Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-02-12 / 4. szám
Paksi Hírnök KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. február 12.____________________ÁRA: 16,50 Ft_______________________IV. évf. 4. szám A város ragaszkodik a tulajdonosi jogok gyakorlásához A Duna Center Thermnél biztosított a dolgozói érdekeltség. Új kft alakult december 1-jével. Az alaptőke 50%-ával az tizem, 50%-ával pedig három vezető beosztású személy rendelkezik. Előzmények A rendszerváltáson belül a politikai és gazdasági változások alapvető jogszabályi módosításokat eredményeztek. Ám az üzemek és vállalatok jogi helyzetét, működési rendjét, esetenként szervezeti felépítését szabályozó útmutatók megalkotása késett, s a már megjelent jogszabályok kaotikus állapotot eredményeztek. Ezen az áldatlan helyzeten igyekezett változtatni az 1991 januárjában megjelent PM-rendelet, amely december 19-i hatállyal - visszamenőlegesen megszüntette a költségvetési üzemekről szóló, ’87-ben életre hívott PM-ÉVM együttes rendeletet. Ezzel megszűnt a költségvetési üzemek eddigi szabályozása, de nem szűnt meg a költségvetési üzem, mint jogi forma. Aki részt vett a tavaly február 4-i képviselőtestületi ülésen, az tudja, hogy a KVÜ átalakításával kapcsolatos tárgyalások lebonyolításával az önkormányzat a gazdasági bizottságot bízta meg. Nyilván, az alapvető szempontok figyelembevételével kellett megoldani a feladatot, hiszen az üzem elsődleges tevékenysége kommunális jellegű. S ezen mit sem változtatott az a tény, hogy a Költségvetési Üzem a jövőben milyen gazdasági formációban működik. A tulajdonosi jogokat tekintve, azon lehet vitatkozni, hogy az adott rendszeren belül milyen is a részesedési arány, azon viszont nem, hogy a város - nagyon helyesen - jogot formálhat az új struktúrában működő üzem nyereségének egy részére. Annál is inkább, mert a Paksi Költségvetési Üzemnek éveken keresztül a semmiféle adókötelezettsége nem volt, s a vállalkozási nyereségadó is az államháztartás költségvetését duzzasztotta, nem pedig a városét. Ám ne legyünk igazságtalanok, hiszen a széles körű vállalkozási tevékenységet folytató, s a majd 900 embert foglalkoztató KVÜ országos elismerést vívott ki magának. Dicsőséget hozott a városnak, pénzt azonban kevésbé, és ma sincs ez másként, mert új vállalkozási formáról van szó, ahöl az induló évet is beleszámítva két éven keresztül adómentes. Az átalakulás Hogy mi tette szükségessé az átalakulást? Ezt leginkább a november 11-i állásfoglalás jelzi: „A szervezeti korszerűsítés elodázhatatlan és elengedhetetlen feltétele az üzem létének biztosítása. A szervezeti átalakításnak csak akkor van értelme, ha a kialakítandó szervezetek a mai szervezetnél költségérzékenyebbek, a piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodni képesek. Ez a gyakorlatban úgy biztosítható, ha az üzem jogutód szervezete kisebb, profiltiszta egységet hoz létre. Az így létrehozott egységek alapításánál biztosítani kell a dolgozók részére, hogy saját tőkéjükkel érdekeltté váljanak az egység hatékony működésében.” Mindezt nagy általánosságban el is fogadhatjuk, hiszen annak idején, amikor létrehozták a Paksi Költségvetési Üzemet (1968. november), elsősorban helyi kommunális, közüzemi, építési és fenntartási igények kielégítése volt a cél. A privatizációs törekvések és a piacorientált elképzelések gazdasági reformereink gondolatában éltek ugyan, de az akkori centralizált hatalom még a lehetőségét is csírájában elfojtotta. Hangsúlyozom tehát: csak nagy általánosságban fogadható el a fenti álláspont, mert azóta bebizonyosodott, hogy a KVÜ és a polgármesteri hivatal között létrejött megállapodást az üzem nem tartotta be. Azt már meg sem említem, hogy az új formációban a tulajdonosi motiváció és a dolgozói érdekképviselet milyen arányban érvényesül. A lényeg mindenképpen az, hogy november 11-én a képviselő-testületi üzlésen Csibi Ambrus igazgató még csak említés szintjén sem beszélt arról, hogy új kft. alakul, melynek alapdokumentumait november 15-ével el is készítik, s a társaság december l-jével megkezdi működését. Vagyonátmentés Szó sincs arról, hogy az igazgató etikátlanul járt volna el, hiszen a gazdasági bizottság által tartott meghallgatáson Csibi Ambrus úgy nyilatkozott, hogy a korlátolt felelősségű társaságot csak 1992-ben lehet megalakítani - ami mellesleg meg is egyezik a testület határozatával mert csak akkor derül ki, hogy a „nagy kft.” vagyonrésze melyik kft-be is kerüljön. Ezzel szemben az önkormányzat illetékes bizottsága olyan információt kapott, hogy az üzemben létrejött a Duna-Center Therm, melynek alaptőkéjéből 50% erejéig az üzem, 50% erejéig viszont három fő munkahelyi vezető részesedett: s, hogy miért éppen ők? Talán mert irányítóvezető beosztást töltenek be. Nem nehéz kiszámolni, hogy az előbb említett 50%-ban a dolgozók milyen arányban is részesülnek. Persze a későbbiek során a lehetőség mindenki számára nyitott, hiszen akár alapítóként is csatlakozhatnak a kft-hez, nyilván a társasági szerződés szükséges módosításával. A jelen pillanatban azonban a vagyonrész felével három személy rendelkezik, és csak zárójelben említendő meg, hogy alaptőkéjük meghaladja a milliós nagyságrendet. Vitathatatlan, hogy egy jól működő és profitáló üzem vagy társaság létrejötte mindenki számára előnyös, ám csak olyan konstrukcióban, amely kölcsönös bizalomra épül. Nyilván ebben az esetben sem az üzem, sem pedig az önkormányzat nem próbálja lehetetlen helyzetbe hozni a másikat. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy Csibi Ambrus megkérdőjelezi az önkormányzat érdekmotívációját, mégpedig egy ponton: hogy nem biztosítja a dolgozó kollektíva érdekeit. A KVÜ előkészítő anyagában az igazgató hivatkozik arra, hogy „a dolgozók részt vesznek az új szervezet irányításában, ezáltal erősíthető a tulajdonosi motiváció, a dolgozó érdekképviselet.” A Duna-Center Therm körüli vita hűen bizonyítja ezt, s nevezhetnénk a kft. megalakulását akár vagyonátmentésnek is, hiszen ezáltal, hogy a testületi döntés után négy nappal megszületett az alapítás ötlete, amely jogi és szervezeti formájában el is készült, megakadályozta az önkormányzatot abban, hogy a testület beleegyezésével létrehozzanak egy konszenzuson alapuló korlátolt felelősségű társaságot Itt már nem pusztán csak arról van szó, hogy Csibi Ambrus szavahihetősége megkérdőjelezhető, hanem arról is, hogy az önkormányzatot s ezáltal a várost, mint tulajdonost meg tudja gátolni abban, hogy a ráeső nyereség vagyonrészével rendelkezzék. Tehát fogalmazhatnék úgy is, hogy a döntés sérti a város érdekeit, amely döntően visszatetsző és etikátlan. Vajon ki tetszeleg a „farkas” és ki a „bárány” szerepében? LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA
