Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-01 / 1. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. január 1. A szeretet három arca Karácsonyi gondolatok S. I.-nek A szeretetnek végtelen sok alakja van. Magát a kifejezést kellene elfelejteni, hogy valódi jelentésében újrafogalmazhassuk. Mindenről állítjuk a szeretetet: - egyként szeretjük a Fradi jobbszélsőjét, a legjobb barátunkat, s a pápát; a hot dogot és a Mona Lisát -, de a szeretetről már alig állíthatunk valamit. Mondhatjuk-e, hogy türelmes, nem féltékeny, s a rosszat föl nem rója? Életünket mozgató e hatalmas érzést lehet-e definiálni, ha tartalma ennyire szétmosódott? Ortegay Gasset A szerelemről c. könyve első tanulmányában kísérletet tesz erre. Mintha valaki a Balatont akarná kimeregetni vizespohárral, mondhatnánk. Ám ő, a róla való gondolkodás irányát akarja csupán megadni. Szerinte a szeretet mindig úton van, annak az érzésnek folytonos áradása, amivel a másik létét újólag megerősítjük, lényét mintegy újrateremtjük. Aki szeret, azt mondja, akarom, hogy légy! Fényjelzőként elfogadva e meghatározást a továbbiakban három olyan paradoxonról szeretnék beszélni, amikor a szeretet eredeti értelmével ellentétesen hat. Először, ha az igazságosság rovására történik; másodszor, mikor terhes számunkra mások szeretete; harmadszor, ha szeretetemmel nem akarom megakadályozni a szeretett lény végzetének beteljesülését. A rádió egyik esti műsorában a neves politológus-filozófus honatya arról győzködte vitapartnereit, hogy vakbuzgó híveik odaadása nélkül a század zsarnokai képtelenek lettek volna szörnyűségeiket elkövetni, s általában minden bálványimádásnál a szeretet mákonyát felhasználva zavarhatták meg legkönnyebben az emberek tisztánlátását Vitázófele ellenpéldaként a Mária-kultusz az addigi nyers, férfias kultúrát humanizáló hatásáról beszélt, mondván: az meglágyította a fallokráciát. Ezt az öngólt féktelen jókedvvel fogadta filozófusunk. Noha bálványainkat vágyainkkal látjuk, s érzelmeinkkel gondolkodunk róluk, mégsem hiszem, hogy a szeretet együgyűsége olyan kitartó lenne a hamis ideológiák védelme mellett, mint azt a könynyen triumfáló politológus honatya hahotája mutatta. Személyközi kapcsolatokban jóval átláthatatlanabbá válik e viszony. Elég, ha az Újszövetség néhány példabeszédére gondolunk. A tékozló fiú kincseivel együtt jogait is elveszti, a megbocsájtó apa igazságérzetét felfüggesztve mégis visszafogadja őt szeretetébe. Mert a szeretet: önpazarlás, amit nem lehet mérni az igazságosztók méterrúdjaival. Akinek feltétlen ajándékozzuk magunkat, azt feltétlen elfogadjuk. Ha valakinek a tetteit igazságosan akarjuk megítélni ismernünk kell cselekedeteinek indítékait céljait. Akit szeretünk, annak titkaival együtt igeneljük létét s ha mindenáron ki akarnánk ismerni őt, a megelőlegezett bizalom hiánya miatt távol maradnánk lénye középpontjától. Ezért merik őszinteségükkel vádolhatóvá is tenni magukat az egymást szeretők. Gozsdu Elek egy novellahőse ezeknek a kívánalmaknak megfelelően elhalmozza ragaszkodásával csinos és kacér feleségét, de őt ez inkább taszítja, semmint boldogítaná. Végül elszökik viszonzatlan szerelmével és egy huszárkapitánnyal, hátrahagyva egy levelet: Nem tudom neked megbocsájtani, hogy szerettél - írja a póruljárt férjnek. Pilinszky János is arról beszél: nehezebb a szeretetnél elviselni azt, hogy szeretnek. Valóban milyen kínos is, ha a velejáró következményeket már nem szívesen vállaljuk: hogy komolyan kell venni magunkat, hogy figyelni kell a másikra. Aki megveti önmagát, meg fogja vetni azt is, aki szereti, aki értékek nélkül él, utálni fogja azt, ki ráébreszti: felelős az életéért, a kapcsolataiért. Minden valódi élet találkozás, mondja M. Buber, s mennyivel könynyebb elsomfordálni a szeretet kihívásai