Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-27 / 2. szám
1993. január 27. 7 PAKSI HÍRNÖK nyerik a pályázatot (történt is ilyen), akkor természetesen az ő sorsuk és jövőjük lezárt Ezt lelkiismereti kérdésnek tartottam. Minden volt vezetővel sikerült megállapodnom, hogy mi legyen a feladata. Mi senkit nem akarunk elküldeni, senkit nem akarunk elűzni. Ez olyan nagy cég... ezek tapasztalt szakembereit Találunk feladatot a részükre. Méltó feladatot Azt hiszem, hogy egyetlen orvosság (mert emberileg ez nagyon nehéz időszak), ha értelmes munkát tudunk adni és alkotó munkát tudnak végezni. Berkes Sándor turbina-főgépész: Rendkívül nagy várakozással tekintettünk ez elé a változás elé és nagyon-nagyon figyelemmel kísértük a vezetői változásokat Kifogásoltuk egymás között a vezetőknek a személyét és összetételét; klikkek alakultak ki a vezetők között Ők nagyon erősek voltak és ma is nagyon erősek Az történt hogy valamit nem láttunk be mi sem és nem látták azok sem, akik az Ernő bácsit idehívták Ő rendkívül becsületes, egyenes egyéniség, báránytermészet És be lett téve a farkasok közé. Ernő bácsi nem tudta a természetét megváltoztatni, nem tudott farkassá válni és úgy néz ki, hogy fölfalják Dr. Petz Ernő: Én most az új vezetőknek maximális bizalmat szavazok és azt kérem tőlük, hogy ezt a bizalmat ne tegyék kockára holmi személyi vagy csoportérdekek miatt További részlet Lórik Péter leveléből: Az elmúlt napokban lehetőségem volt áttanulmányozni a Nukleáris Biztonsági Felügyelet azon levelét, amelyet dr. Halzl Józsefnek, a Magyar Villamosművek Részvénytársaság vezérigazgatójának írtak a Paksi Atomerőmű Rt ügyében. A NBF ebben a levélben feltárja azokat a súlyos mulasztásokat, amelyeket a paksi atomerőmű középvezetői az utóbbi két-három évben okoztak Bakács István fejlesztési igazgató, Magyar Villamosművek Rt Azt hiszem őszintén kell beszélni arról, hogy miről van szó. Az erőmű elért bizonyos életkort, bizonyos hatósági engedélyeket meg kell újítani. Ez a hatóság munkáját jelentősen megnöveli: Egyedi engedélyek minden leállításnál, szerkezeti vizsgálatokat kell elvégezni berendezéseken. Úgy érezte a hatóság (nem alaptalanul), hogy az együttműködés a társaságnál romlik Tehát a fegyelem olyan szempontból, hogy ezeket az engedélyeket mikor terjesztik elő, hibátlanok-e az engedélykérelmi dokumentumok Ráadásul a hatóság partner, hiszen a mindennapos állásidő rengeteg pénzkiesést jelent az atomerőműnél, tehát a hatósági vizsgálatok elhúzódása a társaságnak (azt is mondanám, az országnak is) kárt okoz. Úgy tapasztalta a hatóság, hogy az utóbbi időben ez a munkafegyelem lazult, nagyon sok engedélykérelmet későn nyújtanak be és több engedélykérelmet talált, amelyben technikai, kitöltési hibák vannak amelyek munkájában zavart okoztak Nyilvánvaló, hogy ennek két oka lehetett: oka egyszer a munkák hirtelen megnövekedése. Másrészt pedig az is biztos, hogy egy olyan stádiumban, amikor ilyen átalakításról, személyi változásokról van szó egy vállalatnál; ráadásul olyan személyi változásokról, amik az emberek között már nagyon hosszú idő óta (hozzáteszem: túl hosszú idő óta) érlelődtek Ez okozhat a munkafegyelemben olyan lazulásokat, amiket a hatóság érzékel. Ez a levél részbeni figyelemfelhívást tartalmazott; hogy próbáljuk ezt (ami célunkkal is egyezik) úgy levezényelni, hogy ne