Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-16 / 12. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. június 16. „A paksi munkáskórus jó szövegkiejtését, Haydn: A pillanat című művének remek hangzását és Bárdos: Bátorság ad erőt; Nemzeti fény című alkotásainak felszabadult, szép, friss éneklését hangsúlyozták a szakemberek” [1980. Balatoni dalosünnep] „A szó legnemesebb értelmű dalárdaszellemét hozta a paksi Munkáskórus. Mert először találkoztunk velük meglepetésünk szerfölötti. A ,dalárda’-megjelölést a Schumannműésa XVII. századi francia szerelmi dalok interpretálása ellenére alkalmazzuk; egyszerűen az együttes belső szellemére értelmezve.” [1984. Szekszárdi megyei dalostalálkozó] 1985. július 15-én 15.30-kor a Kossuth Rádió Kóruspódium című műsorában Mokranyac: Koszovói dalok a XVII. századból Haydn: Évszakok - Nevető kórus című műveit énekelték a paksi énekesek Közreműködött: Szuprics Edit) Külföldre először Nyugat-Németországba kaptunk meghívást Minden és mindenki készen állt az indulásra, amikor a pártbizottságon közölték: a külügyminisztérium nem engedi ki a csoportot Nem indokoltak semmit Hatalmas felháborodás fogadta a döntést sokan ki is léptek a kórusból. (Később azért megtudtuk no nem a pártbizottságon, hogy a hívó fél az ingolstadti Dunai Kozákok nevű kórus nem tetszett az itthoni illetékeseknek) Én már előtte hasonlót átéltem a néptáncegyüttessel úgyhogy a kórusvezetésről lemondtam. Akkor a pártbizottságra hivattak be: Károly elvtárs! Miért kapitalista országba akarnak menni?- Mert oda hívtak bennünket- Dehát Károly elvtárs! Van szocialista országba is lehetőség!” Röpke két hónap alatt összehozták a galántai kapcsolatot Felléptünk az ottani Kodály-fesztiválon, jó barátság alakult ki a két kórus között, amit a mostani önkormányzat felújított Jártunk a jugoszláviai Sabacon, kétszer Reichertshofenben és Neidensteinben, működésünk alatt két arany és egy ezüslminősítést szereztünk- Milyen helyet tölt be szerinted a Munkáskórus a város szellemi életében?- Ünnepélyeken lépünk fel de önálló koncerteket és templomi hangversenyeket is tartunk Még kampánygyűlésen is szerepeltünk! Mindig, ahol kellett Ma már a zenetörténet minden korszakát felölelő repertoárunk vaa A május 254 műsort az elmúlt öt év általunk bemutatott kórusműveiből állítottuk össze. Az egyházi zenét Croce: Cantate domino, Anerio: Ave Maria Stella, Kodály: Adventi ének Albrechtsberger: Tenebrae Factae Sunt és Schubert: Salve Regina című műve képviselte, a szünet után világi műveket énekeltünk: Bartók négy szlovák népdalát, egy Lassus-madrigált, Mihály And-Szekszárd, 1984 Egy évre vállalta Harmincán voltunk Találkozás Károly János karnaggyal Hat óra elmúlt, már elcsöndesedtek a zeneiskola termei. Károly János tanár úr is elbocsátotta aznapi utolsó tanítványát és kérésemre felidézi az általa vezetett Munkáskórus eddigi történetét- A hetvenes évek közepén Kömlődön és a gimnáziumban tanítottam, emellett a Bézi Sándor-féle néptáncegyüttes zenei vezetője voltam, közben 76-ban - a magam örömére, saját költségemen - elvégeztem a karnagyképzőt Csak azok vehettek részt ebben a továbbképzésben, akik kórust vezettek. Nekem ugye nem volt kórusom, mélyen hallgattam, ha arról volt szó. Kénytelen voltam tükör előtt megtanulni vezényelni a műveket: elképzeltem, hogy közben előttem van egy énekkar. Párkai és Földes professzor uraknál tanultam, a karnagyi záróvizsgát Bárdos Lajos és Nagy Olivér előtt tettem le ’76-ban. Fölvetődött a község akkori vezetőiben: itt is legyen munkáskórus, ha már máshol is vaa Meg is alakították, kezdetben Fertőszögi Béláné és a szekszárdi Pedagóguskórus istápolta a csoportot Behívattak később a tanácsházára, és ott győzködtek, hogy vállaljam el a vezetését Egy évig vállaltam. .Addig keressenek más kórusvezetőt”. - ezt kértem. Első fellépésünk 77. május 1-jén volt Előtte kiadták az ukázt: „Ha van kórus, szerepejni kell!” Mozgalmi dalokat énekeltünk, a Búcsú a zöld erdőtől című kórusműre emlékszem. Szabadtéren, fújt a szél..., harmincán voltunk... Utána kemény munka következett, aminek másfél éves együttlét után aranyminősítés lett az eredménye. Mihály András: Emlék és intelem című művét szólaltattuk meg. A zsűri ezt díjazta. (Kovács József, a szekszárdi zeneiskola tanára volt a szólistánk. Hartmann Józsefné helyettes karnagy és zongorakísérő is részese a sikereknek.) A szereplés hatására meghívást kaptunk a Zeneakadémiára. Nagyon erős volt az a mezőny még nekünk de a fellépés után huszonötezer forintos támogatást kaptunk abból csináltattuk első ruhánkat A legutóbbi időkig abban léptünk fel, még most is megvaa Aztán sokfelé szerepeltünk: Siófokon, a Balaton-fesztiválon, Szombathelyen a munkáskórusok nemzetközi találkozóin, no és Szekszárdon, rendszeresea Ezen kívül Kapuváron, Kőszegen, Kaposváron; Budapesten, a Néprajzi Múzeumban; időközben rádió- és tévéfelvételek is készültek a kórusról. (A vegyes karról írt kritikák között válogatva ezeket olvasom: „A paksiak műsorából különösen Händel oratorikus műve váltott ki elismerést Szuggesztív hatású volt Mihály András: Emlék és intelem című kompozíciója. A drámai feszültséget árasztó disszonanciák és dallamos lírai részek zökkenő nélkül illeszkedtek egymáshoz.”[1978. Siófok] „Az alig két esztendeje működő paksi művelődési központ Munkáskórusa kellemes meglepetést szerzett Műsorválasztásuk nehézségi foka, a művek igényes előadása, karnagyuk felkészültsége, rátermettsége elismerést váltott ki Kovács József szépen megformált baritonszólója és Hartmann Józsefné lendületes, pontos zongorakísérete hozzásegítette az együttest a sikeres szerepléshez. ”[197 9. Szekszárd, Vándor Sándor-szemle] Akikkel nem énekelhettek
