Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-12-30 / 27. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. december 30. Gondolatok újév táján Szent István királyunk idején, amikor népünk a keletről hozott pogány hitben élt, Európa keresztény volt. Ez a keresztény Európa nem fogadta el népünket, igaz, nemcsak hite miatt. Szent királyunk helyesen ítélte meg helyzetét; népe fennmaradásának lehetőségét az Európához hasonlóvá válásban látta meg. Az első lépés: a keresztény hit felvétele és gyakorlása mentette meg népünket a történelem süllyesztőjébe való kerüléstől. Ennek a lépésnek köszönhető, hogy él magyar e hazán. Nem volt könnyű megvalósítani az önmaga és Isten által kitűzött célt, de végül is győzedelmeskedett. Európa ma is keresztény és ma sem fogad el minket, magyarokat feltétel nélkül. Miért? A választ mindenki ismeri. Tekintélyünk a világban csorbát szenvedett. Lelkében megalázott, elkeseredett, rosszkedvű nemzet lettünk, sóvárogva nézvén a nyugati anyagi és lelki jólét felé. Tehetségünk nem kisebb, mint az ottaniaknak, de a lélek igazi erősségeit elveszítettük. Tekintélyünket, helyünket a világban nekünk magunknak kell megszerezni, senki nem fogja azt tálcán felszolgálni. Jólétünk csak saját munkásságunk eredménye lesz. A kereszténység felvétele átsegítette népünket egyik legvészterhesebb időszakán. Ma sem vagyunk sokkal könnyebb helyzetben, a cél hasonló ma is. Tanulni kellene mára történelmi példán. Igaz, nem felvenni kell a keresztséget, de meg kell újítani. A keresztényi magatartás, szellemiség kiveszőben van népünkből. Helyrehozni a károkat - melyek a lelkekben keletkeztek - nemes, szép, de nagyon nehéz feladat lesz. Utunk, boldog jövőnk felé nem lehet más. Problémáink megoldására leginkább a keresztény tulajdonságokkal bíró, Krisztus tanai szerint élő ember képes. Hol terem a keresztény ember? Hosszú és áldozatos nevelőmunka eredményeként válhat azzá a mindenre fogékony gyermekből. Elsődleges a család alakító, nevelő munkája. Az elmúlt időszak példája bizonyítja, milyen nagy jelentősége van a családnak, hiszen nem veszett ki a kereszténység teljesen, minden ellenkező erőfeszítésre sem. A család és az egyház közös tevékenysége azonban - ha komoly eredményeket akarunk elérni a nevelés, oktatás terén - a jövőben már kevés lesz. Az említettek mellett fel kell sorakozni az iskolának is, ahol az egész személyiséget lehet formálni. Közös erővel lehet csak elérni, hogy gyermekeink teljes mértékig magukévá tegyék a keresztény embert jellemző tulajdonságokat: a felelősségtudatot, a többi ember szolgálatát, szeretetét, az igazság és a bölcsesség keresését. Krisztus tanaival nem lehet vitatkozni, még a nem keresztények is elfogadják. Ő a teljes értékű ember létrehozásán fáradozott, melyet nem felnőtt korban kell kezdeni. Ezt a feladatot az apostolok, majd az egyház felvállalta évszázadokkal ezelőtt és vállalja ma is. Felelőssége nagy, ennek tudatában van és ennek megfelelően cselekszik. Tanítói tapasztalatai évszázadok alatt gyűltek össze, hagyományait tanítórendek viszik tovább. A modern tudományokat pedig a legmagasabb színvonalon közvetíti neveltjeinek, előkészítve őket arra, hogy társaikat és rajtuk keresztül Istent szolgálják. Más út nem vezethet az emberi boldogságföldi kiteljesedéséhez, melyet minden ember egyformán óhajt, előkészítve egy végleges létet Isten országában. Ezeknek a törekvéseknek beteljesítője lehet a keresztény iskola. Sajnos, tévhitben él nagyon sok ember az iskola létjogosultságát illetően, mert nem ismerik céljait, feladatát. Itt nem pusztán az ismeretek átadása a követelmény, hanem az igazi értékekre való felhívás és a neveltek ezek vonzásába állítása. Isten minden embert egyformán szeret, az egyház sem tehet kivételt gyermek és gyermek között. Természetesen tanulóinak vállalniuk kell az iskola követelményrendszerét, a keresztény életmódot, gondolkodást, hogy erős személyiségük ne csak ígéret maradjon. Pedagógusainak egész lényükkel kell nevelniük. A katolikus iskola tanítását áthatja a keresztény szellem. Megtanítja tanulóit arra, hogy életük különféle helyzeteiben Istennel kapcsolatot keressenek, párbeszédet folytassanak, és vállalják a többi embert. Felkészíti valamiféle önellenőrzésre, önuralomra, szabaddá téve az embert, aki képes arra, hogy szeretetet adjon és kapjon, kialakítva képességét a közösségteremtésre, a közjó biztosítására. Szükséges a többi keresztény iskolával az együttműködés, előbbre vive a kereszténység egységét, megszüntetve ezzel az esetleges ellentéteket. A keresztény iskola ezértfelkínálja szolgálatait, sajátos nevelési programját és a rá jellemző nevelési módszereket a nem keresztényeknek is. A mai társadalomban a katolikus iskolára szükséges hivatás várjobban, mint valaha. Folyton az evangéliumi értékekre tekint, s közben egy új világ építésének eszköze. ISGUM JÓZSEF plébános MISZLAI GYULA Állati, nagyon is állati A varangyosbékáknak más az életterük és szaporodási területük. A párzási idő eljövetelekor este elindulnak nászéjszakájuk színhelyére. Nyugati állatbarátok nyomán már nálunk is honos szokás, hogy néhányan ilyenkor műanyag zsákokba összeszedik a brekiket a többsávos utak mentén, s valami újkori Szent Kristófként Mercedesek, BMW-k, Toyoták fénypászmái közt átviszik őket a halált hozó folyamon. Az út másik oldalán elengedik őket, talán utánuk is szólnak: menjetek és szaporodjatok többre érdemes lények! Az állatok tudása csak annyi, amennyi lét-, és fajfenntartásukhoz szükséges, az embernek tudomása van saját elsődleges állati tudásáról, ennek segítségével kiválik környezetéből, azt leigázva fölé is nő. „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” - mondta az Úr az első emberpárnak. Utódának annyira sikerült ez a program, hogy mára már agonizálóvá tette a Földet A halálra ítélteket lehet az ózonlyuk alá vinni napozni, a sivatagok évente km-ekkel nőnek, naponta kihal egy madár-, s több tucat rovarfaj, nem beszélve a mentális károsodásokról. A levegő ólommal, lelkünk stresszel telítődik Az erdőket elhagyták a nimfák helyüket erdőmérnökök foglalták el, máshol már csak villanypóznák állnak a fák helyett önnön sírjuk fejfáiként Némely folyó halai, ha lehetne, szárnyakat növesztenének, de az ég madarai között se járnának jobban. A kora romantika „Vissza a természethez!” nemes programja hovatovább megvalósíthatatlan, mert lassan nem lesz hová visszatérni, kivált saját természetünkhöz nem. A kezdeti szakrális viszonyt melyben a természet erőit a homo sapiens áldozatokkal próbálta kiengesztelni, vagy így köszönte meg jótéteményeit mára a tolvaj kifosztott helyzete jellemzi. Az újkori ember a természet könyvének mágikus szavait mondatait már korántsem tartja olyan tiszteletben, mint előde; megfejti, értelmezi azokat s ez felbátorítja, hogy ne csak széljegyzeteket írjon hozzá, hanem átírja, kiegészítse lapjait A Holdra szálló ember megtöbbszörözte az ikaroszi álmot alkimisták legmerészebb elképzelései valósultak meg szintetikus anyagok előállításával, házi számítógépek perpetuum mobilék teljesítményét fölözik, a génsebészet soha nem látott perspektívákat nyithat főleg egy .jóindulatú zsarnok” kezében, s hol van Phalarisz bikájának vagy Arkhelaosz mozsarának hatásfoka, elrettentő ereje egy kisebbfajta atombombáéhoz képest? Az alexandriai könyvtár információs anyaga hányadrésze vajon egy átlagos számítógép memóriamennyiségének? Elcsépelt közhely: az élet minősége nem tart lépést ezekkel a mutatókkal. Több és egzaktabb ismeretünk van a természetről, de többet tudunk-e róla, jobban értjük-e, mint pl. egy ókori görög. Hiszen a bölcsesség nem az okosságra, eszességre, inkább az észhasználat módjára vonatkozik. A fejlődés „őrjöngő röpte” inkább az ahhoz hasonló aggodalmakat igazolja, amiket egy gimnazista lány írt dolgozatában. „A szoknya hossza változik és a nadrágszár bősége. Egy szó divatba jön. Javul az energiatermelés és - felhasználás. Gyorsabbak lesznek a járművek és tovább élnek az emberek Küzdünk a haldokló Földért A módszerek megjelenési formák lényegtelenek Minden felfedezés célja az, hogy cáfolja a Semmi létét Valamit keres. Új földrészt Új részecskéket az éterben. A tudomány a Valamit kutatja, nem hisz a Semmiben. Azt hiszem a végső tudás a Semmi megismerése. Milyen út vezet hozzá? Elérni, meglelni csak a Valamit lehet A Semmit nem lehet megtalálni... Kár. A Semmi az egyedül abszolút a világon.” Ebben a helyzetben némi bölcsességre, önmérsékletre tanítanak bennünket - az állatok Az állat saját természete korlátáit nem képes átlépni. Nem vetkőzik ki magából. Állati ember, ez sértés az állatokra nézve.” - írja Dosztojevszkij, utalva arra, belőlük hiányzik az az öncélú kegyetlenkedés, ami megvan az emberben. Ösztönszerű tudása a környezetébe olvasztja, mintegy terepszínűvé teszi őt Megvédi a túlzásoktól. Nem reflektál e tudására, csinálja a dolgát, többnyire vakon. Ezért nem tud hazudni sem. A fajfenntartás során jól kipróbált és bejáratott ösztönmechanizmusok segítik ebben, melyek már az újszülöttnél szinte készek céldetermináltak Csak az embernek kell 20 év a felnőttkorig. Egy kölyökcsimpánz fogóreflexei tökéletesebbek egy csecsemőénél, igaz nem is lesz belőle egy Rubinstein képességű zongorista, hiszen e reflexek korai tökéletessége az életben maradáshoz szükséges legfontosabb célok eléréséhez hozzásegíti, de alakíthatóságuk hiánya egyéb célok megvalósítására alkalmatlanná teszi. Az éles szemű sas se tud hasonló okok miatt olyan finom színárnyalatokat megkülönböztetni, ami egy műítésztől elvárható, s a gyors lábú kengurut nem lehet betanítani a Hattyúk tavának akár egy statisztaszerepére sem. Az állatok belső arányérzéke nem engedi, hogy az öröm, a bánat vagy a harag szükséges mértékét túllépjék. Az egymással párbajozó kutyák közül, ha a legyőzött odatartja a nyakát, a másik nem bántja. Soha nem tudnak annyira kétségbeesni, hogy a legszorultabb helyzetükben is lemondanának az életükről. A tanulmány 2. részét következő számunkban közöljük.