okozzon ilyen jellegű gondokat Péter a levelében úgy aposztrofálta, hogy kvázi a biztonság veszélyben van, legalábbis súlyos mulasztások történtek és ezekért a mulasztásokért a régi vezetők felelősek; és sürgős intézkedéseket kell éppen azért tenni a régi vezetők leváltására. Kicsit ez Péter levelének az utalása, azért mondom, éppen nem tartalmaz ilyen gondolatokat az eredeti anyag. Riporter: Ez tisztázható lett volna Bakács István: Tisztázható, nyilvánvalóan. Utólag sajnos ezt eldönteni nem lehet, hogy Péter látta-e valóban a levelet vagy csak pletykákat hallott, hogy van ilyen levél, hogy az NBF aggódik. Ilyen célra nyilvánvalóan lehet értelmezni. Riporter: Tehát tekinthető félreértésnek.. Bakács Péter: Igen. Riporter: A munkástanács, mint testület elégedett az eddigi változásokkal? Molnár Sándor gépész: Hát nem egészen elégedett A javaslatainkat továbbra is továbbítani fogjuk a vezérigazgatóságnak, az igazgatói tanácsnak. Összes véleményünket és javaslatunkat állandóan naprakészen továbbítani fogjuk a vezetőségnek. Riporter: Az jó, hogy önök továbbítják de mi lesz? Meghallgatásra talál? Molnár Sándor: Hát ez már talán az igazgatósági tanács kérdésköre. Riporter: De hát önöknek kell arról tudni, hogy mi lesz ezeknek a javaslatoknak véleményeknek a sorsa. Molnár Sándor: A megfelelő törvényes kapcsolattartási rend szerint mi mindig átnyújtjuk, a vállalat pedig mindig valamilyen formában reagál rá. Ha nem vagyunk megelégedve a válasszal, akkor újból felvetjük a problémát, addig próbáljuk hajtani a problémákat míg meg nem oldódnak Magyarul: (durva, nagyon durva hasonlattal) amíg meg nem unnak bennünket Riporter: Úgy látom, ez az, amiből Lőrik Péternek elege volt Jól gondolom? Molnár Sándor: Meglehet Péter nagyon gyors változást szeretett volna és nagyon radikális változást de az élet diktál egy lehetőséget Nem lehet kisöpömi mindent és teljesen új lappal indulni, mert sajnos, ezt adja az élet Zsámboki Tibor: Ő mindent megtett azért hogy legyen igazi érdekvédelem a dolgozók részére. Már régebben mondtam Péternek: „Én úgy látom: Magyarországon olyan állapotok vannak hogy el kell telni 40-50 évnek ahhoz, egy-két emberöltőnek át kell mennünk azon, amin körösztül ment Nyugat-Európa a háború után, mire ott is kiharcolták az igazi érdekvédelmet Magyarországon nincs érdekvédelem. Ez egy nagy humbug, egy nagy szédítés. Én csak mutatványnak tartom az egészet Beszélgetés az üzemi ifjúsági klubban: Vargáné Imre Anna labor, csoportvezető: Dehát Péternek nem volt széke! A legnagyobb gondja az volt hogy nincs mögötte szervezet egyedül van, a barátai vannak mellette, a barátai leginkább féltik Az elveivel nagyrészt egyetértenek, de nem minden pontjával. Oláh János, technikus: Gondolj bele! Megteremtette az ifjúsági klubot Megcsinálta az alapokat megcsinálta a munkástanácsot., és el kellett mennie. Gondolkodj el, vajon miért? Vargáné Imre Anna: Azért, mert mindig személyekben gondolkodott Ő mindig azt mondta, hogy XY jó ember, amit ő mond, az helytálló, a magánélete is rendezett olyan ember, akit ő el tud képzelni. Csak éppen azt nem vette észre, hogy az az ember, az egy ember. És addig, amíg nem hoz létre olyan általános szabályokat amikkel saját magát is kordában tarthatja, addig nem megfelelő senki arra a posztra. Itt kezdődik a demokrácia, hogy meg kell teremteni annak a lehetőségét: ha már én nem vagyok a tudatában annak hogy amit most döntöttem az helyes, akkor legyen egy olyan, amelyik azt mondja: állj, itt elég! Elég, mert te már nem úgy gondolkozót ahogyan vállaltad előtte. Oláh János: Látod, most kimondtad, hogy miért maradt egyedül. Mert személyekben gondolkodott És ő, mint Lőrik Péter jó személy volt Vargáné Imre Anna: így van, maximálisan. Oláh János: De nem volt hatalma. Vargáné Imre Anna: Maximálisan. Oláh János: A másik, akit támadott, személy volt de volt hatalma. És hatalom nélkül... Vargáné Imre Anna: Azt mondta, hogy nincs más lehetősége. Ő minden utat megjárt, más lehetősége nincs. Ő nem akart meghalni. Élni akart Egyáltalán nem akarta, hogy ez legyen a vége. ♦ ❖ + <•♦ Berkes Sándor: Tudta mindenki: ha Péter nem hagyja abba, akkor az életével játszik. Riporter: Tudja, számomra ebben a történetben az egyik legmegfoghatatlanabb, hogy itt jártak el mellette, majd’ két hétig, amíg őezta demonstrációt folytatta és alig akadt valaki, aki egyáltalán megszólította volna. Zsámboki Tibor: Szerintem ez az, ami a legtökéletesebben bizonyítja: az emberek most jobban félnek az atomerőműben, mint azelőtt, az elmúlt átkos Kádár-rendszerben, mert az embernek félelmei vannak akkor, ha látják, hogy egy ilyen emberrel leáll beszélni, mert félnek attól, hogy annak következménye lesz. Kapocs György, műszakvezető ügyeletes mérnök: Mindenkinek - aki a vállalatnál dolgozik, akár beosztottról van szó, akár vezetőről - kell, hogy legyen bizonyos fokú szégyenérzete, mert úgy gondolom: az emberek túl sokat foglalkoznak csupán önmagukkal és túlságosan is félnek sokszor olyasmitói, amitől nem kellene félniük Ennél a vállalatnál hosszú évek alatt, mikor elhitették az emberekkel, hogy ez részben katonai üzem, kialakult egyfajta félelem, ami túlzott volt, meggyőződésem szerint a véleménynyilvánítás szabadsága... stb. tekintetében. Voltak rossz példák, kétségtelen, a korábbi időszakban elsősorban, amikor valaki a véleményét kinyilvánította és emiatt egzisztenciájára nézve kára volt, de hát ezt bele kell kalkulálni. Természetesen minden ember nem hős, ezt értem, de talán jobban le kellett volna mondani az egyes embernek a „biztos anyagi bázisáról, amit ez a vállalat biztosít, hiszen a környéken messze nem tudja ezeket a jövedelmeket egyetlen vállalat kisszövetkezet vagy akármilyen szervezeti forma biztosítani. ♦ ❖ + Riporter: Most, hogy nincs és nem lesz... Férfi az ifjúsági klubból: Ezt ne is említse, ez borzasztó. Nem tudom például megkérdezni senkitől, akit barátomnak tartok, hogy mi a rasszizmus. (Mert meg tudtam tőle kérdezni.) Mi az, hogy antiszemitizmus? Mert én azt sem tudtam, de ő olyan értelmesen el tudta magyarázni... és nem mondta azt: „Ez a bunkó, már többet nem állok vele szóba.” A napi témákat is mind megbeszélte vele az ember. Nekem borzasztó nagy űrt jelent, hogy Péter nincs. Zsámboki Tibor: Most döbbenünk rá arra, hogy mit is jelentett ő nekünk és mit fog jelenteni az ő hiánya. Most kezdünk csak ráébredni és eszmélni. Én a temetés napjáig, sőt még ma sem tudom magamat helyretenni, egyszerűen nem tudok napirendre térni a dolgok felett, hogy ez bekövetkezett és egyszerűen le vagyunk bénulva. Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. A műsor szövegét Kóthy Judit hozzájárulásával közöljük. Videokazettáról lejegyezte: GUTÁI ISTVÁN
