Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-06-17 / 13. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. június 17. Paks a Duna partján Bennszülött paksiként (1924-ben születtem) pontos és főleg szép gyermekkori emlékeim vannak ezzel a nagy folyóval kapcsolatban. Mindig mélységes nosztalgia fog el, ha a soksok régi fényképemet nézem a horgászatról a túlparti mellékágakban, a délutáni és hangulatos esti sétákról az Erzsébet-sétányon és természetesen a fürdésről, strandolásról, a többnapos sátorozásról. Amikor polgárista koromban 10 évesen megtanultam úszni a székesfehérvári uszodában, már szülői engedéllyel mehettem a Dunára csónakázni és úszkálni. Középiskolás éveimben a paksi fiatalok nagy részével együtt egész nyáron szinte a Dunán „éltünk”, csak enni és aludni jártunk haza. Az igazsághoz tartozik, hogy azokban az évtizedekben az időjárás jóval kedvezőbb volt a strandolásra a mainál. A folyó és a régebbi község kapcsolatával és történetével már dr. Németh Imre is foglalkozott a Paksi Hírnök 1990. évi 11. és 12. számaiban. írásának végszavában megállapítja: „A Duna elválasztó szerepét éppen mi, magyarok szüntettük meg”, továbbá: „Most már csak arra várunk, mi lesz szeretett Dunánkkal az oroszok kivonulása után!” Ugyanezen évfolyam 15. számában „Amikor Paks még igazi vízparti település volt” címmel fényképes riportot olvashattunk B. tollából. Az akkori strandot bemutató fényképeket kb. 20-30 éve minden nyári évadban bemutathattuk volna, mert ezen a téren a helyzet jelenleg is változatlan. A múlton és a megváltoztathatatlanon (6-os műút, vasútvonal) kár fanyalogni. Inkább azon kellene gondolkodni és munkálkodni, hogy ezt a nagy-nagy természeti ajándékot jobban kihasználjuk és amennyire lehetőségeink megengedik, megóvjuk a további környezetrombolástól. Azzal nem értek teljesen egyet, hogy a lakosságot elzárták a Dunától, bár a kerítés akadályozza ugyan a közvetlen lejutást, de a vízen ringó több száz csónak gazdája az aluljárókon kis kitérővel megközelítheti a vízpartot, igaz néhol „nyaktörő” útvonalon, de a ’45 előtti években sem volt sokkal simább a lejutás, a paksi oldali partvonal „esztétikai” látványáról a korabeli fényképek bizonyságul szolgálhatnak. CSÓNAKHÁZ Több évtizedes prob__________________ léma, mert a régi épületek és területek megszűntek, az üzemeltetők meghaltak vagy elköltöztek a községből. Jó 20-25 éve a KISZ-szervezet kezdeményezte megépítését a jelenlegi nyugdíjasház udvarán, de az alapásást követően az összegyűjtött pénzösszeg (több tízezer forint) eltűnt a múlt rendszer „süllyesztőjében”. Erről több akkori KISZ- vezető talán nyilatkozhatna. A konzervgyári turisztikai szakosztály is kísérletezett a megvalósítással, de abból sem lett csónakház. Jelenleg két elgondolás kínál megvalósítási lehetőséget Ha lenne egyéni vállalkozó, aki kellő felmérés után fantáziát látna egy csónakház létrehozásában. A másik, valamiféle szövetkezeti formában egy érdeklődő csoport - esetleg benne csónakjavításhoz értő szakemberrel - együttesen vágna bele. A helyet az önkormányzat biztosíthatná. Egy-két „vízimádó” szorgalmas agitációs munkája is eredményes lehetne. STRANDKÉRDÉS ^ alsó strand ________________________ról már olvastam kedvező sorokat a helyi sajtóban, de ez főleg az atomvárosi település gondjait oldja meg. A városközpont és az északi rész lakossága a felső strandhoz ragaszkodna, mert a komp is ott köt ki és evezős csónakokkal is az közelíthető meg legjobban. A motorcsónakosoknak persze nem probléma bármelyik megközelítése. Úgy tudom - lehet hogy nem vagyok helyesen informálva - a felső strand területi tulajdonjogi viszonya nem tisztázott Géderlak, Paks vagy esetleg más a tulajdonos, ezért először ezt a kérdést kellene tisztázni. Esetleg közös üzemeltetésben is egyezkedni lehetne. Ugyanis Budapest és Baja között ez a Duna-parti rész a legalkalmasabb komoly strand kialakítására. Ennek a strandrésznek a mai követelményeknek megfelelő kulturált nyári üzemeltetését több tízezres nagyságrendű anyagi ráfordítással meg lehetne valósítani. Itt lenne terület bőven, akár ezres létszámú strandolónak is, nem kell vízcsere (ami az uszodák legnagyobb költségét teszi ki), nincs nagyobb fertőzésveszély, mint egy uszodában és a ma embere itt mentesül a „bezártság” érzésétől, ami az uszodákban fennáll. Ha kiszámoljuk, hogy az „ürgemezei” leendő strand hány milliót emésztett fel eddig és mennyit fog a jövőben - ha rendszeresen üzemel -, továbbá: mibe kerülne a Duna túlsó oldalának komoly rendbetétele, bizony az arány legalább 1:1000-hez. Ennyit az ésszerűségről. STRANDHAJÓ JÁRAT * fand_____________________________dal öszszefüggő kérdés a hajójárat A kompkikötő bizony messze van a városközponttól, bár buszjárattal megközelíthető, de tömegek mozgatását nem tudja megoldani és időben sem megfelelő az óránkénti indulása. így a nyári idényben szükség lenne legalább hétvégeken az Erzsébet-sétányról induló komp vagy kishajó indítására. A múltban több alkalommal kísérleteztek e probléma megoldásával, de legtöbbször azon indokkal szűnt meg a járat, hogy ráfizetéses. Magam is sokszor utaztam e járattal és személyesen győződtem meg a jegyekkel és viteldíjakkal való „manipulációk” sokaságáról. Ebben a kérdésben azonos a véleményem dr. Németh Imréével: az utóbbi száz évben minden egyéni komptulajdonos vagy bérlő megtalálta bőségesen számítását, amikor tanácsi kézbe került, egyszerre ráfizetéses lett a révátkelés, hogy miért, az köztudott mindenki előtt A régi tanácsi vezetők többszöri javaslatok és megbeszélések ellenére sem tettek semmit e téren, pedig a Duna és vízi életének kihasználása is sportügy, igaz nem versenysport, hanem egészségmegőrző és nagy tömegek mozgatására alkalmas hatalmas és „olcsó” lehetőség. E területen az önkormányzat illetékeseinek kellene lépéseket tenni. Talán a jelenlegi kompüzemeltetőkkel lehetne szót érteni a strandjárat ügyében? Napjainkban, amikor a versenysportok mellett a szabadidősportok, az egészségmegőrző szabadtéri mozgások, ésszerű és főleg olcsó kezdeményezések lassan-lassan tért hódítanak és végre az állami pénzek egy része is erre a területre áramlik, bűnös mulasztás lenne egy Duna-melléki városban nem kihasználni az ilyen természetadta lehetőségeket Az úszás, evezés, többnapos családi sátorozás, horgászat itt a mi Dunánkon tőlünk karnyújtásnyi távolságra van. Ragadjuk hát meg ezt a csábító lehetőséget és nyújtson a város kulturáltabb, jobb körülményeket az egészségesebb életmód kialakításához a vízi sportokat szerető lakosainak. Bár az idősebb generáció a Balaton, Hévíz, Tamási, a Szelidi-tó melegvizes strandjait igényli, legalább a fiatalság és a középkorosztály használja ki sokkal jobban a Duna vízi életének hasznos lehetőségét Ha az önkormányzat, a sportkörök, az ASE és ESZI vízi szakosztályai összefogva segítik a paksi lakosok tömegesebb Duna felé fordulását, remélhetően pár év múlva más szavakkal írhatunk e témáról. SZENTESI ALAJOS (Június 23-án stúdióbeszélgetést rendez a cikkről a városi televízió.) Visszapillantó Nemsokára emléktábla készül a vörösterror áldozatainak tiszteletére. Az imsósi erdőben a fehérterror áldozatainak emlékműve most ilyen.
