Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-08-12 / 17. szám

PAKSI HÍRNÖK 12 1992. augusztus 12. f SPORT ] V__________________________________________________________> Kovács Antal olimpiai bajnok! A Dunamenti Téeszben, ahol Ko­vács Antal édesanyja dolgozik, egy­más után jönnek és gratulálnak a munkatársak, közben egymással is megosztják örömüket:- Csodálatos volt!- Szorítottunk.- Ez a gyerek a paksi földből nőtt ki! Az olimpiai bajnok édesanyja így idézi föl a barcelonai közvetítés éjsza­káját:- Az egyik kezemben a kisrádió volt azon hallgattam a Petőfit a má­sikban a telefon: egy rádióriporterrel beszéltem, közben néztem a tévét Harminc-negyvenen is voltunk, ami­kor megszületett a győzelem. Na­gyon jólesett hogy ennyien jöttek és velünk együtt örültek. Azt nem lehet elmondani, milyen érzés volt Sírtam, nevettem. Az összes munkatársam felhívott Reggel jöttem dolgoznf lép­­ten-nyomon megállítottak. A bátyja - aki hét évvel idősebb - vitte magával Antit először cselgán­­csozni, aki közben a zeneiskolába is járt Negyedikes korában döntötte ef hogy a cselgáncsot választja. Az apja örült neki, én meg féltettem. Amikor az úttörőolimpiával kezdődtek az eredményei, elfogadtam. Anti az olimpia előtt nagyon fáradt volt, évet is halasztott a főiskolán, mert szinte állandóan edzőtáborba járt Az újságok meg sem említették, hogy várnak tőle valamit, az Olim­piai kalauzban is csak annyi volt róla, hogy +95 kilóban indul. Én se szá­mítottam ilyen szép eredményre. Amikor néztük a televíziót, mond­ta a nagy fiam:- Édesanya, Anti biztosan édes­apára gondolt, amikor kihullottak a könnyei. Amikor Feri már nagyon beteg volt, pénteki napon kérte az atlaszt hogy megnézze, hol van Barcelona. Kedden halt meg. A Budapest Bank Rt. jóvoltából utazott Barcelonába Hangyási László, Kovács Antal edzője nem mehetett együtt tanítvá­nyával; az egyesület sem tudta vállal­ni a részvétel költségeit Többen kérdezték tőlem: mégy az olimpiára? - Nem - mondtam.- Miért nem? - Mert nincs pénzem. Az utolsó pillanatban aztán a Bu­dapest Bank Rt paksi fiókjának igaz­gatónője szponzori szerződést kö­tött velem, így lehetek ott Barceloná­ban. Igaz, nem repülővel, hanem au­tóval vágunk neki a 2200 kilométer körüli útnak, Krausz Tamás egykori cselgáncsozóval.” Az edző mindezt egy nappal indu­lása előtt, csomagolás és az olyankor szokásos lázas ügyintézés közben mesélte Kurcsatov utcai lakásában. Ott volt már előtte Kovács Antal sor­solása is. „Kovács Anti' az én tanítványom. Nálam nyerte első ifjúsági bajnoksá­gát ’87-ben. ’90-ben IBV-t nyert, a ju­nior EB-n 7. volt, ’91-ben pedig a ju­nior EB-n harmadik lett, az idén má­jusban, a felnőtt EB-n bronzérmet szerzett Harmincöt induló van a +95 kilós súlycsoportban. A belga van De Walle, a mezőny nagy öregje ’72- ben nyerte Európa-bajnoki érmét, abban az évben, amikor Anti szüle­tett Kovács Anti először a számunkra ismeretlen angolai Torres ellen mér­kőzik. Ezt a meccset a zsákba kell tenni! Utána komoly megméretés követ­kezne: a Vojnov-Szergejev össze­csapás győztesével kellene tatamira lépni. Anti már összemérte erejét Vojnowal májusban Párizsban az EB-n, a 3. helyért Akkor ő győzött, nagy csatában Nem fakadnék sírva, ha újra Voj­­nowal kellene mérkőznie, de a pa­pírforma Szergejev mellett szól.” Azóta tudjuk az örvendetes vég­eredményt Láttuk Hangyási Lászlót is a tévé képernyőjén, ahogy a hely­színen örült Kovács Antal világra­szóló sikerének. Mindkettőjüknek ezúton is gratu­lálunk. gutái A megbeszélt időpontban percnyi pontossággal érkezik. Apró miniszoknyában, szabad­jára engedett, hosszú hajfürtök­kel. Trikóján Cobi-figura moso­lyog. Szép, fiatal és természetes. „Mellesleg” Paks legeredménye­sebb női sportolója.- Talán nem tévedek, ha azt mon­dom, hogy a fiúk nem azért fordul­nak utánad a városban, hogy meg­nézzenek egy EB-bronzérmes válo­gatottsportolót (Vidám nevetés a vá­lasz.) Azt hiszem, érted, mire gondo­lok. Szerinted, hányán tudják rólad Pakson, hogy milyen szinten értél el sikereket?- Nagyon kevesen. Nem is tudom. Csak a közeli ismerősök és persze az edzők meg a PSE-nél néhányaa Biz­tos, hogy nem sokan.- Akkor most ragadd meg az al­kalmat; mit tartanál fontosnak el­mondani magadról bemutatkozás­ként?- Tulajdonképpen nem sok érde­keset tudok mondani - legyint moso­lyogva. 17 éves vágyott a Vak Boty­­tyán Gimnáziumban tanulok. Tagja vagyok a magyar rsg-(ritmikus sport­­gimnasztikaj-válogatott kéziszercsa­­patánatt A családunk egyébként Gyöngyösről költözött ide, még kicsi koromban.- Sokak szerint ez az egyetlen sportág, ami igazán nőknek való. Ahol fontos a szépség, a kecsesség, a nőiesség harmóniája. Te hogyan ke­rültél kapcsolatba ezzel a sporttal és egyáltalán, mikor kezdted?- Először is megtanultam úszni. Nem a versenyzés kedvéért, hanem egyszerűen a szüleim alapvetőnek tartották. Azután jött a tenisz - vala­mikor régen anyukám is játszott -, de azt valahogy nem szerettem, és ki is iratkoztam. Később szertornára jár­tam, ami sokkal jobban tetszett, de amikor az edzőnk Dunaújvárosba költözött, annak is vége szakadt Utá­na indult itt a ritmikus sportgimnasz­tika, ahol végül is megtaláltam a he­lyem. Versenyezni ’86-ban kezdtem, válogatott ’90 óta vagyok.- Mint mindenben, a sportban is igencsak érvényesül a fővárosra való koncentráltság. Milyen hátrányát ér­zi egy válogatott sportoló a vidéki voltának?- Pesten vannak az edzéseink, oda fel kell járni, és persze az iskola is problémát jelent Abban is a pestiek­hez igazodnak, nekik nem is jelent akkora kiesést a tanulásból.- Említettük a sikereidet Konkré­tan milyen eredményeket mond­hatsz magadénak?- 1986-ban volt először sikerem az úttörőolimpián; szalaggal értem el első helyezést Jaj, ez már nagyon ré­gen volt! Nem is tudom hirtelen, mit említsek. Labdával országos 5. vol­tam, ’91-ben vidékbajnott A legtöbb­re természetesen a válogatottként elért eredményeimet tartom. Idén Stuttgartban az Európa-bajnoksá­­gon összetettben harmadikok let­tünk. Erre vagyok a legbüszkébb. Tolna megye válogatott csapata Pakson 1969-ben

Next

/
Thumbnails
Contents