Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-12-30 / 27. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1992. december 30. Paksi pillanatok Napjaink bölcsessége Egy nyolcadik hónapjában járó kismama terjedelmes pocakját maga előtt tolva lépett be az egyik butikba. Felpróbált egy óriási méretű blúzt, majd fizetett és távozott. Negyedóra telhetett el, amikor a közelben újra vásárolni akart, ám rémülten döbbent rá, hogy a magával vitt ezresét elveszítette. Legvalószínűbbnek az látszott, hogy a ruhapróba során hagyta el, így kétségbeesett reménységgel szaladt vissza az üzletbe. Legnagyobb meglepetésére, alighogy benyitott, máris nyújtották neki a zöldhasú bankjegyet Egy fiatal iskoláslány találta meg a próbafülkében és azonnal átadta az eladónak. A kismama csodálkozott: hát manapság még előfordul ilyesmi? Örömében nem győzött hálálkodni. Annál is inkább, mivel mélységesen egyetértett a butikos bölcs megállapításával, mely a következőképpen hangzott: „— Hát igen, azért ezer forint is pénz!”... Kincset találni tudni kell Mondják csak, ugyan ki ne álmodott volna már arról, hogy egyszer ővele is megesik a csoda: kertásás közben valami értékes régiséget fordít ki a földből, vagy legalábbis egy degeszre tömött pénztárcába botlik bele a néptelen utcán... Persze az ember azonnal legyint, hogy ugyan, vele ilyesmi biztosan nem fordul elő. Aztán egyszer csak, amikor igazán nem számít rá, a sors kifürkészhetetlen szeszélye mégis megrendezi a nagy eseményt... Egy álmos, ködös novemberi reggelen unottan kilépek az újságosbódéból, s-jobb híján - azonnal beleolvasok a friss sajtóba. így botorkálok, félig „vakon”, s csak néha pillantok fel, hogy szórakozottságom nehogy kellemetlen helyzetbe sodorjon. Hirtelen furcsa hangra kapom föl a fejem, s látom, hogy egy rosszul öltözött, borostás arcú férfi alig méternyire a lábam előtt egy tekintélyes vastagságú arany karikagyűrűt emel föl a sáros levelek közül. Úgy tűnik meg van lepődve és boldog. — Ezt most találta?-kérdezem hitetlenkedve. - Látja, nem érdemes ilyenkor olvasni — teszem hozzá válasz híján zavartan. A férfi közben megpróbálja ujjára húzni a gyűrűt, aztán rám néz:-Kicsi! A hangjából, kiejtéséből rögtön kisejlik, hogy nem az anyanyelvén szólt. Aztán odanyújtja nekem a fényes karikát. - Próba!- mutatja a belsejébe nyomott ismeretlen jeleket. - Ezer!-teszi hozzá - na, ezer! S fél pillanat múlva, látva értetlenkedésemet és tétovázásomat, újabb ajánlatot tesz: - Nyolcszáz!- Köszönöm, de nincs pénzem - adom vissza a gyűrűt. - Piac, üzlet!-agitál tovább nagy hévvel. Már a túlsó oldalon járok, de még mindig kiabál utánam. Aztán már nem is hallom a szavait, mert a pillanatok alatt lezajló események fölött tűnődöm. Azon, hogy ilyen az én formám. Bele is botolhatnék a szerencsébe, akkor is elszalasztanám. De már nem is bánkódom. Mert, ahogy percekkel később józan fejjel újra végiggondolom a dolgot, már meg vagyok győződve róla, hogy ez a „mázlista” még legalább ötször fogja „megtalálni” a mai nap folyamán - ugyanezt a gyűrűt... P. E. Hogy megtanuljunk egészségesen élni... A Deák Ferenc Általános Iskola tanítónői az egészségnevelés rendhagyó módszerét választották, amikor a „Fogászati és testápolási hónap” keretében november végén vetélkedőt rendeztek az iskola alsó tagozatos tanulóinak. Az iskolában év elején megalakultak a 2., 3. osztályos gyerekekből álló csoportok, amelyek a tanév során együtt fognak versenyezni különböző alkalmakból rendezett vetélkedőkön. Az említett „Egészséges életmód, testápolás, fogápolás”-vetélkedő ennek a sorozatnak második fordulója volt. Az iskola szinte minden tanterme a verseny színhelyévé változott a résztvevők nagy örömére. Mindegyikben más-más feladat várt a gyerekekre: egészséges és egészségtelen ételek elkülönítése, ételkóstoló, totó, villámkérdések, kép összerakása, helyes fogmosás elvégzése, helyes napirend- és plakátkészítés. A gyerekek igyekeztek, a pedagógusokkal együtt lelkesedtek és nagyon jól szerepeltek. A versenyzés öröme mellett játékos formában elsajátították, bővítették ismereteiket. Nyugodtan állíthatom, hogy Jenemé Ica és Jegesiné Piroska tanító nénik szervező- és az őket segítő pedagógusok együttes munkáját siker koronázta. További jó munkát kívánok: MOLNÁRNÉ HAHOLT ZSUZSANNA iskolavédőnő „Megkérem a lisztesmolnárt...” Dunaszentgyörgy egyik új utcájának, a Csapó Vilmos utcának a végére érve, az úttal szemben áll egy takaros, szép új ház. Ha csak innen nézzük az épületet, nem is látszik, mi van mögötte: jó ötven méterre egy lakóháznak is beillő hosszú épület, a malom. A lakóház bejárati ajtaján kopogtatva maga a házigazda nyitott ajtót Vele beszélgettem. (A kiejtésén azért érződik, hogy itt tanult meg magyarul.)- Téged a faluban csak mint Mijót ismernek. Beszélj egy kicsit magadról, magatokról!- Colics Mijó vagyok, 1987-ben települtem át az akkori Jugoszláviából, a mai Horvátországból, Kórogyról. 1985-ben Pécsett fociztunk, itt, pontosabban Harkányban ismerkedtem meg feleségemmel, Kródi Margittal, aki az egyik paksi fuvarosnak a lánya. Amikor áttelepültünk - édesanyám és testvérem is Szentgyörgyön laknak ma már -, és nejemmel összeházasodtunk, utána két és fél évig vásároztunk A feleségem fehérnemű-készítő, s velejártuk a megye vásárait Közben én nagy tételben állatokat tartottam: nyulat, sertést, szarvasmarhát- Hogyan kerültetek ebbe a faluba?-Ittjóval olcsóbbak voltaka telekárak, mint Pakson. 1990-ben kezdtünk építkezni, nagyrészt a magam mestere voltam - pedig csak lakatos szakvégzettségem van -, s most ősszel költöztünk be a házba. Immár hárman vagyunk, mert van egy hároméves fiúnk s március körül fog érkezni a második gyermekünk- Hogyan született a malom létesítésének az ötlete?-1991 júliusában a Privát Profite lapban olvastam egy hirdetést, hogy községi kismalmokhoz forgalmaz egy magyar cég gépeket Megpályáztam az ilyen célra igénybevehető hitelt; aminek a keretét a Világbank nyújtotta Magyarországnak Ősszel a megnyert pályázat alapján a Kereskedelmi és Hitelbank paksi fiókja folyósította az összeget és 1992 februárjától a beszerelt gépek már működőképesek voltak Nagy segítséget nyújtott a szentgyörgyi önkormányzat azzal hogy a háztelek mögötti területet iparterületként kedvező feltételekkel biztosította. 1992. január 2-től szeptemberig nagy gondjaim voltak mert az eredeti gépekhez a magyar fogyasztási igényeknek megfelelő kiegészítő egységeket kellett vennem, s ezek közül az egyik gyártmányhibás volt, így négy hónapon keresztül sok megállással vagy sehogysem tudtunk dolgozni. Ez az időszak bizony jelentős ráfizetést okozott Ezért kényszerültem saját technológiát kidolgozni. És, mivel ez a módszer nemcsak nálunk de a környező országokban is egyedülálló, ezért erre a technológiára szabadalmat is fogok kérni.- Fontos kérdés: honnan szerzed be a nyersanyagot s kiknek adod el a készterméket?- Kezdetben a szentgyörgyi tsz-től vettem a búzát; azután más tsz-ektől is vásároltam-vásárolok Fő terményeim a különböző lisztfajták (finomliszt, kenyérliszt, bamaliszt korpás liszt, búzadara), amelyeket főleg lakossági fogyasztásra őrlök (Faddra, Gerjenbe, Patera, Szekszárdra és természetesen helybe). Melléktermék a takarmányliszt és a korpa, amit szintén a lakosságnak árulok illetve takamnányboltoknak- Az eddig elmondottakból kiderült, hogy most már megindult az üzlet Két kérdésem van ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy mibe került mindez: a ház és az üzem? A másik, hogy ezek után hogyan tovább?- Talán nem mondanék számokat, csak annyit, hogy a lakás és az üzem eddigi bekerülési költsége 2 az 5-höz aránylik Egyébkénta fejlesztés 30%-a önerőből történt Persze, mindez milliókban értendő. Fejlesztések tekintetében nagy terveim vannak Már elkészült egy sütöde, a gépeket a tél folyamán fogom beszerelni, és kora tavasszal indulok a kenyérsütéssel. Célom az, hogy elsősorban a helybelieket lássam el jó minőségű és ami a legfontosabb, olcsóbb kenyérrel. Persze a fölöslegből szeretnék Patera és Szekszárdra is szállítani. Szintén tavasszal fogok egy takarmánykeverőt beállítani, ami az őrlés során keletkező melléktermékeket foga hasznosítani. Ez a két üzem kb. 10 munkahelyet fog teremteni, természetesen szentgyörgyi dolgozóknak A már korábban tervezett tésztaüzemet a sütöde építése miatt csak később fogom megvalósítani, de majd ott is 4—5 főt szeretnék alkalmazni. Hadd beszéljek még arról az elképzelésemről, ami ha megvalósul nemcsak a helybelieknek és a környéknek fog segíteni, hanem az egész országnak. Tárgyalásokat folytatok illetékesekkel arról, hogy én legyek Magyarországon az ilyen típusú kismalmoknak (ez a gépsor egyébként dán és magyar technológia ötvözete) üzembe helyezője, azaz én készíteném az épületterveket, én tervezném a technológiát, gondoskodnék a leendő dolgozók betanításáról és a gépek javításáról, én adnék a technológiára garanciát- Ha mindez megvalósul, te leszel Szentgyörgy talán leggazdagabb embere. Tényleg, milyen a kapcsolatod a falubeliekkel?- Eleinte idegenkedtek tőlem, de mára az árum minősége bizonyított: egyre többen jönnek hozzám lisztért és egyéb termékért És ez azt tanúsítja, hogy lassacskán befogadnak, és így szentgyörgyi leszek.- Az áru minőségéről jut eszembe: hallom, már a tévében is szerepeltél.- A pécsi körzeti stúdió készített velem riportot ami kb. két hete volt is a 2- es műsoron. A feleségem így szólt ki értem, hogy „Gyere, most vagyunk a tévében!” Flát elcsodálkoztam, hogy azok a reflektorok micsoda csillogó patyolattisztává tették a malmot- Pedig nem annyira csillogó.- Hát nem! Csak meg kell szokni azt a sok port- Köszönöm a beszélgetést!- Én is a lehetőséget!- KASZÁS -
