Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-29 / 3. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. január 29. Köztudott, nagyon szerény, jó ember... Beszélgetés Staub Ferenc festőművésszel-Kedves Feri bácsi!Kérem beszéljen a gyermekkoráról, ifjúságáról, vágyairól!- Kalocsán születtem 1909-ben. Mivel édesapám németkéri származású, iparosember volt, visszaköltöztünk Németkérre, ahol egy ideig nevelkedtem. Apám halála után a testvéreimmel együtt Pestre költöztünk az anyám nővéréhez, a Damjanich utcába. Később az anyám újra férjhez ment, s a németkéri házat eladtuk, s mi testvérek szerteszóródtunk. Közben kitanultam az asztalos szakmát s néhány évig asztalossegédként dolgoztam egy asztalosmesternél, ahol elég jól elsajátítottam a szakmát s valamennyi pénzt is kereshettem.- Feri bácsi! Mikor kezdett el először festeni és hol?- Az úgy volt, hogy egy vasárnap az egyik unokatestvérem, Garagoly Jancsi, akinek már volt némi jártassága a festésben, azt mondta nekem: - Gyere, kimegyünk Budára és festünk tájképet. - Ha adsz festéket, akkor kimegyek - mondtam. - Azt nem adok - mondta ő. - Hát akkor nem megyek sehova - válaszoltam. Végül is némi huzavona után vettem festéket, meg egy vékonyka ecsetet, s kimentünk a Jánoshegy oldalára, ahol aztán elkezdtünk festegetni, de inkább csak mázolgatni. Ekkor már tisztában voltam azzal, hogy a festés megtanulásához, először is alapos rajztudás kell. Később mind gyakrabban kijárogattunk, s lassan mind szebb és szebb képek születtek. Ezenkívül eljárogattunk különböző virágboltok kirakatai elé is, ahol virágokat és más növényeket másolgattunk, amelyek szintén elég tűrhetően sikerültek. Tehát ezek voltak a legelső próbálkozásaim, amelyek már tehetségről árulkodtak, de ezt én akkor még nem tudtam.- Köztudott, hogy Feri bácsi később Aba-Novák Vilmos tanítványa lett. Flogyan került Aba- Novák Vilmoshoz, illetve a műhelyébe, hogyan tanultak?- Először is elmentem Pesten a Párizsi utcába, egy bizonyos Marskovszkynéhoz, aki maga is valamiféle művész volt, s ő fenntartott egy művésziskolát, ahol Aba-Novák is meg szokott jelenni. Ott ismertem meg őt, a nagy festőt, én, mint asztalos. Ez az iskola azonban hamarosan befuccsolt különböző okok miatt. Ekkor Aba-Novák elment az Astoriához, s a legfelső emeletet kibérelte műteremnek. Ez egy hatalmas terem volt ahol aztán tanítványokat is tudott már tartani, s megalapított egy festőiskolát. Engem ekkor magával vitt. Kapóra jött neki, hiszen meg tudott velem csináltatni mindent; rajzállványt szobrászállványt polcokat stb. Egyszóval először asztalosként használt. Egy napon, azonban, kissé félve, megmutattam neki a rajzaimat és a festményeimet Ő nagyon elcsodálkozott, s azt mondta: „Egy ilyen tehetséges fiatalembernek a tanítványaim között van a helye.” Attól a naptól kezdve felvett a tanítványai közé, méghozzá a többiektől eltérően engem ingyenesen tanított. Éreztem, hogy nagyon megkedvelt hiszen néha még ebédelni is elvitt magával. Ilyenkor sokat beszélgettünk, festészetről, művészetekről... A festés tanulása úgy ment hogy volt kb. 30-40 növendék, s az ablakoknál volt ugyanannyi festőállvány. Minden növendéknek megvolt a saját állványa. Az ablakon kinézve, mindenki kiválaszthatott magának valamit amit aztán szabadon megfesthetett. A mester közben halkan járkált közöttünk. Sokáig nem szólt semmit csak nézegette a születendő munkákat. Mikor már eléggé előrehaladottak voltak a képek, akkor egyenként odajött hozzánk, és hosszasan magyarázott, korrigált ki mire vigyázzon, mit hagyjon ki, vagy mit tegyen inkább hozzá. Beszélt még technikai fogásokról, rajztanról nagy-nagy szeretettel és hozzáértéssel. így ment ez három évig, aztán feloszlatta a társaságot, mert úgy érezte, hogy ki-ki többékevésbé eleget tud ahhoz, hogy önálló festő legyen. Mondanom sem kell, rengeteget tanultunk tőle. Nagyon jó ember volt s nagy festő. Sajnos 41 éves korában meghalt gyomorbajban.- Később mi történt, hogy alakultak az elkövetkezendő évek, hova került Feri bácsi?- A pesti évek után visszatértem Németkérre, ahol a mai napig is élek. Megnősültem, s boldog házasságban éltem feleségemmel Magdus nénivel, egészen a múlt év szeptemberéig, amikor