mellett. Mindig van kéznél levő magyarázat: most nem érek rá, most fáradt vagyok, most különben jól mennek a dolgaim, most egy izgalmas sorozat megy a tv-ben. A. Huxley szerint a „Panem et circenses” ma így hangozna: adjatok hamburgert, kólát és tv-t, és semmi dumát a szabadságról meg a felelősségről. Akit szeretetünkkel hiteles életre szólítunk fel, annak ki kell másznia betokozódott világából, s ez nem megy áldozatok, akár némi esztelenség nélkül. Racionális korunk szokásai, elvárásai azt sugallják, szeretni is csak praktikus határok közt kifizetődő, mintha a fáknak csak addig volna érdemes nőniük, ameddig a franciakertész toleranciája tart. Lehet-e a szeretet annyira oktalan, hogy elfogadja a szeretett lény balvégzetének beteljesülését? Csurka István darabjának, a Ki lesz a bálanyának a főhőse - a kádárizmus jobb sorsra érdemes, kallódó értelmiségije a mű végén öngyilkos lesz. Fiatal rokona szerelmesével fölismeri szándékát. A lány meg akarja menteni: „Menj utána. Ne hagyd meghalni.” - mondja. „Nem megyek. Szeretem. Ne félj. Neki nincs más lehetősége.” - s a fiúnak elhisszük, minden jószándéka mellett is tehetetlen. De hogyan lehet ép ésszel igenelni egy közelállónk halálát? Csurka hőse Czifra, mikor már nem tudott értékeivel összhangban élni, a hamis létezésnél a nem alávalóbb halált választotta. így maradt szabadsága megőrzése révén a lénye tiszta. Persze az irodalmi példára feltehetjük a nem irodalmias kérdést. A másik akaratának ilyen mértékű tiszteletben tartása vajon szeretet-e még? Ha csak a halála árán lesz valódi önmaga valaki, megtehetem-e a szeretet jogán, hogy némán nézem pusztulását? Mindezekre a kérdésekre az anyák, a szeretők, a jóbarátok ösztönének válaszai gyorsabbak és erősebbek, semmint hogy bármilyen felelettel is bíbelődni kellene. Azzal kezdtük, a szeretetet mindenről állítjuk, éppen ezért vajmi keveset mondhatunk róla. Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója./ Nem örül a gonoszságnak, / De együtt örül az igazsággal. / Mindent eltűr, mindent elhisz, / Mindent remél, mindent elvisel. Ahhoz, hogy az apostol szavai a mi életünkben is hitelesek legyenek, nemcsak a szeretet grammatikáját kell újraalkotni, de állandóan életünk jelzőit, állítmányait, határozóit, törekedve arra, hogy minél szebbek legyenek, s minél pontosabban illeszkedjenek egy számunkra ismeretlenül is ismerős végtelen mondatba. M1SZLAI GYULA A jó szülő Azt tapasztaltam, hogy másodikosaim hétfőnként dadognak, döcögnek az olvasással, szinte visszafejlődnek a péntekihez képest. Könnyű volt rájönni, hogy a hétvégén bele se szagolnak az olvasókönyvbe. Ezt nem tűrhettem, tennem kellett valamit. Azt találtam ki, hogy néhány címszót felírtunk és azokat a gyermeklexikonból kellett kikeresni és elolvasni. Hétfőnként reggel - eltérve minden szabályostól - azzal kezdtem, hogy egy írásbeli kérdésre, mely az olvasottakra vonatkozott, választ kellett írni egy rövid mondattal. A füzeteket begyűjtöttem, szünetekben kijavítottam, értékeltem. Szerették a pár mondatos üzeneteket, amiket a füzetükbe írtam, szívesen olvasták. A szülők számára is tájékoztató volt az, mindenkor alá is írták. Megesett, hogy a gyerekek is üzentek nekem. Például: ha a lap aljára érve a másik oldalon folytatták, akkor „Lapozni kell” vagy „Folytatást a túlsó oldalon találod” stb. Egy ilyen hétfőre az „alvás, alszik” címszavakat kértem számon így: Mennyit alszik egy 7-8 éves gyerek naponta? Anitám válasza így szólt: „Egy 7-8 éves gyerek naponta úgy 4-5 órát alszik.” Világos volt számomra, hogy vagy nem, vagy nem elég figyelmesen olvasta, ezért a következő üzenetet írtam a füzetébe: Anita! Ha Neked elég a napi 4—5 óra alvás, az éjszaka hátralevő részében olvasd az Ablak-zsiráf ot! Másnapra a szülő visszaüzent: „Úgy lesz!” BANCSIK CSABÁNÉ
