Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-03-11 / 6. szám

1992. március 11. 13 PAKSI HÍRNÖK Bacsmai László tisztelendő úr előadása - III. rész Elhangzott 1992. január 27-én a Bibliaismereti Szabadegyetem előadásán A bűnbánati fegyelem az egyházban Most nézzük meg röviden a bűnbocsánat­nak a négy állandó elemét:- Az első a BŰNBÁN AT. A katekizmus ta­nítása szerint a bűnbánat aktusával meg­bánjuk bűneinket, elfordulunk a bűntől és Is­ten felé fordulunk, fájdalommal ismerjük el, hogy Istent megbántottuk és erősen föltesz­­szük magunkban, hogy többé nem vétke­zünk. Tehát lényegében Istenhez fordulás ez, kinyílás Isten felé, mert hiszen minden bűn gyökere, hogy én nem akarom Istent elismerni, hanem saját magamat akarom az Istennel szemben riválisként feltüntetni: „Én jobban tudom, mi jó nekem.” Ha ez a bűn­nek a gyökere, akkor a megtérés viszont pontosan abban áll, hogy ő az egyetlen, min­denható Isten, de ugyanakkor az én atyám. A bűnbánattal ismét kinyílok feléje, elkez­dem őt áldani, szeretni és magamat az ő akaratának alávetni. Most nézzük meg, a bűnbánatnak milyen aktusai legyenek:- Az egyik mozzanat a múltra vonatkozik. Sokszor megtörténik, hogy megbánom bű­neimet, de nem tudom „Istennek megbocsáj­­tani”, hogy vétkeztem. Haragszom rá, mert megengedte, hogy velem ilyesmi történjen. El kell tudni fogadni múltamat akkor is, ha az kacskaringós utakon át vezetett, mert hiszem, hogy az Isten abból is tud jót kihozni.- A jelenre vonatkozólag azt kell tudatosí­tanom magamban, hogy bűneim megbáná­sa után a jó Isten az ő végtelen irgalmának ti­tokzatossága szerint most még jobban sze­ret - ha szabad ilyet mondani -, mint azelőtt. Nem úgy áll a dolog, hogy a bűnbocsánat után mindent elölről kell kezdenem, ahol ab­bahagytam, mielőtt vétkeztem. Nem, mi­után kifejeztem Isten iránti szeretetemet, magasabbra emel engem az Úr, mint vol­tam. Ezt ésszel megérteni nem lehet, csak hittel.- A jövővel kapcsolatban is tartalmaz vala­mit a bűnbánati aktus, mégpedig azt, hogy el kell fogadnom bűnös voltomat a jövőre néz­ve, vagyis annak lehetőségét, hogy ismét fo­gok bűnt elkövetni. A bűnbánat aktusában benne kell, hogy legyen annak az elfogadása, hogy a jövőben is vétkezhetem, de ha ez meg­történik, akkor rögtön tudom, mit kell tennem: fölkelni és a bűnbánatban Jézushoz sietni. Nem az a legnagyobb tragédia, ha elbukunk, hanem, ha a földön maradunk!- A bűnbocsánat folyamatának második állandó eleme a BŰNBEVALLÁS. Bűneink megvallása kifejezi komoly gyó­gyulási szándékunkat. Nem elég tehát álta­lánosságban beszélni, hanem konkrét mó­don rá kell mutatnunk arra, mi fáj, hol fáj, hol kaptam sebeket. Hiába megyünk orvos­hoz, ha csak úgy általánosságban mondjuk el neki, hogy beteg vagyok, gyógyíts meg! Az orvosnak első kérdése az lesz, hol vagy beteg, a fejed fáj-e vagy a lábad? Annyit a bűnbánónak el kell mondania, hogy milyen területen vannak problémái: Istent és em­bertársait mivel bántotta meg.