Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-27 / 2. szám

1993. január 27. 5 PAKSI HÍRNÖK Dr. Vábró László © Úgy gondolom, hogy Paks életében az 1992-es év nyugodt, békés időszak volt. A rendelkezé­sünkre álló lehetőségeket (elsősor­ban anyagiakra gondolok) jól ki­használtuk. Ha az 1993-as eszten­dő is hasonló lesz, akkor elégedett leszek. Én elsősorban környezet­­védelmi szempontból figyelem a várost és környékét. A környezet­­védelmi bizottság sikereként érté­kelem azt, hogy 1992-ben megkez­dődött városunk levegőszennye­zettségének felmérése. A munkát a T olna Megyei ÁNTSZ végzi. Las­san befejeződik a szennyvíztelep bővítése, az új szeméttelep építése, bővül a csatornahálózat. Befeje­ződtek a KKFT megvalósíthatósá­gi terveinek tárgyalásai, védetté nyilvánították a Duna-parti korzót Az elkövetkező évben (években) még nagyobb gondot kell majd fordítanunk az épített környezetre. © Mivel testületben dolgozom, nehéz személyes eredményről be­szélni, a döntések ugyanis kollekti­vek. A döntéseket tudomásul kell venni, legfeljebb nem értek velük egyet Inkábba gondokról szólnék. Számomra nincs legnagyobb és legkisebb gond. A hozzám fordu­lók úgy érzik, hogy az ő problémá­juk a legnagyobb, a legfontosabb. Gyakran keresnek meg válasz­tóim mint képviselőt és mint kör­nyezetvédelmi bizottsági elnököt. A polgármesteri hivatal is kikéri véleményünket egyes kérdések­ben. Számomra ugyanolyan fontos dolog az, hogy egy megépülő tra­fóház a Vak Bottyán utca sarkán a lakóháztól hány méterre és hova kerül, mint az, hogy a lakótelepen miért építettek betonozott bejárati utat az egyik parkon keresztül. Fontosabb kérdések eldöntésé­nél a bizottsági véleményeket fi­gyelembe veszik. ® 1991-ben konkrét célkitűzé­sem nem volt választóimnak be­csületes, tisztességes munkát ígér­tem. Most is és ezután is ehhez tar­tom magam. Az a véleményem, hogy csak így szabad dolgozni, cé­lokat kitűzni és azokat megvalósí­tani. © Az 1993-as év szűkösebbnek ígérkezik az előző esztendőnél. Tö­rekednünk kell arra, hogy a meg­kezdett beruházásokat befejezzük és csak olyan új „vállalkozásokba” fogjunk, amelyekre megvan a fe­dezet. A város életében fontos lesz új munkahelyek kialakítása. Szeretném, ha a paksi Duna­­part rendezésére, hasznosítására terv készülne. Szűkebb környezetemben vá­rom, hogy az Április 4. utca teljes egészében szilárd burkolatot kap­jon. * * * Előfizetőink közül tizenötnek a véleményére voltunk kíváncsiak. Ketten válaszoltak: Horváth János © Nem tudunk szemüveget cse­rélni. Nem tudjuk reálisan látni a mindennapjainkat Nagyon meg­tanultunk az elmúlt 45 év alatt nem gondolkodni. Élvezni az „ál­lam bácsi” jóságát. „Visszakíván­juk” a Kádár-rendszert, nem látjuk reálisan, hogy 1956 után, amikor másodszor „szabadultunk fel”, Ká­dár olyan jó volt a sztrájktörőkhöz, hogy dupla órabért adott annak, aki fölvette a munkát. Ezt is nyög­jük ma. Én 1952-ben sztahanovista let­tem a Minőségi Cipőgyárban negyvenöt filléres részmunkabé­ren. Kaptam egy oklevelet, mellé 200 forintot majd normarendezés miatt 2-300 forinttal kevesebb lett a fizetésem. ’91-92-ben munkavál­lalót kerestem. A tizenkét jelentke­zőből nyolc személy élvezi a mun­kanélküli segélyt 8000-15 000 fo­rintig. Egy személy már másod­szor lett munkanélküli. Mindkét al­kalommal eljött tájékozódni, tehát kétszer is elrabolta az időmet de egyszer sem mondta: holnap jö­vök dolgozni! Azt megtudtam, hogy három szakmája van, de na­gyon valószínű, egyiket se érti, nem is szereti. Én úgy látom, nemcsak a „susz­terlegények” nem akarnak dol­gozni. © 1954. óta vagyok önálló, az­óta gond a munkaerő. Nemrég be­széltem egy velem egyidős kisipa­rossal, aki elmondta, hogy 33 tanu­lója volt. Nekem összesen egy fő szellemi és testi fogyatékos fiú, aki­vel 6 hónapig kínlódtunk, majd a szülők javaslatára fölbontottuk a szerződést. A legnagyobb eredmény: ’92- ben nem lett kisebb a vagyonom, nem okoz gondot a bevallása. © A ’93-as esztendőre nincse­nek elképzeléseim. Székhelyhidi Géza, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége megyei elnöke © Az 1992. év a stagnálás éve volt. A nehéz örökséget, melyet a kormány elvállalt, kellő források hiányában nem volt képes oly mér­tékben javítani, hogy ez erőteljes gazdasági javulást hozott volna. Ki­véve a megfogható bérből élők jöve­delemadóját, minden egyéb jövede­lemszerzés esetében az „adóelhall­gatás” követte és így csak fokozó­dott a költségvetési hiány. Az ún. „szocializmus" éveiben állan­dóan veszteséges vállalatok csak fo­kozták az állam kizsigerelését A vesz­teséges vállalatok privatizációja vagy nem valósult meg, vagy olyan olcsón dobták oda a tőkében bizonytalan vál­lalkozásoknak hogy ez a privatizáció­ból származó és várt bevételt óriási mértékben csökkentette, ugyanak­kor a gazdaságtalan és veszteséges termelés tovább fokozódott Bármily sokat is ülésezett a parla­ment, a nagyon gyors és fontos törvé­nyek legnagyobb részben nem való­sultak meg. Ennek oka a legnagyobb mértékben az ellenzék időhúzó és hát­ráltató magatartása. Véleményem szerint az ellenzéknek nem az a fon­tos, hogy az ország talpraálljon, ha­nem, hogy politikai érdekből akadá­lyozza a kormány törekvéseit Átfogó programja egyik ellenzéki pártnak sincs, csupán az ellenjavaslatok - leg­többjében felesleges tömege - lelassí­totta egy-egy törvény elfogadását © A legnagyobb gondot az „alig, hogy kárpótlás” lassú menete és ezáltal a mezőgazdaság létének bi­zonytalanná válása. A mezőgazda­­sági feldolgozó üzemeket (jórészü­ket) nem lett volna szabad privatizál­ni oly módon, hogy a külföldi tőkés­nek jut a vagyon és a nyereség na­gyobb hányada. Ez a külföldi tőkés­nek megéri, mert az üzemeket leállít­ja és ezzel már piacot vett a saját áru­ja részére. A hazai élelmiszerfeldol­gozó üzemeket, a magán- és az át­alakulóban lévő szövetkezetek ré­szére kellett volna úgy biztosítani, hogy a részjegyek ellenértékének nagyobb részét hosszabb időtartam­ra - termékszállítással pótolták vol­na. Közösségi és személyes „ered­­mény”-t nem tudunk elkönyvelni. Vegetáltunk, de csak 1992-ben 2705 sorstársunknak nyújtottunk segítséget az I-es, a Il-es és a III-as kár­pótlási nyomtatványok kiállításában és 2917 ügyben sikerült elérni, hogy a rászoruló volt üldözött nyugdíjki­egészítésben részesüljön ® 1992-re szándékoztunk a volt „Rákosi munkaszolgálatosainak” a némi kárpótlását elrendezni. AIII. sz. törvény keretében tárgyalta a parla­ment és az MDF jóvoltából 7 sza­vazattal elvetették 1993. évre ígérik, hogy a jogos kárpótlást (a volt nem fronton szolgálatot teljesítő zsidó munkaszolgálatosokhoz hason­lóan) rendezik, állítólag rövid időn belül. Ha ez mégsem történne meg, akkor szervezetünk kezdeményezé­sére országos megmozdulás lesz en­nek a még élő és nagyon megszen­vedett MUSZ-os rétegnek az érdeké­ben Nem hagyjuk! © Az új évet azzal az eltökélt szán­dékkal kezdjük, hogy harcolunk a volt kommunista vezetőréteg eltávo­lításáért, célunk őket a privatizáció kapcsán szigorúan elszámoltatni, a nagy nyugdíjú kommunista vezetők nyugdíját mérsékelteim Ugyanak­kor, akik csak párttagok voltak, azok­nak nyugalmat és életlehetőséget biztosítani. Januártól OLCSÓBB A PAKSI HÍRNÖK előfizetése! Egy évre 536 Ft helyett 450 Ft, félévre 268 Ft helyett 225 Ft, negyedévre 134 Ft helyett 120 Ft Tisztelt Olvasó! Fizesse elő a város lapját! MEGÉRI! Ha előfizetőnk lesz, hirdetéseit 10% kedvezménnyel jelentetjük meg! HIRDETÉSI DÍJAINK (áfával!): egész oldal: 23 438 Ft, fél oldal: 11719 Ft, negyed oldal: 5 852 Ft, nyol­cad oldal: 1500 Ft, tizenhatod oldal: 750 Ft. ••§«........................................................................................................................... MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Paksi Hírnököt...................példányban negyedévre - félévre - egész évre Név:........................................................................................... Cím: .......................................................................................... Aláírás:

Next

/
Thumbnails
Contents