Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-08-12 / 17. szám

PAKSI HÍRNÖK 10 1992. augusztus 12. Hangversenyek az evangélikus templomban Július 8-án TRAJTLER GÁBOR evangéli­kus lelkész, orgonaművész tartott hangver­senyt Az első mű, amit hallottunk, Nicolaus Bruhns e-moll preludium és fugája volt A szerző a XVII. századi észak-német orgonisták iskolájának egyik kiemelkedő alakja. Az észak-német orgonastílust az jellemzi, hogy prelúdiumaik (magyarul: előjátékaik) mo­­zaikszerűen kis zenei egységekből tevődnek össze. Bruhns prelúdiuma is fantáziaszerű futa­mokkal, majd fugával indult amelyet később sú­lyos akkordok váltottak fel. (A fuga olyan zenei forma, amelyben egy dallam, az ún. fugatéma, egymás után, mindig más szólamban, hol ma­gas, hol mély hangon szólal meg. Mintegy fut­nak egymás után a szólamok. A fuga magyarul futást jelent) Ezután Johann Pachelbel: f-moll ciaccona cí­mű műve következett (A szerző Bruhns kortár­sa, korának egyik legkiválóbb orgonistája és ze­neszerzője. Sokfelé működött: Bécsben, Erfurt­ban, Stuttgartban, majd szülővárosába, Nürn­­bergbe tért haza, ott is halt meg.) A mű címe egy régi táncra utal, melynek az volt a jellemzője, hogy 3/4-es ütemében a basz­­szus, vagyis a legmélyebb szólam témája állan­dóan ismétlődött A bemutatott ciacconában negyvenhatszor hallottuk ugyanazt a négy han­got, de mindig más volt a felette lévő zenei anyag, a harmónia és a ritmus. T rajtler Gábor J. S. Bach C-dúr toccáta, adag­­gio és fuga című művét is megszólaltatta. A Bach név magyarul patakot jelent Ezért mond­ta róla Beethoven: „Nem pataknak, tengernek kellene őt nevezni.” Előbb templomi orgonista, majd különböző hercegségekben udvari kar­mesterként működött Harmincnyolc évesen lett a lipcsei evangélikus Tamás-templom kar­nagya és orgonistája. Huszonkét éven át halá­láig itt dolgozott Egyik leghíresebb orgonaművét hallottuk jú­nius 8-án. Felhangzott Bach Három korálelőjátéka is. Az evangélikus egyház legnagyobb zenei kin­cse a korái: az az ének, amit a gyülekezet együtt énekel minden istentiszteleten. Ezeknek a korá­toknak a dallamára az egyházi zeneszerzők elő­játékokat írtak, hogy ezek vezessék be a gyüle­kezet énekét Az első feldolgozás a Jézus, bol­dogságom kezdetű énekre íródott Ebben a mu­zsikában annak az embernek a belső örömét hallottuk, aki Jézusban hisz. A második ének könyörgés: Úristen, most eléd lépek És alázatosan kérlek: Szent arcodat ne fordítsd el, Tégy jót énvelem, bűnössel. A zene is könyörgő, de Isten irgalmában bízó. A harmadik feldolgozás a Ki dolgát mind az Úrra hagyja. A keresztyén ember boldogságát fejezte ki ebben zenei eszközökkel Bach. A hangverseny következő száma Kodály Négy epigrammája volt, majd Liszt Ferenc Weinen, Kla­­gen-variációit hallottuk Lisztet megihlette Bach­nak az a csodálatos kantátája, melynek szöveg­kezdete így hangzik: Weinen, Klagen, Sorgen, Za­gen. (Sírás, jajgatás, panaszok és sóhajok) Bach­nak ez a kantátája a gyászról szól, ennek a fő té­májára írta Liszt ezt a variáció-sorozatot A zene­mű a halálhír tragikus döbbenetével indul, utána a gyász és a fájdalom minden változatát végigjá­ratja velünk a zeneszerző. A megnyugvást - a bachi kantáta módjára - a Mind jó, amit Isten té­­szen kezdetű korái dallamával érte el. Dóka Zoltán evangélikus lelkész ismertetője alapján: BREBOVSZKY JÁNOS Isten szereti a humort Igen a válaszuk A Magyar Continental Singers bemutatkozása Rockoperák hangulatát idézte fel június 26- án délután a Magyar Continental Singers-cso­­port bemutatója. Nemcsak lendületes bevonu­lásukkal (befutásukkal), a közönséggel szemtől szembeni kapcsolatra törekvő előadói stílusuk­kal, hanem az előadott dalok hangszerelésével, az énekesek mozgásával is. „Csak a modern zenén keresztül lehet eljut­tatni a fiatalokhoz Jézus üzenetét” - vélte Tor­­nay András, a csoport vezetője, aki erőteljesen vezényelte a kórust és a zenekart, egy-egy dal között imát mondott, bizonyságot tett; előre bo­csánatot kért az idősebb korosztálytól, ha fiata­loknak szánt előadásuk, „Isten házában tett hu­­morizálásuk” esetleg megbotránkoztatná őket Nos, a megbotránkozás elmaradt; sem elő­adás közben, sem a szünetben nem láttam elé­gedetlenül távozó nézőt A befejezést követő vastaps és a háromszoros ismétlés őszinte si­kert bizonyított (Talán a siker szó használata is helyénvaló az amerikai stílusú templomi ese­mény említésekor.) AContinental Singers, magyarul: Földrészek énekesei nevű mozgatom huszonöt évvel eze­lőtt indult Amerikában. Egy Cam Floria nevű fiatalember tradicionális egyházi énekeket, spi­rituálékat, gospeleket hangszerelt át könnyűze­nére” - tájékoztatott Szentesi Zoltán koncert­szervező a hangverseny után. „Ma harminchét Continental Singers-cso­­port járja a világot, a magyar csoport három éve jött létre. Minden évben van valamilyen központi gon­dolat Tavaly a szabadság eszméje köré csopor­tosult a zene, tavalyelőtt a fény volt a központ­ban. Az idén az elmúlt huszonöt év legsikere­sebb dalaiból válogatták a zenei anyagot Tornay András a többi csoportvezetővel együtt Amerikában elsajátította a zenét és a lelki koncepciót, közben itthon szerveztük a csopor­tot A felhívásra százan-százötvenen jelentkez­tek közülük válogattuk ki azt a negyven éne­kest zenészt akiknek az együttes vezetője (tíz­napos feszített programú próbatáborban) meg­tanította a zenét a mozgásokat Utána indul­tunk koncertkörútra.” A Magyar Continental Singers-csoport a paksi evangélikus templom után Pécsen, a re­formátus templomban, Vasváron, a művelődé­si házban, Győrben és Sopronban szabadté­ren, majd Budapesten, a Petőfi csarnokban mu­tatkozik be. gn ITT A CIRKUSZ! Rég járt már cirkusztársaság Pakson, s azok­nak a kisgyerekeknek akik „Apu, vigyél el a cir­kuszba !” és ehhez hasonló kéréssel nyaggatták szüleiket egészen Budapestig kellett elmen­niük hogy aztán ott „De apu, hisz ez nem is sá­tor!” jellegű csalódást éljenek át Egy reggelen azonban gazdagon festett, pót­kocsis teherautók gördültek végig a város ut­­cáia Nemsokára felharsant a hangosbeszélő is: Itt a cirkusz! Mikor a mérsékelt árú jegyet megvettem, be­léptem a sátorba, s megpillantottam a rég nem látott porondot teljesen visszagyerekesedtem. Tán hat- vagy hétéves koromban láttam ilyet utoljára. Igazi cirkusz: igazi színes cirkuszpony­va (be is ázott egy kissé), igazi fapadok megha­tározhatatlan, mégis ismerős hangulat hatott át mindent A műsor nem késlekedett: bár a megszokott számokat mutatványokat adta elő a társulat mint az egyensúlyozó-mutatványok bohócok idomított kutyák majmok és lovak stb., mégis más volt mint egy fényűző cirkuszgála a még fényűzőbb Párizsban. Jobb volt Egyébként a sátrat be nem töltő közönséget még az időköz­ben eleredő eső sem zavarta meg. A műsor mindenkinek szólt: a bohóc a kis­gyermekeknek ügyetlenkedett a széles moso­­lyú egyensúlyozóművész a húgaikat-öcséiket elkísérő lányoknak bókolt és az „erősebb nem” képviselőiről sem feledkeztek el: míg férfi, vagy kevésbé szemrevaló hölgy volt a porondon, a biztonság kedvéért ott táncolt egy szépség is a háttérben. Csak egy műsorszám juttatta eszembe, hogy mégse távolodtunk el a külvilágtól: egy labda­mutatványokat bemutató öregúr keltett ben­nem olyan érzést, hogy mégiscsak a szánalmas valóságban, a földön járunk Az se tetszett túlsá­gosan, hogy a tapsvihart a két ajtónálló szolgál­tatta. Akadtak afférok is: egy túl közel merészke­dett gyermeket elkapott egy játékos” majom. Úgy látszik, még nem meséltek a kisfiúnak a Dzsungel könyvéből: óvakodj Bender-log né­pétől! Szerencsére ebből nem lett nagy baj. A másfél órás előadás végére el is állt az eső: a hazatérő családok legnagyobb örömére. Má­sokkal együtt én is egy új érzéssel távoztam: megismertem a cirkusz fájdalmas és gyönyörű világát KÖVI GERGELY

Next

/
Thumbnails
Contents