Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-03-11 / 6. szám
1992. március 11. 11 PAKSI HÍRNÖK HAZAFI JÓZSEF Duna-parti gondolatok ’88 - (2.) (Folytatás a 3. oldalról.) ni is kellemes. Végig a parton szalad a mozdony, szememmel követem az állomásig. Sétát kell tenni a tízéves városban. Márcsak azért is, hogy elhessegessem a kellemetlen gondolatokat. Azt, hogy vajon jól teszem-e, hogy az ellentétekről beszélek. Nincs elég bajunk enélkül? Itt a nyakunkon az infláció, a munkanélküliség, a szegénység. Ijesztgetjük magunkat: ha nem lépünk gyorsan, akkor végérvényesen elmaradunk a világtól. Aztán mi történik az ijesztgetés után: marad minden a régiben. Vagy csak ezt érzékeljük? Mert nagyobb és gyökeresebb változást remélünk. Elindulok a város felé. A 6-os útról már látom a helyreállított műemléképületet, a Szeniczey-házat, a volt Erzsébet szállót, ami most új funkciót kapott: ifjúsági és úttörőház. Az árkád alatt átjutva kibomlik előttem az óváros tere. Nem tudok megszabadulni a gondolattól, attól, hogy a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat képtelen volt ebben az épületben olyan vendéglátóhelyet üzemeltetni, ami éke lehetne a városnak. Veszteséges, mondták és a vendéglátás kényszerré változott Fönn a Kishegyen pedig a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat meggazdagodott az „atomosokból”. Furcsa ez a világ. Nem tudok szabadulni a sötét gondolatoktól. Talán nem is paksi sajátosság ez? Az ország állapota ilyen, csak Pakson sokkal mélyebben, és érzékenyebben lehet kitapintani ezeket a dolgokat. Menjünk tovább. Szemben, fönn a dombocskán a templom, mellette park - a lengyel barátságot jelképezi. A templomot pedig évekig szinte „megszállva tartották” a lengyelek. Kiszorítva néha a paksi hívőket. Hess, fekete gondolat... Arrébb kimeszelve, újonnan vakolva a város régi, patinás házai. Szerencsére a város tervezői meghagyták az eredeti városközpontot. A régi falu szépszámú műemlékjellegű épülete őriz olyan családi házakat - olykor villákat -, de pincesorokat is, melyek harmonikusan illeszkednek az alapos átgondolás nyomán kialakított új város képébe. Hallom megdöbbenve, hogy Paks is belépett a pincéktől sújtott városok közé. A felmérések azt mutatják, hogy több beömlő és veszélyes pince van itt, mint Szekszárdon. A megyeszékhely 100 millió forintot kapott öt évre, Paks semmit, mert később ébredtek. Minden lépésnél van valami, amit muszáj lenne leírni, mégjobban utánajárni, mert csak így lennénk képesek becsületesen beszámolni a város tíz évéről, a máról és ezek alapján a jövőről. Inkább leírom a következő mondatot: Harmonikusan illeszkedik a múlt a jelenbe, vagy a jelen a múlthoz. Szétterül a központ, a régi zsidó templom is új köntösben; a könyvtár. Arrébb pár száz méterre az új városháza, mellette az öreg házakhoz illeszkedő, de már a mát képviselő Sánc étterem. Hozzásimulva a szálloda - most az Atomerőmű Vállalat szállója - később talán már Paks város idegenforgalmát szolgálja... Meg kell csodálni közben az új iskolát. Azt véletlenül sem szabad mondani, hogy illeszkedik a városképbe, hiszen rikító sárgasága bántja az ember szemét. Az atomerőmű középiskolája és főiskolája - vajon nem ez a baj: az atomerőmű iskolája...? - szellemiségében új, a magyar iskolaügy egyik megújítója lehet. A konzervgyár mellett elhaladva, enyhe kaptatón a Kishegy irányába megyek. Az út jobb oldalán családi házak, a bal oldalán két- és négyszintes épületek... Azután szembe tűnnek a tulipános házak, melyek évekig jelentettek országos vitatémát. Felötlik a gondolat: nem a tömegkommunikáció hibás a paksi kezdeti ellentétekben? Az építészek vitájában is sok lefitymáló hang hangzott el a tulipános házak ürügyén, de mégis Paksot sértették. Vajon ez nem azért volt, mert abban az időben az atomerőműről csak dicshimnuszt vártak? A tulipános házak tervezőinek a szándéka az volt, hogy a betonrengeteg egyhangúságát megtörjék, hogy a falakra festett tulipán motívumok később, amikor megnőnek a lakótelep fái, mintegy fehér folyondárt képezzenek. A Kishegy, az atomlakótelep központjában kisvárosnak megfelelő üzletnegyed, kulturális központ, szolgáltatóház van. A tér arra is alkalmas, hogy nyaranta művészek - ez sajnos az évek során elmaradt - mutathassák meg Paks város lakóinak művészetüket. Amott, a volt Ürgemezőn gyermekparadicsom: bölcsőde, óvoda, iskola és sporttelep: teniszpályákkal, sportcsarnokkal... (Folytatjuk) Március 1.: a polgári védelem világnapja A polgármesteri hivatal aulájában nyitották meg március másodikán azt a kiállítást, amelyet a polgári védelem világnapja alkalmából rendeztek. A kiállítást a Paksi Polgári Védelmi Parancsnokság, a Paksi Atomerőmű Rt. Üzemi Parancsnokság, a Paksi Tűzoltóparancsnokság, a Paks Városi Vöröskereszt, valamint a Paksi Mentőszolgálat közösen rendezett. A kiállítás kapcsán elmondható még az is, hogy az érdeklődők megtekinthették a Paksi Konzervgyár hermetikusan csomagolt termékeit is, mely élelmiszerek fogyasztása szükséghelyzet esetén javasolt. A kiállítást Bor Imre, Paks város polgármestere nyitotta meg, aki beszélt a polgári védelem helyéről, szerepéről és arról, hogy a jövőben elsősorban a katasztrófaelhárítás vonatkozásában nőhetnek meg a szervezet feladatai. Továbbá említette azt is, hogy a hatékony munkavégzésnek mindenképpen feltétele a többi szervezettel való együttműködés. A megnyitóbeszéd után Haáz Ádám városi törzsparancsnok tájékoztatta a látogatókat a kiállítás megtekintéséről. (-)