- A bűnbocsánat folyamatának harmadik eleme az ELÉGTÉTEL, vagy penitenciatar­­tás. Napjainkban az új szertartáskönyv szerint ez nemcsak büntetés és jóvátétel, hanem sokkal inkább gyógyulási eszköz, terápia, hogy a beteg minél előbb meggyógyuljon, a bűnös a helytelen útról letérjen, és ismét megtanuljon járni a helyes úton. Végül néhány szót a feloldozásról. A felol­­dozásnál ismét megtaláljuk a kézfeltételt, amellyel a Szentlélek lehívását és közlését jelöljük. Az egyház liturgiája szerint maga a szentség kiűzi szívünkből a gonoszság lel­két, és a Szentlélek tér oda ismét vissza. Ez is pünkösdi jelenség. A feloldozás szövege vi­lágosan idézi és megjeleníti a húsvéti miszté­riumot. A bűnbánó Krisztus kereszthalálába és feltámadásába kapcsolódik bele, amikor meghal önmagának, és Krisztusban új élet­re támad. A kiengesztelődés szentségére kétfélekép­pen lehet nézni. Egyrészt úgy tekinthetjük, mint a feltámadás szentségét, amire mind­azoknak szüksége van, akik megszakították a kapcsolatot az Istennel a súlyos bűn által. Eb­ben az esetben nyilvánul meg leginkább a húsvéti titok; a bűnös újjáéled, feltámad. A bocsánatos bűnökre viszont sokféle­képpen lehet bocsánatot nyerni. A kereszté­nyek az elmúlt századokban tudatában vol­tak annak, hogy a bocsánatos bűneik sok­féleképpen megbocsátódnak, pl. a Mi­atyánk őszinte elimádkozása által, amelyet majdhogynem szentségnek tekintettek az őskeresztények, aztán ilyen bűnbocsátó al­kalom a szentmisén való tevékeny részvétel, a hit, remény és szeretet fölindítása, szeretet­­gyakorlatok végzése és különböző lelkiis­­meret-vizsgálattal kapcsolatos ima. Mind­ezek bocsánatot eszközölnek ki számunkra, ha igazán Isten iránti szeretetünkből fakad­nak. A bűnbocsánat szentsége tehát nem egyedüli módja a bocsánatos bűnök meg­bocsátásának, hanem annak megkülönböz­tetett, ünnepélyes formája. (Folytatjuk.) Állásfoglalás A Hit Gyülekezetét a történelmi egyházak nem ismerik el egyház­ként, hanem szektának tartják. Ennek több oka van. Első és legfonto­sabb a Szentírás, a Biblia sajátos értelmezése. Míg a történelmi egy­házak - kezdetben ugyan vitatkozva és sokszor egymás ellen fordul­va - komoly bibliakutatási tudományokkal foglalkoznak, hogy a szent szövegek emberi oldalát jobban értsék, addig a Hit Gyülekeze­te, és sok hozzá hasonló kisebb közösség a Bibliát meglehetősen ön­kényesen értelmezik. Nem veszik figyelembe az adott kort, amiben a szöveg megjelent, sem az adott közeget, a társadalmi hátteret is szó szerint értelmezik. A bibliai műfajokat, s azok átvitt értelmét sem ku­tatják. Mindezt egyszerűen tényként és nem elmarasztalásként kö­zöljük. Azon emberek tiszta vágyát, akik Istent keresik, akaratát sze­retnék követni, szavát megérteni, csak tisztelni lehet. így szó sincs te­hát rosszallásról, vagy elmarasztalásról, de szeretnénk az ő figyel­müket is felhívni, hogy a Bibliának kétségtelenül van minden ember számára egyéni mondanivalója, de van általános tudományos érte­lemnek, egyházi magyarázatnak megfelelő értelme is. A kettőt nem szabad összekeverni, mert az tévedésekre vezethet. Szerkesztői megjegyzés Több esetben, amikor „Szerkesztőség” aláírással állásfoglalás je­lent meg az újság hasábjain, olvasók kérdezték, hogy vajon minden­ki álláspontja tükröződik-e az írásban. Ezért mi - a fenti cikkel egye­tértve -, nevünket adjuk. Mélységesen hiszünk a keresztény egyhá­zak csalhatatlanságában, ha úgy tetszik dogmáiban. Krisztus útja, a szegények útja, szenvedéstörténete, kereszthalála és a húsvéti fény bennünk él. Mi nem zajosan, ünneplőbe öltözve, s holmi eufórikus állapotban keressük Őt, hanem csendesen. S legyünk akár protes­tánsok, akár pedig katolikusok, szavunkkal, írásainkkal harcolni fo­gunk a hamis gnosztikus tanokat hirdető eszmeáramlatok ellen. LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA KUTI HORVÁTH GYÖRGY SZARKA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents