Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-11-04 / 23. szám

1992. november 4. 9 PAKSI HÍRNÖK KITELEPÍTÉS Részlet Stenger Pál Dunakömlődről írott könyvéből (2.) sak voltak. Ha jött a razzia, elkobozták az áruinkat Dehát szükségünk volt friss vitaminokra. Nem szabad elfelej­teni, hogy régen otthon is sok gyümöl­csöt ettünk. A félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy ezeket a cselekményeket nem lehet feketeke­reskedelemnek tekinteni. Útjainkat nem munkaidőben, hanem szombat délután vagy este és vasárnap tettük meg. Ezeket a példákat azért említem, hogy bizonyítsam, senkitől részvétből könyöradományt nem vártunk A fiatalság kinőtte a magukkal ho­zott ruhákat Pénzért semmit sem le­hetett kapni. Ebben a helyzetben is ta­láltunk azonban megoldást Az ameri­kai hadsereg készletéből tudtunk ke­rülő úton vagy gyümölcsért köpenye­ket, takarót fehérneműt (alsóneműt) szerezni. Ezekből az anyagokból az asszonyok esetleg a szabók öltönyö­ket felöltőket szoknyákat varrtak A mindenfelé található roncs harci jár­művek futóműveiről levágott gumiab­roncsokat használtuk fel a lábbelik­hez. Ezek a munkák nem voltak köny­­nyűek Nem rendelkeztünk ugyanis megfelelő szerszámokkal, csak a ma­gunk gyártotta felszerelésekkel tud­tunk dolgozni. Cipőjavításra minden­ki ezeket a gumikat használta. Az ilyen lábbelik nagyon megbecsültek voltak és nemcsak köztünk hanem az itteni lakosság körében is. Nemhiába hívtak Magyarországon „sváboknak” bennünket A mondás, „alkoss, dolgozz, építsd házikódat’ az ötvenes évek kezdetétől mindenkit megigézett Mindenki azon volt hogy saját háza legyen. Arra azonban, hogy ezt csak állandó túlmunkával és csak az egészség rovására lehetett megva­lósítani, senki sem gondolt Még azok is építkeztek akiknek korábban nem volt házuk Előfordult hogy két vagy három házat is. így volt ez olyan iparvi­dékeken is, mint Stuttgart Mannheim, Tauberbischofheim, Wertheim, Freu­denberg, Ingolstadt Dachai és Mün­chen vidéke. Reichertshofeni letelepedésünk példája Mint már korábban említettem, Reichertshofenbe 1946. június 12-én érkeztünk meg 14 családdal. A ma­lomépület termében szállásoltak el bennünket Valahonnét szalmát kerí­tettek Ezen aludt öreg, fiatal és gyer­mek egymás mellett. A szalmafekhe­lyet hamarosan ácsolt deszkaágyak váltották fel. Az ágyakhoz szalmazsá­kokat tömtünk A 14 család számára mindössze két tűzhely állt rendelke­zésre De kik főzzenek ezen? A férfiak este mind hazajöttek a munkából. Ezt az állapotot nem tartották megfelelő­nek Téglát szereztünk és tűzhelyeket raktunk belőlük majd a (volt) lőpor­gyárból hozott fémlemezeket tettük rá. Az asszonyok most már zavartala­nul főzhettek A helyi lakosok egy ré­sze félreértette ezt a ténykedésünket és azt hitték hogy magyarországi cigá­nyok vagyunk Ez a félreértés azon­ban hamarosan tisztázódott A tűzifa beszerzése sem esett nehe­zünkre. A fiatalok az erdőben felmász­tak a fákra, letördelték a száraz ágakat, a nők pedig ezeket összegyűjtötték Az összekötözött rőzsenyalábokat az­után a fiatalok több kilométernyi távol­ságról a vállukon vitték a száláshelyre. A mi öntevékeny „segíts magadon” akciónk a helyi lakosokban némi irigy­séget váltott tó, de ez egy cseppet sem zavart bennünket Az 1946 évi első aratás után a nők kimentek a tarlókra az elhullott kalá­szokat összegyűjteni. Cséphadaróval kiverték mint valamikor régen. A megtisztított kenyérgabonáért a ma­lomban lisztet kaptunk Krumplisze­dés után a földben hagyott gumókat az asszonyok szintén kiszedték Vágyódás a régi otthon után A magyarországi németek himnusza A nyelvedhez, a szokásaidhoz a halottaidhoz maradj hű Állj néped közé és vállald vele sorsát Ha szükség fenyeget szorongat Ez ad erőt hogy megálljad. (De) Ha kilépsz e szent körből, Dicstelenül elsüllyedsz. A régi otthon utáni vágyódás már a hatvanas években az idősebbeknél is csökkent a fiatalság pedig kész volt a beilleszkedésre. Németországban és Ausztriában a gazdasági beilleszke­dés majdnem súrlódás nélkül sikerült A józan és tárgyilagos megfigyelők szerint ezek a sikerek a nép jellemvo­násaiból következtek Néhány olyan tulajdonság segített úrrá lenni a ne­hézségeken, mint a szorgalom, a rend­szeretet a jó közösségi szellem és a fe­lelősségérzet Az ökonómiai siker sok szór csodának tűnik pedig még a „Lastenausgleich”-tel megkapható anyagi előnyöket sem vették igénybe. Mi marad meg belőlünk? Ezt kérde­zem újra és újra. Mégis: be akarunk il­leszkedni abba a nyelvterületbe, ahol most élünk A fiataloknak már elég jól sikerült ez a beilleszkedés. Az idősek még használják az otthoni nyelvjárást bár már nem egészen tisztán. Az itt el­töltött negyven év alatt eléggé megfa­kult ez. Az ebben az évszázadban ki­alakult sajátos kultúránkat csak kevés fiatal tette magáévá. A jövő generáció már csak az emlékek alapján fog róla beszélni.(?) Ok teljesen be fognak il­leszkedni környezetükbe vagyis telje­sen beolvadnak Hála a hazai templomhoz Legtöbbünkben a hazai templom­ban hallgatott utolsó istentisztelet el nem múló emlékké vált Szentképein­ket és egykori emlékképeinket ma­gunkkal vittük és továbbadjuk a fiata­loknak Nagyon sokan új hazánkban is részt veszünk az istentiszteleteken. Megtartjuk ezzel az ősi jámborságot és egyházunk iránti hűségünket Ha némelykor kételkedünk az igazság­ban, kételyeinkre a választ a Szentírás szavai adják meg: „Uram, hova men­jünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” Ebben a hitünkben elfogadjuk és telje­síteni akarjuk a Hazájukból Elűzött Németek Szövetségének 1950. au­gusztus 5-i nyilatkozatát, kartáját Mi, a hazájukból elüldözöttek lemondunk a bosszúról és a megtorlásról. Ez az el­határozásunk komoly és szent Emlé­kezni akarunk arra a sok szenvedésre, amit különösképpen a ’40-es és ’50-es évek hoztak az emberiségre. Fordította: VASS ISTVÁN ; A G-2000 Tehetségkutató és Gondozó Alapítvány v á/ást tesz közre letségekért Díj”, és az az­­< párosuló 50 ezer Ft összegű támogatás odaítélésére. A díj célja, a hosszú idő óta magas színvonalú, a tehetségnevelés ügyét eredményesen támogató pedagó­gusok és szakemberek elismerése. Ajánlást tehetnek művelődési és okta­tási intézmények, ayermekközössé­­gek, magánszemélyek és közösségeik. A javaslatok tartalmazzák:- a javasolt személy adatait,- szakmai tevékenységének, eredmé­nyeinek ismertetését- az ajánló személy adatait (cím, telefon). Ajánlási határidő: 1992. december 15. Elbírálás: 1993. február 15-ig, melyről valamennyi ajánló tájékoztatást kap. Postacím: 6701 Szeged Pf.: 2000. Telefon: 62/351469 G-2000 Alapítvány kuratóriuma Kereskedők Vállalkozók Tolna Megyei Kamarája KÖNYVVEZETŐI tanfolyamot indít. A tanfolyam ideje: 20 óra Az előadások témái:- vállalkozások könyvvezetése,- vállalkozói ismeretek, üzleti terv ké­szítése, marketing-ismeretek Bővebb felvilágosítás és jelentkezés: Tarczalné Dér Valéria Paks, Dózsa Gy. u. 51-53., telefon: 11-611/114. * * * Kereskedők Vállalkozók Tolna Megyei Kamarája kezdő vállalkozók részére minden kedden ingyenes tanácsadást tart Tanácsadás ideje: de. 9-12 óráig. Érdeklődni: Paks, Dózsa Gy. u. 51-53. III. em. 303. Tarczalné Dér Valéria. Munkalehetőség diákoknak! A Mindenes Kisszövetkezet Diákszö­vetkezeti Csoportja munkalehetőséget kínál diákok számára. Bővebb felvilágosítás és jelentkezés az Ifjúsági Irodában hétfőtől péntekig 14-20 óráig. Emlékműavatás Dunakömlődön November 8-án 10 órakor ünnepi szentmisét cerebrál VIDA ISTVÁN plébános a katolikus templomban. Közreműködik a Paksi Munkáskórus. 11 órakor az emlékmű avatása katonai tiszteletadás mellett. Beszédet mond: PÁLOS MIKLÓS államtitkár, ERDŐS LÁSZLÓ ezredes, a „Tolna Megye II. Világháborús Halottaiért” Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents