Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-16 / 12. szám
1993. június 16. 15 PAKSI HÍRNÖK A királynőt megválasztották, de ő még nem választott Megmérkőztek Paks szépei Nagyot fordult velünk a világ az elmúlt néhány év alatt A rendszerváltás még olyan méltatlanul mellőzött rendezvényeknek is újra polgárjogot adott, mint például a szépségkirálynő-választás. Meg is éltünk már számtalan különféle versenyt, amelyek a gyengébb nem kiemelkedően csodálatra méltó külsőségeit rangsorolták a férfitársadalom nagy örömére. Választanak Miss Hungary-t, Év Arcát, rendeznek megyei és városi, helyi szintű szépségversenyeket Ez utóbbiakról nekem mindig egy régi történet jut eszembe: valamikor jó tizenöt évvel ezelőtt egy ismerősünk rajongva szeretett menyasszonya is elindult egy kisvárosban rendezett, alkalmi szépségversenyen. A leányzó nem volt különösebben sem szép, sem csúnya; amolyan átlagos, kedves arcú, „tizenkettő egy tucat’. S bár a díjkiosztáskor meg sem említették az ő nevét vőlegénye csillogó szemekkel, sugárzó arccal ostromolta barátait ismerőseit: - Láttátok, milyen édes volt milyen aranyos? És milyen izgalmas, ahogy az a pici lánc a ruhája kivágásába csúszott! Nekem ő tetszett a legjobban!... Nos valahol ebben rejlik az ilyen helyi szintű szépségversenyek varázsa - akár a „Paks Szépe” választásé is: innen még hiányzik, de legalábbis nem játszik fontos szerepet a hideg üzletiség. A légkör bensőséges, szinte családias, szeretetteljes. A bátortalan, gyakorlat híján néha sutára sikerült mozdulatokat is elnézi a közönség és őszinte büszkeséggel tekint föl a színpadra: - Hát igen, ezek a mi lányaink! Május 29-én este, az ASE sportcsarnokában az Old Boys fergeteges zenéje, valamint a habzó sör és egyéb finom falatok már megteremtették a népes közönség kellő jó hangulatát amikor sor került a város szépét első alkalommal megválasztó rendezvényre. 8 óra húsz perckor végre megkezdődött az est hihetetlen érdeklődéssel várt fénypontja : jöttek a lányok. Szőkék, barnák és feketék, alacsonyak és magasak, kinek-kinek kedvére. És a közönség értette a játékot Egyéni véleménytől függetlenül egyforma szimpátiával fogadta a modellképző tanfolyamon edzetteket és a nagy bátorsággal első ízben színpadra lépő kezdőket; a 17 éves diáklányt és a korát bátran letagadható kétgyermekes családanyát A versenyzőktől megtudhattuk, hogy van köztük, aki minden szabadidejét szépségének ápolására fordítja, másikuk pedig a sportért vagy a diszkóért rajong. Viharos tetszést aratott - természetesen - a fürdőruhás bemutató, és elismerő ámulatot az ünnepélyesen megkomponált estélyi ruhás bevonulás. Egyszóval: valamilyen értelemben mind a tíz lánynak sikere volt Valaki megjegyezte a nézők közül: Pakson legalább kétszer ennyi csinos lány van, akik bátran jelentkezhettek volna. Hogy miért nem vállalkoztak többen? Pontosan nem lehet tudni. Az induló lányok odafenn a színfalak mögött még a verseny izgalmának kellős közepén elmondták: az önbizalom a legfontosabb. Anélkül nem megy. S bár ebből nekik valószínűleg több van, mint azoknak, akik sosem mernének kiállni hasonló megmérettetésre, legtöbbjük így is csak mások buzdítása nyomán vágott bele a versenybe. Éjfélre aztán újra reflektorfénybe borulta színpad; megszületett