Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-10-07 / 21. szám

1992. október 7. 7 PAKSI HÍRNÖK Apáról fiúra Látogatóban Farkasdi József fodrásznál Még (Budapestről) hazajáró koromban, ha meg akartam tudni gyorsan mi minden történt távollé­tem alatt Pakson, akkor a piactéri kiskocsma mellett Farkasdi József fodrász szalonjába kellett csak men­nem, s teljes lett a kép, mire megnyírta hajam s meg­kurtította a szakállam. Most az ő vendége vagyok, ki­vételesen nem kuncsaft minőségben, a Hírnök szá­mára készítek vele egy beszélgetést Az óra most ütötte el az ötöt, lejárt a munkaidő. Mindkettőnknek kijár a kisfröccs a dologteli nap után.- Ki volt az első fodrász a családotokban?- A nagyapám, Farkasdi Zsigmond. Két helyen is volt műhelye itt Pakson. Az első a Kápolna utca sar­kán állott, aztán a Dózsa György-Rákóczi utca sar­kára költözött a műhely. A helyén van most az Új Hullám Söröző.- Édesapád mikor nyitott borbélyüzletet?- 1936-baa Akkor vált önálló kisiparossá. A Dó­zsa György út 40. szám alatti fodrászatban dolgo­zott egészen nyugdíjba vonulásáig.- Mennyire volt egyértelmű, vagy természe­tes a családod és a te számodra, hogy folyta­tod apád mesterségét?- Apámék részéről egyértelmű volt, én viszont eleinte vonakodtam, mivel voltak más elképzelé­seim is, de végül is nem bántam meg, hogy apámék szavára hallgattam.- Hol jártál iskolába?- A szakmai ismereteket Dunaföldváron, a közis­mereti tantárgyakat pedig itthon Pakson tanították.- Mikor szabadultál?- 1962-ben, vagyis pontosan 30 éve.- Gratulálok a kerek évfordulóhoz!- Köszönöm szépen. Szekszárdon kaptam ke­zembe a szakmunkás-oklevelet, s egyből beálltam apámhoz. Mint alkalmazott segítő családtag dolgoz­tam nála. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel. O is apámnál tanult- Mikor nősültél meg?---- 1972-ben, amikor feleségem fölszabadult Három évig még apámnál voltunk, aztán ’74-ben váltunk önállóvá. A műhelyünk először itt volt a Dó­zsa Gy.-Vörösmarty utca sarkán, de azt a részt kisa­játította a tanács, ezért kellett beljebb húzódnunk ide, ahol most is van az üzlet és a házunk- Kik járnak hozzád?- Nagyon széles a kör. Az értelmiségtől a nyugdí­jas paraszt bácsikáig járnak hozzánk- Feleséged és Attila fiad is ittfodrászkodik.- Feleségem, Éva, a hölgyek haját szépíti. Attila meg én a férfiak gyerekek frizurájával törődünk Ki­sebbik fia, Jocókaéh iskolába jár, negyedikes.- Attila mikor szabadult?- 1989-ben végzett szintén Szekszárdon, mint női-férfi fodrász. Bánatomra csak a férfi részlegen ügyeskedik ehhez van kedve.- Hány tanulót neveltetek ki?- Hatan szabadultak fel nálunk s ma már mind önállóan folytatja a szakmát, erre nagyon büszkék vagyunk- Mit csinál szabadidejében egy magadfajta fodrász?- Sajnos, sok idő nem jut kikapcsolódásra, szóra­kozásra, hiszen a takarítástól kezdve a mosásig min­dent magunk csinálunk nincs más személyzet, en­nek ellenére azért szombat délutánonként eljárok focizni a fiúkkal a KRESZ-parkba.- Mennyi szabadságot engedélyeztek ma­gatoknak egy évben?- Nagyon keveset mindössze egy-két hetet Ilyen­kor a Harkányfürdőn pihenünk- Fiadnál mennyire volt „sima ügy”, hogy fodrász lesz?- Az ESZI-be szeretett volna menni, de aztán az apja, nagyapja, és dédapja szakmája mellett döntött Apám egyébként egy 50 éves jubileumi arany gyű­rűvel is büszkélkedhet amit az ipartestülettől vett át négy évvel ezelőtt- Van-e még fodrász a rokonságban?- Farkasdi Ferenc a nagybátyám és két lánya, az Éva és az Edit is az.- Gondolom Attila előbb-utóbb önállósodni akar.- Ez természetes, csak még az anyagiak ezt nem teszik lehetővé. Fönt a lakótelepen szeretne idővel üzletet nyitni.- Szerinted miért járnak ide szívesen az em­berek?- Talán azért, mert ősi, tőzsgyökeres paksiak va­gyunk így régóta ismerjük egymást, rengeteg a kö­zös téma, van miről beszélgetnünk a várakozás és a munka közben. De azt hiszem a munkánkkal meg vannak elégedve. A mienk olyan tipikus kisvárosi fodrászszalon, ahol mindenki ismer mindenkit- A fröccs is kiapadt poharunkból mire a be­szélgetés végére értünk.- Aztán majd gyere, ha nagyon megnőtt a hajad meg a szakállad!- Jövök, nemsokára jövök. -OZ­E rovat arra lenne hivatott, hogy / '1 Paks és környéke rock- és popzenei ~ életét bemutassa. Aki egy kicsit is otthon van ebben a világban, az pontosan tudja, hogy elég nagy a hiány ezen a téren. Ezzel a rovattal is segíteni szeretnénk azoknak, akik veszik a bátorságot és így feje­zik ki érzéseiket, gondolataikat. Nincs nehéz dolgom, ha el akarom dönteni, hogy melyik zenekarral kezdjem a bemutatást, hiszen jelenleg csak két paksi csapatot ismerek. MÁRCIUSI IFJAK Mint a nevük is jelzi, 1992 márciusában alakultak A tagok már előtte is ját­szottak más-más zenekarokban, míg végül egymásra találtak Az alapítók: Vendég zenészek: Géhl Tamás - billentyűsök Dohány István - bass Lőrincz Tibor - ének Pető Levente - gitár, ének Stölczer Zoltán - dob A stílusukat nehéz meghatározni, de valahogy mégis jó. Szövegeik ember­­központúak és nem rugaszkodnak el a valóságtól. Mindenképpen kiszolgálja egymást a mondanivaló és az igényesen megkomponált zene. Dallamviláguk nagyon gazdag, érzésekkel telített Mint minden amatőr zenekart, őket is sújtja a pénzhiány, melynek javulása szponzorok nélkül nem is várható. Szerzeményeiket sikerült egy házilag ké­szített demó-kazettára rögzíteniük, melynek segítségével meghívást kaptak a Csörge-tónál rendezett II. Rock-Marathonra, ahol neves zenekarokkal léphet­tek fel. Remélem, a közeljövőben többet hallhatunk róluk és a gondjaik is megol­dódnak Kazettájuk megrendelhető a zenekar címén: Géhl Tamás, 7030 Paks, Kurcsatov u. 4. Telefon: 11-328. Várjuk azoknak az előadóknak és zenekaroknak a jelentkezését, akik ilyenformán is szeretnének nyilvánosságot kapni. -Jáki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents