máshol étkeztetni, lesz-e erre alkalmas hely.- Ha a város megkapja a találkozók örökös jogát gondolom ezek a problémák áthidalhatók lesznek?- Természetesen. Akkor meg kell csinálni, minden megoldható valahogy.- Egyébként hányán vettek részt ezen a rendezvényen?- 479 fő a csoportkísérőkkel együtt- Furcsálltám, hogy paksi csoport nem indult..- Tolna megyei sem volt Pakson most kezdünk - a IV-es Számú Általános Iskola diákjaival próbálunk előadni egy színdarabot Igaz, ennek már voltak előzményei, de sajnos több - rajtunk kívül álló - dolog miatt az előadás még nem készült el.- Mindenesetre, jó lenne, ha a következő országos találkozón - főként ha újra itt kerül rá sor - már paksi csoport is szerepelhetne!- Mindenképpen. De az iskolákban nem igazán vannak színjátszókörök. Legalábbis nem rendszeresen működnek, csak egy-egy alkalmi előadás, ünnepség erejéig. Az én egykori csoportom tagjai már felnőttek a diákszínjátszó korosztályba. Persze, amint itt láttam, ez nem volt probléma, mert játszottak gimnazisták is. Én tartottam magam a kiíráshoz és nem mertem velük indulni.