a zsűri döntése a koronák sorsa felől. A felkészülés és a megjelenés elismeréseképpen minden lánynak jutott valami apró figyelmesség, ajándék - hála á gáláns és élelmes üzletembereknek, akik cserébe végigpuszilgathatták Paks legszebb hölgykoszorúját De akadtak egyéb díjakis:tévés„háziasszonyi”szerep, ékszerek, szépségszolgáltatási bérletek. Ezek után Bor Imre - polgármesteri hivatásának mindezidáig valószínűleg legkellemesebb kötelességét teljesítve - megkoronázta a három „dobogóra” jutott hölgyet: A második, illetve első számú udvarhölgy címét Eisenberger Aranka és Váraljai Rita nyerte, a királynői fejdíszt pedig - a közönség nyilvánvaló megelégedésére - Orbán Tünde kapta. A végeláthatatlan ünneplés közepette természetesen a médiák képviselői, a hivatalos és nem hivatalos gratulálók azonnal megrohamozták az újdonsült királynőt Utólag is köszönöm neki, hogy a nagy kavarodásban még ott a helyszínen, éjjel egy órakor vállalkozott egy rövid beszélgetésre. Ez történt hát az első „Paks Szépe” választáson. Ha valaki hasonló sikerekre vágyik, s hozzá még szép és fiatal is, ne búsuljon, hogy most elszalasztottá a nagy lehetőséget Jövőre újra alkalma nyílik a versenyzésre. Hiszen a tervek szerint ez a rendezvény is felvétetik a város hagyományainak sorába. Addig meg lehet gyűjtögetni az önbizalmat.. Epilógus A királynő személyének kihirdetésére várakozó tömegben felfigyeltem egy fiatal párra. A lány talán a legjelentéktelenebb nők vetélkedőjén indulhatott volna biztos esélyekkel: termete apró volt, alkata sovány, haja semmitmondó, sima szálú, egészen rövid, arcának legfeltűnőbb részlete sem volt egyéb, mint egy sötét keretes szemüveg. És mégis... A kíváncsian tolakodó tömegben párja olyan végtelen gyöngédséggel, szeretettel óvta-vitte-becézte, hogy az embernek önkéntelenül is az jutott eszébe: hány remekbe szabott szépség irigyelhetné alkalmasint ezt az egyszerű teremtést... JEz az én városom” - mondta a szépségkirálynő- Mindenekelőtt sok szeretettel gratulálok, s talán nem is kérdezhetnék mást, mint hogy milyen érzés győztesként ünnepeltnek lenni egy egész város színe előtt?- Hát igen, ezt már sokan megkérdezték ezekben a pillanatokban. Először nagyon furcsa volt, igazán nem is tudtam fölfogni. Aztán most, amikor kezdek feloldódni, érzem, hogy milyen csodálatos, fennkölt érzés.- Titkon azért ugye számítottál erre a helyezésre?- Hát ha valaki nem úgy indul neki, hogy valamit akar, és célja van, akkor nincs is értelme az egésznek.- Tudom, hogy most erre nincs igazán idő, de azért kérlek, röviden mutatkozz be az olvasóknak!- Orbán Tünde vagyok, 23 éves, jelenleg Budapesten dolgozom, mint óvónő. Nagyon szeretem a gyerekeket Igazán az én közönségem mindig ők voltak. És ez egy nagyon kritikus közönség. Ha „jó” voltam, ottmaradtak szájtátva, ha nem, akkor otthagytak. Úgyhogy muszáj volt nekik mindig produkálni.- Honnan jött az ötlet, hogy indulj a versenyen? Kinek a kezdeményezésére jelentkeztél?- Szüleim, nővéreim, valamint barátaim tanácsára, biztatására - s ezt utólag nagyon megköszönöm nekik, mert nekem egyedül nem lett volna merszem belevágni.- A „mezőnyből” néhányon részt vettek már különféle modellképző tanfolyamon, s ennek itt most nyilvánvalóan hasznát is (Folytatás a 16. oldalon.)
