Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-16 / 12. szám
1993. június 16. 13 PAKSI HÍRNÖK A „Szász-titok” varázsa Kiállítás az ESZl-ben Számos képzőművészeti kiállításnak adott már helyet az Energetikai Szakképzési Intézet Nemrég különösen rangos vendéggel büszkélkedhetett: a tavaszi fesztivál rendezvénysorozata keretében Szász Endre festőművész alkotásait tekinthették meg az érdeklődők az iskola tanácskozó termében. A megnyitón Nagy Zoltán, a városi televízió főszerkesztője és egyben a kiállítás rendezője köszöntötte a szép számban összegyűlt közönséget Ott volt Bor Imre polgármester, dr. Petz Ernő, a PA Rt. vezérigazgatója, és a kiállításnak otthont adó intézmény vezetője, dr. Gálos István igazgató. Nagy Zoltán bemutatta Menyhárt László művészeti írót, aki a megnyitóbeszédet tartotta, Dvorszky Hedvig művészettörténészt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képzőművészeti osztályának munkatársát, Zalka Miklós írót, a Litória Könyvkiadó igazgatóját aki a Tejút c. különlegesen szép Szász-album bemutatásával emelte a megnyitó színvonalát A nagy érdeklődéssel várt művész betegsége miatt nem tudott Paksra jönni. Mint ahogy Menyhárt László is elmondta megnyitó beszédében, az érintett jelenlétében könnyebb róla, művészetéről beszélni, hozzá szólni. A személyes találkozás hatással van a művész és közönség közötti kapcsolatra is. Ezt sajnos nélkülözni kellett a paksiaknak. Menyhárt László vázolta Szász Endre pályájának jelentősebb állomásait, kiemelt egy-egy fontosabb eseményt Beszélt megismerkedésükről, személyes kapcsolatukról. Említést tett a művész amerikai és Hollóházán töltött éveiről. Metszetein, üveg- és porcelánmunkáin keresztül bemutatta a rendkívül sokoldalú művészt aki pályáját grafikusként kezdte, és ma már világszerte ismert Ő mindig azt rajzolta, amit szeretett, ami számára jólesett A nagyközönség örömmel fogadta illusztrációit és művészetét magáénak érezte. Menyhárt úr szerint a „Szásztitok”, amely évtizedek óta jelen van a képzőművészetben, máig megfejthetetlen. Szász az a magyar művész, aki a mai napig is sikeres és akiért á közönség lelkesedik, hajlandó áldozni rá. Szerte a világban megtalálhatók munkái a múzeumokban és magángyűjtőknél egyaránt A művészettörténész szemével vizsgálva, mindenképpen egy különös stílust hozott létre. Bárhol is bukkanjanak fel munkái, akár több ezer év múltán is, a képek, az üvegtárgyak azonos stílusjegyekről tanúskodnak, amely alapján behatárolható művészete., Szász Endrét többször érte olyan kritika, hogy giccset csinál. Menyhárt László úgy látja, hogy az emberek nem véletlenül ragaszkodnak olyasféle alkotáshoz, amely ősi üzenetet képvisel, és amelyet a mai kortárs művészet nem akar tudomásul venni. Nagy tehetség kell ahhoz, hogy valaki az idő távlatából nézve is maradandó értéket és stílust alkosson. Szász Endre ilyen művész. Grafikáinak, metszeteinek, festményeinek rejtélyessége, ábrázolásmódja, technikája megfogja a közönséget Az Uvegvázák, az álomszép porcelántárgyak finomságukkal, csodálatos dísztésükkel kápráztatnak el. A nézelődőt szinte megérinti a „Szász-titok” varázsa, rabul ejti a szépség hatalma. A kiállításon bemutatásra került 15 grafika, 3 festmény, a hollóházi porcelángyár házi múzeumából erre az alkalomra kölcsönzött kb. 28 db porcelán tárgy (edény, táblakép, váza), az ajkai üveggyárban készített 7 db váza és 1 db tál, melyeket az üveggyár mintaterméből, mint ritkaságokat szállítottak ide. Megcsodálható volt a Szász Endre által tervezett, XIV. Lajos stílusában fogant de alapjában eklektikusnak tekinthető 2 db asztal, melyet Gubacsi József műasztalos faragott meg. Feltétlenül említésre méltó az a márványból készült posztamens, mely egy váza talapzatául szolgál. A kiállítás ízléses kivitelezése Ritter János ötletgazdag munkáját dicséri. Köszönet illeti a két gyárat amiért lehetővé tették, hogy városunkba is eljussanak e ritkaszép tárgyak. Paks művészetet kedvelő közönségének most megadatott, hogy közelebbről megcsodálja, megismerje egy különleges stílus tárgyi hordozóit egy világszerte ismert magy művész rejtélyes, varázsos szépségű alkotásait LOVÁSZI ZOLTÁNNÉ A nyár divatja a természetesség A sörfesztivál második napjának talán legtöbb érdeklődőt vonzó eseménye a tizenhét órakor kezdődő divatbemutató volt mely méltó felvezetője lett a nem kevésbé sikeres „Paks szépe”-választásnak. Több mint háromezer néző színvonalas szórakozásáról gondoskodtak a szervezők másfél órán keresztül. A részt vevő kilenc üzlet termékeit kilenc gyermek, kilenc hölgy és két férfiú mutatta be. Először a farmert kedvelők örülhettek a látványnak, majd igen tetszetős kiegészítőket bizsukat csodálhatott meg a közönség. Bár a sportos viseletnek is nagy sikere van sokunk szemében és ruhatárunkban előkelő helyet foglalnak el a színes, kényelmes, sőt mi több, elegáns szabadidőruhák, a legnagyobb taps mégis a fürdőruháknak, no és az azokat viselő hölgyeknek szólt. Ezt a bemutatót követték a nem hétköznapi „hétköznapi” ruhák, melyek bebizonyították, hogy utcán, munkahelyen egyaránt lehet csinosan öltözködni. A nyár divatja a természetesség. Vonatkozik ez a ruhák színeire, anyagaira egyaránt A fazon pedig olyannyira változatos, hogy az is, aki az egyszerűbb, az is, aki az extravagánsabb viseletét kedveli, biztos, hogy megtalálja köztük magának az „igazit”. Mint a konferanszié mondta, minden lány álma, hogy élete legszebb napján, élete legszebb ruháját viselhesse. Ezek az álmok válhatnak valóra azokban a menyasszonyi ruhákban, melyeket a műsor záróakkordjaként mutattak be a manökenek. A divatbemutató jó példa volt arra, hogy városunkban is lehet választékosán öltözni, hiszen egyre többen gondoskodnak erről. Talán nem ártana, ha nem évente, hanem „évszakontként” megrendeznék. DOROGI G.
